Autonómia Korzikán

További Külföld cikkek

A ,,szépség szigetén" tavaly elindult folyamat sokak szerint elhozhatja a rég várt tartós békét. A francia miniszterelnök regionális autonómiát kínál Korzika nacionalista vezetőinek, akik hajlanak a megegyezésre. A korzikai oldal azonban önmagában sem egységes, vezetőik terrorcselekményekben hullnak el. A kérdés befolyásolhatja a franciaországi választások kimenetelét is.

Lionel Jospin minden eddigi egyezkedési kísérlete kudarcot vallott

Tavaly karácsony előtt egy nappal harminc állig felfegyverzett csuklyás ember egy sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy négy szélsőséges nacionalista gerillaszervezet, köztük a Korzika Felszabadítása Nemzeti Front (FLNC) fegyverszünetet hirdet. Mindez 25 éves ,,hadviselés" végére tett pontot.

Lionel Jospin még tavaly december elején találkozott a különféle korzikai csoportok vezetőivel. A gerillamozgalom fennállása óta már többször kísérletet tettek az egyezkedésre, ez azonban mindig újabb véres merényletekbe torkollott.

Korzika gyakran szerepel a francia újságok címoldalán

Korzika mindig kiemelt szerepet játszott a francia belpolitikában, a miniszterelnök saját kabinetfőnöke kéthetente tanácskozik a kis sziget ügyeiben érintett fontosabb miniszterekkel, képviselőkkel.

A franciák véleménye

A franciák 59 százaléka támogatja, hogy a korzikai helyi gyűlés saját törvényeket fogadjon el. 61 százalékuk szerint azonban ez csak a francia nemzetgyűlés ellenőrzése alatt történhet.

Korzika ugyanis kezeskedik róla, hogy Franciaország ne feledkezzen el róla egy percre sem. A közel 25 éve létező, Korzika függetlenségéért küzdő gerillamozgalom szinte hetente aktivizálja magát. Teszi mindezt úgy, hogy a közvélemény-kutatások szerint a sziget lakosságának kevesebb, mint tizenöt százaléka támogatja az elszakadást

Lionel Jospin belátta, hogy az elnyomás, a francia politikára oly jellemző erős központosítás és a ,,csakazértis" hozzáállás nem oldja meg a Korzikán kialakult helyzetet. Bernard Bonnet, Korzika vaskezű prefektusa 1998 első felében kezdte meg tevékenységét a szigeten. Feladata az volt, hogy kiderítse, kik álltak elődjének, Claude Erignac meggyilkolásának hátterében, és a tettesek felkutatásához hozzá is látott a maga módján.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a korzikaiak a szívükbe zárták őt és kegyetlen módszereit: Korzika lakossága egy emberként lélegzett fel, amikor 1999 nyarának elején meneszteni kellett a prefektust, mert a Jospin-kormány egyik legnagyobb botrányát okozta.

Április 19-én éjszaka a hatóság egész egyszerűen felgyújtott egy feltételezett nacionalista találkahelyet. Bonnet belebukott, jelenleg is eljárás folyik ellene. A francia jobboldal azonban képtelen volt lecsapni erre a magas labdára, hiszen saját belső válságával volt elfoglalva.

Mindkét fél megosztott az engedmények ügyében

A francia miniszterelnök ekkor gondolhatta, hogy ez az út nem járható. Rájött, a tárgyalóasztalnál többet érhet el. 1999 decemberében személyesen találkozott a korzikai nacionalisták legkülönbözőbb irányzatait képviselő szervezetek vezetőivel - köztük két szeparatistával -, és sikerült megegyeznie velük bizonyos engedményekről. Ezt mindkét fél pozitívan értékelte, amit a korzikaiak részéről a feltétel nélküli tűzszünet kihirdetése is bizonyított. Ám maguk a korzikai küldöttek sem értenek egyet abban, mit is követeljenek valójában. Egy részük csak az erősen centralizált francia állam szorításán szeretne enyhíteni, a szeparatisták azonban autonómiát és gazdasági reformokat követeltek.

