Három évig figyelte Markó Bélát a Securitate

A leírtak szerint az egykori titkosrendőrség "nacionalista és irredenta" magatartás, valamint a kommunista párt és a rendszer elleni izgatás jogcímén három éven át, azaz 1987 és 1989 között folyamatosan figyelte Markó Béla tevékenységét, lehallgatta beszélgetéseit. Mindez azért érdekes, mert az elmúlt hetekben és néhány hónappal ezelőtt is megvádolták Markót azzal, hogy ő maga működött együtt a Securitatéval.

Mindennapi életét figyelték

A volt Securitate levéltárát vizsgáló országos bizottságtól (CNSAS) a napokban kikért, mintegy 1218 oldalas dosszié a szövetségi elnök mindennapi életéről, szerkesztőségi munkájáról, írói tevékenységéről szóló elemzéseket tartalmaz. Magában foglalja az őt megfigyelő szekus tisztek jelentéseit, akárcsak azoknak a beszélgetéseknek a leiratát, amelyeket Markó telefonon keresztül, illetve a lakásán folytatott.

Az RMDSZ-elnök szerint a titkosszolgálati múlt feltárásában határozottan különbséget kell tenni a megfigyeltek és a megfigyelők, az üldözöttek és az üldözők között. Bár szerinte a magánélet durva megsértéséért, a megpróbáltatásokért senki sem fog utólag bocsánatot kérni, alapvetően fontos, hogy a múltat a maga teljességében felfedjék. A titkosszolgálati dossziék feltárása nem elsőként a múlt, hanem a jövő szempontjából fontos, hiszen ez okulásként szolgálhat arra, hogy mindez ne történhessen meg újra - mutatott rá Markó.

Nyilvánosságra kell hozni a dossziékat

A dossziékat olyan személyek esetében kell kötelezően nyilvánosságra hozni, akik közvetlenül vagy közvetve hatással vannak a közéletre, és akiknek befolyásuk van a társadalmat érintő döntésekre. A társadalom érdeke, hogy elsősorban a politikusokat és tisztségviselőket világítsák át, akiknél elengedhetetlen, hogy döntéseikben szabadok legyenek, és hogy semmilyen formában ne legyenek zsarolhatóak - vélekedett az RMDSZ elnöke.

Markó szerint az egyházfőket is át lehet világítani. Az egyháziak esetében azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy 1989 előtt ezeket a személyeket üldözte a legjobban a rendszer, a papok többsége áldozat volt, nem pedig kollaboráns. A szövetségi elnök fontosnak tartotta, hogy e kérdés kapcsán ne csak politikusként, de íróként is szóljon, bejelentve: rövid időn belül külön könyvben adja ki az anyagot.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!