Miért nem tudott nyerni McCain?

Az már tény, hogy John McCain, a republikánusok elnökjelöltje alulmaradt demokrata ellenfelével szemben a keddi elnökválasztáson, a kérdés már csak az maradt, miért alakultak így az események.

Elemzők egybehangzóan úgy vélik, McCain nem volt képes megfelelő távolságot kialakítani a rendkívül népszerűtlen George Bushtól, illetve nem sikerült meggyőznie a választókat arról, hogy kivezeti őket a gazdasági válságból. Sarah Palin se volt jó választás, az alaszkai kormányzó alelnökjelöltként rosszul vizsgázott a választóknál, McCain több támogatót ijesztett el vele, mint ahányat nyert.

Pénzügyi szorításban

McCain egyik legnagyobb gondja a kampány kezdetétől az volt, hogyan tud Obamáéhoz hasonló mértékű forrásokhoz jutni, demokrata ellenfele 650 millió dolláros magánadományokból gazdálkodott. McCain rendelkezésére, mivel az állami keret mellett döntött, 85 millió dollár keret állt, így például a tévés szpotokban labdába se rúghatott Obama mellett. Bár több McCain-párti csoport szépített ezen a képen, de érdemben nem közelíthették meg Obamát.

Rontott McCain helyzetén az is, hogy Obama olyan államokban kényszerítette őt versengésre, amelyekre eleve épített, így sokkal kevesebb pénze maradt azokra az államokra, ahol erősítenie kellett volna támogatottságát.

Bush árnyékában

McCainnek nem sikerült elhatárolódnia George Bushtól, az Egyesült Államok valaha legnépszerűtlenebb elnökétől. Bár próbálkozott azzal, hogy hangsúlyozza, egészen más elnök lenne, mint elődje, de ez csak közvetve derült ki politikai megnyilvánulásaiból, melyekben saját utas, független politikusként pozicionálta saját magát. Október közepén egy kampánybeszédében már karakteresebben fogalmazott, elhangzott egy „nem vagyok George Bush” kijelentés, de feltehetően akkor már elkésett.

Hozzáállásával azt azért elérte, hogy a konzervatív republikánusok számára egyértelmű legyen, bizonyos témákban teljesen szembe megy velük, ezért is esett Sarah Palinre a választás, hogy jobbra ellensúlyozhasson. McCain egyébként azt mondta az alelnök kiválasztásáról, hogy neki csak az volt a fontos, hogy képes legyen betölteni az elnöki posztot. McCain korát tekintve pedig ennek a szempontnak tényleg van realitása, véli a BBC elemzője.

Azt azért fontos megjegyezni, hogy Palin ismeretei hiányosak, így például külpolitikai kérdésekben egyáltalán nem volt felkészült. Emellett bebizonyosodott róla, hogy alaszkai kormányzóként visszaélt hatalmával. Az már csak érdekesség, de a baloldali sajtó nem győzte elégszer megemlíteni, hogy 150 ezer dollárt költött ruhákra és kiegészítőkre. Palin abortuszról alkotott véleménye, illetve a környezetvédelemhez való hozzáállása is számos szavazót elfordíthatott a republikánus jelölttől.

Negatív kampány

McCain, ugyan csak körülbelül 10 százalékban, de alkalmazott negatív kampányt ellenfelével szemben: úgy állította be Obamát, mint aki szocialista politikusként nem tud majd elszakadni az adóemelés gondolatától, emellett terrorista barátai vannak. Ez a stratégia a bizonytalanok elhódítását célozta, de a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy nem hatékony, így végül hangnemet váltott.

Kampánycsapata a háromkörös elnökjelölti vitákkal is elszámította magát, nem készítették fel eléggé a tévés szereplés sajátosságaira, amivel nagy előnyt adott a remek szónoki képességekkel rendelkező Obamának.

A gazdasági válság volt a végső fordulópont

A fordulópontnak ugyanakkor szeptember közepét, a gazdasági válság kirobbanását tartják, a népszerűségi versenyben akkor visszacsúszott McCain többet nem tudott fordítani.

Scott Reed republikánus stratéga szerint a válság a bizonytalan szavazók megszerzését tette nehézzé McCain számára. Azt pedig egyenesen stratégiai, és nem taktikai hibának tartja, hogy megszakítva a kampányt az elnökjelölt visszatért Washingtonban, hogy részt vegyen a válság kezelésében – amiben egyébként bizonytalannak látták őt a választók, közreműködése se sikerült hatékonyra.

Valószínű azonban, hogy egy tökéletes kampány se lett volna elegendő ahhoz, hogy Obamát meg tudja verni, véli a Reuters elemzője. A nyolc évig tartó republikánus elnökség alatt meggyengült a támogatottságuk az etnikai kisebbségek, a fiatalok és a képzettebb szavazók körében. Az utolsó nagy veszteség a fehér középosztály egy része lehetett, az elégedetlen Amerikában innen már nem tudta visszahozni magát.

McCain egyébként arról beszélt, mikor az eredmények ismeretében először megszólalt a nyilvánosság előtt Arizonában, hogy nem tudja, mit tehettek volna még a siker érdekében. „Olyan keményen harcoltunk, ahogy csak tudtunk, mégis alulmaradtunk. A kudarc az enyém, senki másé.”