Magyar vagyok, és szerb radikális

A nagykikindai községházán fekete egyenruhás, kigyúrt portások és biztonsági őrök sürgölődnek. Amikor Kismártont keressük, egy csapásra előkerül egy ugyanolyan egyenruhát viselő, de a hajlott korával, gyengébb testalkatával a csapattól mégis elütő férfi. A többiektől eltérően beszél magyarul, és felvezet az első radikális párti magyar parlamenti képviselő dolgozószobájába.

Kismárton az íróasztalánál ül, minket néhány méterrel odébb, egy tárgyalóasztalhoz ültet, ahol már ül egy magyarul nem beszélő férfi. Az interjút végig fogja ülni, ugyanúgy, mint az utánunk néhány perccel érkező fiatal sajtóslány. Magyarul ő sem beszél, viszont a saját magnójával felveszi a beszélgetést. A magnó kétszer kapcsol ki az interjú alatt, Kismárton mintha nem tartaná fontosnak újra beindítani, a lány azonban a kattanást hallva odaugrik.

Az újdonsült parlamenti képviselő jellegzetes vajdasági tájszólásban beszél, a bonyolultabb kifejezések nem jönnek a szájára, ilyenkor ki kell segíteni. A puritán szoba dísze egy reprodukció és a sarokban a szerb állami zászló a kétfejű sassal, ugyanazzal a kétfejű sassal, amelyik a radikális párt címerét is díszíti.

Megvárja, amíg megiszom a kávémat – közben jórészt Nagykikinda sportéletéről beszélünk, kiderül például, hogy a tekesport (ahogy ő mondja kugli) nagy barátja –, majd nem ő ül a tárgyalóhoz, hanem magához int, és az íróasztalával szemközt hellyel kínál. Kezdődhet az interjú.

– A választási lista hányadik helyéről jutott a parlamentbe?

– A tizenötödikről, de ez nem jelenti azt, hogy a tizenötödik legfontosabb ember vagyok a pártban. (A szerb választójogi törvény szerint a 250 nevet tartalmazó listáról a pártok a választási eredmény ismeretében jelölik ki a parlamenti képviselőket – a szerk.) A Kikindán végzett munkám miatt jutottam be. A 250 legjobb radikális politikusban azért biztosan benne vagyok.

– Választás előtt számított rá?

– Nem, én csak a munkámat végeztem. Eredmények vannak, utakat és szennyvízcsatornát építettünk, Kikinda példa lehet a szerbiai városoknak. A pártnak fontos, hogy a rossz képet a szerb radikális pártról megjavítsuk. Nem fontos, ki melyik nyelvet beszéli, ki milyen vallású.

– Más nemzetiségű radikális képviselők is bekerültek a parlamentbe?

– Szlovák, muzulmán, bolgár, roma és én. Észak-Bánát 47,4 százaléka magyar, mégis a radikálisok győztek, sok magyar is ide szavazott, miért is ne szavaznának ránk? Kikindán a szerb radikális párt négyezer tagjának tíz százaléka magyar.

– Az adatot a helyi magyar politikusok vitatják. Tényleg, magyar nemzetiségűként miért nem valamelyik magyar pártban próbált szerencsét?

– A VMSZ tiszta magyar párt, viszont a magyarok érdekét is jobban lehet képviselni a legerősebb pártban.

– De mégse tudnak hatalomra kerülni Milosevics bukása óta, mert más párt nem hajlandó koalícióra lépni a radikálisokkal.

– A választás előtt is kijelentettük, hogy mi nem akarunk koalíciót kötni másokkal, arra számítottunk, hogy 50 százaléknál jobb eredményt tudunk elérni, de nem sikerült. Majd négy év múlva.

– Az előző ciklus magyar alpolgármestere szerint ön díszmagyar.

– Nem egyedül vagyok, Kikindán van még 400 magyar, aki szerb radikális. Van magyarotthon, ahova én is legényként jártam, a magyarotthonnak sokat segítettem, kapcsolatot építettem magyar városokkal.

– Színmagyar családból származik?

– Apám, anyám magyarok, tiszta magyar vagyok.

– Az iskoláit milyen nyelven végezte?

– Az általánost magyarul, a középiskolát és az egyetemet szerbül. A feleségem szerb, de tanult magyarul, öreganyámmal még beszélt is, de a gyerekei előtt nem beszél, mert kinevetik. A gyerekek tudnak magyarul, de szerb iskolába járnak. Van magyar iskola is, aki akar, mehet.

– Politikával mikor kezdett foglalkozni?

– Aktívan négy évvel ezelőtt, a Szerb Radikális Pártban.

– Úgy hallottuk, hogy korábban a Szerb Szocialista Párt tagja volt.

– Igen, egy kereskedelmi vállalatcsoportot, azt megelőzően pedig egy mezőgazdasági szövetkezetet vezettem. A pártnak volt egy vállalata, igazgató voltam.

– Azt hallottuk, hogy G17+-ba is beadta a tagfelvételi kérelmét, végül nem fogadták el.

(A kérdést végig sem várva válaszolja:)
– Az nem igaz.

– Pedig ön is közgazdász, igaz, a G17+ liberális párt.

– Az egy szekta.

– Az mit jelent?

– Érdekpárt.

– Kinek az érdekeit képviseli?

– A sajátját.

