Kim-ek találkozása

Történelmi jelentőségű találkozó

Az utolsó magas szintű találkozóra 1991-ben került sor, amikor született ugyan egy szerződés a kapcsolatok erősítéséről, de az abban foglaltak sosem valósultak meg. Jimmy Carter volt amerikai elnök 1994-ben tárgyalt a KNDK-ban, és a találkozó ötlete már ott felmerült, de Kim Ir Szen hirtelen halála miatt akkor sem történt semmi.

Dél-Korea, az Egyesült Államok és Japán márciusban egyeztettek a KNDK-hoz fűződő viszonyukról. Ezek az államok ugyanis az észak-koreai fegyverkezés miatt aggódnak leginkább, egyes források szerint Phenjan Irakkal együtt Szudánban készül ballisztikus rakéták előállítására.

A közeledési kísérletek ellenére a két ország viszonya nem javult számottevően, amit az 1999-es határvillongások is jeleznek: '99 júniusában a tengeri határ feletti vita során a két állam hadihajói összecsaptak, legalább egy észak-koreai hajó el is süllyedt.

Kronológia

1945. augusztus 15: A félsziget felosztása 1950. június 25: A koreai háború kezdete 1953. július 27: Fegyverszünet 1972. július 4: Megegyezés a békés újraegyesítésről 1990. szeptember 4: Miniszterelnökök első találkozója 1998. február 25: A dél-koreai elnök Korea-közi csúcsot javasol 1999. április 18: A magas-szintű tárgyalások megszakadnak 2000. március 17: Kínában titkos tárgyalások kezdődnek a találkozó előkészítésről 2000. június 13: Kim De Dzsung Phenjanba utazik

Váratlanul meglepő momentumok

A mostani találkozó több váratlan momentummal indult. Először is, még Kim De Dzsungot is meglepte, hogy Kim Dzsong Il személyesen üdvözölte őt a Szunan repülőtéren. Az észak-koreai vezető kézfogással üdvözölte vendégét, mindkét kezével megszorítva annak jobbját. A meleg fogadtatás meglepő volt, elemzők szerint ez a fajta kézfogás a nyugati kultúrában nagyjából az ölelésnek felel meg.

A reptéren katonazenekar és díszszázad, a terminálon kívül többszázezres, virág- és zászlólengető tömeg várta a vezetőket, akik (újabb meglepetés) ugyanabba az autóba szállva mentek a Baekhwawon állami vendégházhoz. Útközben a Lincoln Continental (ami feltehetően még Kim Ir Szené volt) egyszer csak megállt, Kim De Dzsung kiszállt, és átvett egy csokor virágot az egyik lelkes éljenzőtől. A vendégházban a két fél a sajtó előtt még tett néhány barátságos, magasröptű megjegyzést, majd zárt ajtók mögé vonultak tanácskozni.

Az eszmecserék időtartama nem számít

Az első megbeszélés mindössze huszonhét percig tartott, de Kim De Dzsung már szöuli indulása előtt megjegyezte, hogy a találkozó legfontosabb jellemzője, hogy egyáltalán létrejöhetett, tehát az eszmecserék időtartama nem számít.

A találkozó legfontosabb jellemzője, hogy egyáltalán létrejöhetett

A hivatalos források szinte semmit nem közöltek a megbeszélések tartalmáról és a menetrendről (Kim Dzsong Il legutóbbi pekingi látogatása is teljes titokban zajlott), pusztán annyit hoztak nyilvánosságra, hogy a vezetők kölcsönösen biztosították egymást, hogy támogatják a nemzeti megbékélés ügyét és az együttműködés fejlesztését.

A tárgyalásokon valószínűleg szóba kerül a kettészakított családok újraegyesítése, az Észak-Koreának nyújtandó gazdasági segítség, a kulturális és turisztikai kapcsolatok erősítése, környezetvédelmi programok indítása. Feltehetően megkerülhetetlen lesz néhány kényesebb téma is, mint például az északi fegyverkezés és rakétaprogramok vagy az amerikai katonák déli jelenléte.

A találkozóról egyébként csak koreai újságírók tudósíthatnak személyesen, a külföldiek egy szöuli sajtóközpontból figyelhetik az élő közvetítést. Kim De Dzsung egyébként ötven dél-koreai újságíróval és százötven fős hivatalos kísérettel érkezett.

A találkozó eredetileg hétfőn kezdődött volna, de az északiak az utolsó pillanatban egynapos halasztást kértek. Hivatalosan nem közölték a módosítás okát, pusztán ,,technikai okokra" hivatkoztak. A dél-koreai újságok szerint az északiak a repülési terv, Kim De Dzsung gépének biztonsága miatt aggódtak. A két főváros között tudniillik nincs közvetlen légijárat, és a demilitarizált övezet mindkét oldalán eszméletlen mennyiségű fegyvert halmoztak fel, tehát végül is a repülő útvonalát inkább módosították, és az a tenger felé kitérve érkezett Phenjanba.