Megkezdik a Kurszk kiemelését

Az orosz flotta egyik legnagyobb és legkorszerűbb atom-tengeralattjárója tavaly augusztus 12-én süllyedt el gyakorlat közben a Barents-tengeren. A rejtélyes baleset okait máig sem sikerült megállapítani, az orosz hadsereg vezetése eredetileg azt feltételezte, hogy a tengeralattjáró egy nagy víz alatti tárggyal, esetleg egy másik, nyugati tengeralattjáróval, ütközött. Mások inkább azt tartják valószínűnek, hogy a Kurszkon bekövetkezett robbanás (állítólag egy új, titkos torpedótípus kipróbálása volt a hajó egyik feladata) okozta a tragédiát. Megint más, független orosz katonai források szerint a Nagy Péter csatahajó egyik torpedója találta el a nukleáris tengeralattjárót. Az orosz hadvezetés csak ez év februárjában fogadta el azt a hivatalos verziót, hogy detonáció történt a Kurszkon - feltehetőleg az egyik torpedó robbant fel.

A 118 fős legénység egy része alighanem élt még, amikor a hajó a fenékre (körülbelül 110 méter mélyre) süllyedt, de az orosz flotta mentőegységei nem tudtak segíteni, nemzetközi segítséget pedig nem fogadtak el. Az oroszok hetekig kísérleteztek azzal, hogy bejussanak a tengerfenéken heverő, sérült Kurszkba, de ez csak októberben sikerült - norvég búvároknak. A nehézbúvárok megtalálták négy tengerész holttestét, akik feljegyzéseik tanúsága szerint még napokkal a baleset után is életben voltak.

A tragédiát követő országos politikai botrány után az orosz vezetés nem tehette meg, hogy nem emelteti ki a holttesteket, ez azonban máshogyan nem lehetséges, csak ha felszínre hozzák az egész hajót.

Bővebben a balesetről itt olvashatunk.

Nehézkes a kiemelés

A több mint száz méter mélyen fekvő hajó kiemelése bonyolult feladat, elsősorban azért, mert a Barents-tengeri körzet nyáron sem túl barátságos vidék, a tenger hideg és hullámos, gyakoriak a viharok. A legnagyobb gondot a huszonnégy atomrakéta, a fel nem robbant torpedók és a két nukleáris reaktor jelenti. Bár utóbbiak elvileg kikapcsoltak a katasztrófa után, egy hajó folyamatosan méri a háttérsugárzást a felszínen.

A művelet első fázisa az orr levágása lesz - a súlyosan megsérült részt a tenger fenekén hagyják, mert csak nehezítené a kiemelést. Tovább bonyolítja a dolgot, ha a vágás útjába kerül egy rosszul rögzített torpedó. A vágást magát egyébként egy speciális, homokkal működtetett szerkezettel végzik - a műszer rendkívül nagy nyomású homok- és vízsugárral metszi át a Kurszk falát. A műveletet a biztonság kedvéért robotok végzik.

Szeptemberben kezdik a felszínre emelni

Augusztus végén vagy szeptember elején azután egy hatalmas uszályról vontatókábeleket erősítenek a tengeralattjáróhoz 26 különböző ponton. Az egyenként 70 centiméter átmérőjű rögzítőpontokat búvárok vágják a hajótestbe. Mire a kiemelést megkezdik - a tervek szerint szeptember közepén -, már sok-sok hajó fogja körülvenni a Kurszkot, részben azért, hogy az esetleges kíváncsiskodókat ne engedje túl közel.

Fél napig tart a kiemelés

Magát a kiemelést hidraulikus emelőrendszerek végzik, amelyek az uszály körül helyezkednek el. 12-15 órába telik majd, míg a Kurszkot a tengerfenékről felemelik, és az uszály aljához erősítik. Ha ez megvan, újabb hat-hét napig tart majd, amíg az uszály megérkezik a murmanszki dokkba. Ekkor hozzák ki a hajóból a holttesteket és az atomfegyvereket.

A kiemelt hajótest vizsgálata természetesen újabb adatokat szolgáltathat majd a baleset okának kiderítéséhez, bár kérdés, hogy az orosz flottának valóban érdeke-e, hogy kiderüljön, valójában mi is okozta a Kurszk tragédiáját.

A Kurszk Típus: Oscar-II besorolású atommeghajtású tengeralattjáró, elsősorban felszíni célpontok megsemmisítésére Épült: 1994-ben Felszerelése: 65 önvezérlő torpedó vagy SS-N-19-es osztályú - hagyományos vagy nukleáris robbanófejjel ellátott - robotrepülőgép Meghajtása: dupla, összesen 380 MWatt teljesítményű atomreaktor Méretei: 154 m hosszú, 18,2 m széles, merülése 9 m Maximum merülése 500m Sebessége 28 csomó víz alatt, 15 csomó felszínen Vízkiszorítása: 13 900 tonna