Kártérítést akarnak a németek Lengyelországtól

Német sajtójelentések szerint a Lengyelországhoz csatolt német területekről elűzöttek egyes szervezetei már javában készülődnek arra, hogy Lengyelország EU-csatlakozása után haladéktalanul benyújtsák jóvátételi igényeiket szülőföldjükön hagyott javaikért. A sziléziai, kelet-poroszországi és pomerániai németek az év elején létre is hoztak ebből a célból egy vagyonkezelő társaságot Preussische Treuhand GmbH (Porosz Vagyonkezelő Kft.) néven. A kft. felügyelőbizottságának elnöke Rudi Pawelka, a sziléziaiak szövetségének vezetője, helyettese pedig Hans Günther Parplies, a 21 szervezetet tömörítő németországi Elűzöttek Szövetségének (BdV) alelnöke.

Mindketten azt állítják, hogy magánkezdeményezésről van szó, amely azt a célt szeretné elérni, hogy a németek a lengyelekkel azonos elbánásban részesüljenek a lengyelországi reprivatizációban. A BdV azonban úgy nyilatkozott, hogy semmi köze a porosz vagyonkezelőhöz, és jelenleg nincs jogi alapja kártérítési igények benyújtásának. A szövetség hivatalos dokumentumaiban szerepelnek viszont olyan kitételek, hogy a német elűzöttek igényeit is figyelembe kell venni a kommunista rendszer idején elkobzott javak visszaszolgáltatása során. Erika Steinbach, a BdV elnöke a Rzeczpospolita című lengyel lapnak nyilatkozva nyíltan kimondta: "jelképes gesztust" vár a lengyel féltől a kártérítés ügyében.

A múlt ügyeivel megterhelni a jövőt

Az 1991-es lengyel-német jószomszédsági és baráti együttműködési szerződésben nem szabályozták ezeket a problémákat, amit az elűzöttek úgy értelmeztek, hogy tere van a jóvátételi igényeknek. Jóllehet a német kormány hivatalosan nem támogatja az ilyen követeléseket, a két kormány álláspontja között különbség van. Német megítélés szerint ugyanis a kártérítés nélküli kisajátítás nem egyeztethető össze a nemzetközi joggal. A lengyel kormány vitatja ezt, de abban egyetértés van köztük, hogy a múlt ügyeivel nem szabad megterhelni a jövőt.

Lengyelország EU-csatlakozása után azonban arra kell számítani, hogy az elűzöttek kártérítési keresetek tömegét fogják benyújtani lengyel bíróságokon. A porosz vagyonkezelő ügynökségnek éppen az a feladata, hogy ezeket a kereseteket finanszírozza. Az elűzöttek arra is elszánták magukat, hogy amennyiben a lengyel bíróságok a kereseteket elutasítják, a luxembourgi Európai Bírósághoz fordulnak.

Jóvátétel Varsó lerombolásáért?

A lengyel parlamentnek többszöri nekifutás után sem sikerült elfogadnia a reprivatizációs törvényt, és az EU-csatlakozással ez végleg lehetetlenné válik, hiszen most már figyelembe kellene venni a német állampolgárok igényeit is. Az Európai Bíróság ugyanis szigorúan tilt bármiféle hátrányos megkülönböztetést az állami hovatartozás szempontjából. A tulajdonjogi kérdéseket vagy az 1991-es alapszerződésben, vagy Lengyelország EU-csatlakozási szerződésében lehetett volna szabályozni, de ezt Varsó elmulasztotta.

Stefan Hambura berlini ügyvéd és Waldemar Gontarski, a Varsói Egyetem doktorandusza, a kérdés szakértői azt tanácsolták, hogy Lengyelország készítsen mérleget az őt a II. világháborúban ért károkról és veszteségekről. Hiszen csak a főváros lerombolásával, amelyet Hitler rendelt el az 1944 őszén kirobbant varsói felkelés leverése után, a németek csillagászati összegű károkat okoztak. A javaslat értelmében ezeket a jóvátételi listákat maguk a károsultak vagy leszármazottaik állíthatnák össze. Ezt azonban haladéktalanul el kellene kezdeni, hogy a német társadalom és közvélemény tudatosítsa a probléma súlyát. Egyúttal már be is kellene nyújtani az első kereseteket német bíróságokon.

Ezer milliárd dollár

A lengyel kormánynak emellett fel kellene vetnie a második világháború idejéből származó német-lengyel kölcsönös jóvátételi igények végleges rendezésének kérdését az EU jelenleg zajló római kormányközi értekezletén - javasolja Hambura és Gontarski. A Wprost című lengyel képes hetilap nemrég részletes, bőségesen illusztrált összeállítást közölt a németek példátlan világháborús pusztításairól. Szakértők kiszámították, hogy ezek fejében Varsó mintegy ezer milliárd dollár jóvátételt követelhetne Németországtól.

A porosz vagyonkezelő megjelenése csak olaj arra a tűzre, amelyet a berlini "elüldözések elleni központ" terve - az Elűzöttek Szövetségének kezdeményezése - lobbantott fel Lengyelországban. Lengyel álláspont szerint a központ létrehozása kísérlet a német történelem revíziójára, a jóvátételi igények pedig megkérdőjelezik a szövetséges hatalmak potsdami határozatait és magát a lengyel jogállamiságot.