Korzika

Terület: 8772 négyzetkilométer
Lakosság: 249 ezer
Nyelv: a korzikai nyelv, amely a latin nyelv leszármazottja, a középkorban hatással volt rá a toscanai olasz.
Érdekességek: Közel kétszáz éve, Napóleon uralkodása óta van francia fennhatóság alatt. Marseille-ben kétszer annyi korzikai él, mint Ajaccióban vagy Bastiában. A sziget Római, bizánci, angol és francia hódítások áldozata volt eddig.

Politikai játszma vette kezdetét. Idén márciusban Jospin nem engedett a nacionalista küldöttek nyomásának, és nem adott amnesztiát a szeparatista gerilláknak. Azt mondta, addig, amíg Erignac gyilkosa ismeretlen, erről szó sem lehet. Aztán júliusban az ötvenegy tagú korzikai gyűlés kilenc ellenszavazattal fogadta el Jospin azon ajánlatát, hogy egy 2004-ben életbe lépő rendelettel Párizs átruház bizonyos törvényhozói feladatokat a korzikai regionális parlamentre.

Az általános és középiskolai oktatást is magába foglaló csomag kevesebbet tartalmaz, mint a francia vagy az olasz régiók által élvezett speciális státusz, a csomag életbe lépéséhez mégis a francia alkotmány komoly módosítására lesz szükség. A szavazáson a két szeparatista képviselő is igennel szavazott, ami megnyugtató volt még akkor is, ha számukra ez csak egy lépés volt a végső cél, az autonómia felé. Ez pedig azt jelentette, hogy a fél éve tartó megbeszélések eredményt hoztak.

A francia nacionalizmus sem nézhette ezt tétlenül, Jospint ekkor már komoly kritikák érték saját kormánya felől is. A belügyminiszter, Charles Pasqua szerint a miniszterelnök a tűzzel játszik, Jacque Chirac pedig hagyományos július 14-i beszédében a köztársaság egysége mellett állt ki. Az egyezkedés kritikusai szerint ez könnyen elszakadási mozgalmakat indíthat el Baszkföldtől Bretagne-ig.

Az erőszak még mindig jelen van Korzikán

Aztán augusztus hetedikén meggyilkolták Jean-Michel Rossit, aki a Cuncolta Nacionalista nevű nacionalista párt korábbi vezetője volt. Rossi nevét sokszor összefüggésbe hozták az Armata Corsa nevű milicista szervezettel, de az tény, hogy tevékenyen részt vett az agresszió elleni harcban és állítólag földalatti aktivisták neveit is felfedte.

A rendőrök máig sem tudták kideríteni, vajon ki áll a gyilkosság mögött. Politikai gyilkosság volt-e, vagy csak része a Korzikán különböző nacionalista szervezetek közt dúló bandaháborúnak?

Múlt hétvégén bomba robbant a kormány épületénél nagy kárt téve az építményben. Az összes nagy nacionalista szervezet elítélte mindkét akciót.

Korzika lakossága viszont tiltakozik az erőszak ellen, és bízik abban, hogy a francia kormány engedményei véget vetnek a harcnak a szigeten, és ezúttal megteremtik a tartós békét. A nacionalistáknak csak egy része elégedett az engedményekkel, többen sérelmezik, hogy az Ajaccióban hozott törvényekre Párizsnak továbbra is vétójoga van. Sokan emlegetik Nagy-Britannia példáját, ahol sikeresen ment végbe a decentralizáció, és az anyaország is csak nyert az ügyön. Késlelteti a megegyezést, hogy mindig lesz olyan szervezet, mozgalom, amelynek követelését ,,még" nem teljesítették.

A további terrorakciók pedig Lionel Jospinnnak okoznak kínos perceket, akinek hazájában bizonyítania kell, hogy jó úton halad.