– Ott volt Milosevics temetésén?

– Ott voltam.

– Milyen volt a Milosevics-korszak?

– A nép sokkal jobban élt. Tito idejében még jobb volt. Ma nagyon nehéz.

– Mennyire tehető felelőssé Milosevics azért, hogy egyre rosszabb lett a helyzet?

– Arról beszélhetek, amit a tévén néztem, hogy ki volt az oka, nem tudom. Milosevics ott volt Hágában, nem találták bűnösnek.

– Meghalt az ítélethozatal előtt. Gondolom, csak van véleménye arról, miért bomlott fel Jugoszlávia?

– Sajnálom, hogy ilyen lett az ország sorsa. Hogy ki akarta a régi Jugoszlávia szétesését, nem tudom, jókat nyaraltam a tengeren, katona is voltam Szlovéniában. Hogy ki akarta ezt, nem tudom. Majd a történelem eldönti.

– Milosevics és Seselj viszonya nem volt felhőtlen, habár pártjaik időnként koalícióra léptek egymással. Az elnök egyszer azt mondta az ön pártájnak elnökéről, hogy „az erőszakot és a gyűlöletet személyesíti meg”.

– Később meg azt mondta, hogy a szocialisták támogatják a radikális pártot. Ez politika. A radikálisoknak nincs is okuk, hogy védjék Milosevicset.

– Mit szól ahhoz, hogy Seseljt Hágában őrzik?

– Probléma neki, probléma a pártnak, probléma a családjának, és a legnagyobb probléma, hogy ott van már négy éve.

– Magyarországon azért különös, hogy ön, a magyar a radikális párt parlamenti képviselője, mert Seselj a magyarellenes kijelentéseiről is ismert, szendviccsel indította volna például a magyarokat a határhoz.

– Ön hallotta ezt?

– Interneten rákeres, megtalálja.

– Jó. A szendvicsen kívül mi rosszat lehet mondani róla?

– Az egyik hágai vádpont szerint szabadcsapatokat szervezett a nem szerb nemzetiségűek ellen.

– Nem voltak szabadcsapatok, a jugoszláv néphadsereg vett részt a katonai akciókban.

– Egy másik vádpont szerint a nem szerbek elleni erőszakos fellépésre buzdított.

– Én azt tudom, hogy most milyen a politikája a szerb radikális pártnak, hogy mi volt, azt nem tudom.

– Szakított a szerb radikális párt a korábbi önmagával?

– Nem, nem szakított. Azért is maradt ez ilyen nagy párt. Amit a statútumban megírtak, tartjuk is magunkat ahhoz mindvégig. Tudja, mi a pártban nagyon hiszünk Seseljben, és azt gondoljuk, ha visszajönne, meglenne a választáson az abszolút többségünk, és egyedül tudnánk kormányozni. Most is ő az elnök, a pártban őt kérdezik, hogy mi, és hogyan legyen.

– És miért éppen a radikális párt tagja lett?

– Mert itt rend van, és fegyelem. És ez imponál.

– Katonaként kellett szolgálnia háborús időkben?

– Észak-Bánátban a NATO-bombázás alatt.

– Mit kellett csinálni?

– Vártuk, hogy ránk essen a bomba. Néztük a repülőket, és vártuk, hogy ránk essen a bomba.

– A háborút Koszovó miatt indította a NATO, most pedig lehet, hogy a szerbek örökre elvesztik a tartományt.

– Az alkotmányunk szerint Koszovó Szerbiában marad. Senkinek sincs joga elszakítani. Ha a tervezetet nem írjuk alá, csakis akkor remélhetjük, hogy megint Szerbia része lesz Koszovó. Ha pedig aláírjuk, az azt jelenti, hogy elfogadjuk Koszovó elszakítását. El tudják tőlünk venni, mert nem tudunk háborúzni, nincs mivel, de oda nem adjuk.

– Lát párhuzamot Magyarország Trianon utáni helyzete és a mai Szerbia között? Mindkét ország jelentős területeket vesztett.

– Nem ismerem Trianont.

– Olvastam, hogy Nagykikinda kapcsolatokat épít magyarországi városokkal. Nem lepődnek meg az anyaországi politikustársai, hogy ön magyar létére szerb radikális?

– Tudja, min lepődnek meg? Azon, hogy, amikor eljönnek ide, itt is nyugodtan sétálhatnak az utcán, hiába van a radikális párt hatalmon. Nem is veszik észre a különbséget, az itteni és az otthoni viszonyok között. Eleinte féltek elküldeni a gyerekeiket a tánccsoporttal. Kiskunfélegyházáról például a Darvas József Általános Iskola tanulói jöttek ide, hogy más képet kapjanak a radikálisokról.

– A magyarországi kapcsolatépítés pártmisszió is?

– Igen, én így mondanám. Szolnokiak is jönnek jövő héten Kikindára, mi megyünk Szegedre. És aki megismer bennünket, az látja, hogy nincs miért félni. Én is olyan radikális vagyok, mint bármelyik szerb radikális.

– Mi a véleménye a kettős állampolgárság magyarországi elutasításáról?

– Meg kellett volna szavazni.

– Élt volna a lehetőséggel, megszerezte volna a magyar állampolgárságot?

– Igen.

– Miért lett volna fontos?

– Utazhatnék mindenfelé.