Berlin inkább csalódásra készül

Reggel kilenckor a schönebergi városháza környéke békebeli kisváros hangulatát sugározza. Negyvenöt éve hatalmas tömeg várta itt a változás ígéretét magában hordó, fiatal amerikai elnököt, John F. Kennedyt. Aki aztán élete egyik legemlékezetesebb beszédével hálálta meg a bizalmat: "Ich bin ein Berliner" - mondta a fal felépítésének sokkjában élő helyieknek.

A fal tizenkilenc éve leomlott, Kennedyt pedig alig öt hónappal berlini beszéde után agyonlőtték Dallasban. Most családja kedvenc elnökjelöltje érkezik Berlinbe, szívében a változás üzenetével. De most más lesz.

Szerdán még semmi sem utalt rá, hogy Barack Obama a városba érkezik. A lapok címlapját Radovan Karadzsics elfogása uralta, a Brandenburgi kapunál - ahol Obama eredetileg beszélni akart - egy szem aktivista osztogatja a szórólapokat a turistáknak. A berliniek ugyanis nyaralni mentek.

Akik meg a városban maradtak, azok vegyes érzelmeket mutatnak. Egy öltönyös fickó dühödten csapja földhöz a rollerét az este hétkor kezdődő beszéd miatt már délelőtt tízkor lezárt Siegessäulénél. De Ali, az egyiptomi származású politológiahallgató sem tűnik túl lelkesnek. Nagyon nem tetszik neki, hogy Obama Jeruzsálemet Izrael egy és oszthatatlan fővárosának nevezte. "Ilyet még George W. Bush sem mondott" - háborog.

Az arabok amúgy is ambivalensek. "Barack ki?" - idéz egy kairói graffittit a Tageszeitung tudósításában Obama egyiptomi látogatásáról. Az al-Dzsazíra egyik kommentátora szerint a demokrata elnökjelölt még adós a magyarázattal, hogy miért is lenne jobb az amerikaiaknak, ha irakiak helyett afgánokat gyilkolnának a jövőben.

A német elit is megosztott. A kereszténydemokraták hagyományosan inkább a republikánusokhoz húznak. Ahogy azt Merkel kancellár szerdai sajtótájékoztatóján finoman becsomagolta: külpolitikai szempontból a folyamatosság előnyös. (A demokrata elnökjelölt a berlini fővárosban töltött 24 óra alatt Angela Merkellel a transzatlanti kapcsolatokról és a környzetvédelemről tárgyal, ezen kívül találkozik Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszterrel).

Az ellenzék sem tűnik túl lelkesnek. A zöldek frakcióvezető-helyettese, Jürgen Trittin közel-keleti békekezdeményezést várna Obamától, ahogy a Baloldali Párt társvezére, Gregor Gysi is. Ha Obama tartja magát eddigi álláspontjához, mindkettejüknek csalódniuk kell.

Csalódásra számíthat Guido Westerwelle, a liberális FDP elnöke is, aki azt reméli, Obama kiáll a szabadkereskedelem mellett. Bár az előválasztási kampány tomboló piacellenes populizmusa óta Obama középre mozdult, megdöbbentő lenne, ha pont Berlinben pártolna át a kapitalistákhoz.

Csalódottak a berlini liberális baloldaliak is. A városban, ahol három központi kerületet is az alternatívok uralnak, Obama lelkes fogadtatás helyett fanyalgást láthat. Brigitte Werneburg azon kesereg a Tageszeitungban megjelent levelében, hogy Obama kampánystábja nem enged transzparenseket a csütörtöki nagygyűlésre, így kénytelen otthon hagyni az európai baloldali tradícióba tökéletesen beilleszthető "Ami go home" transzparensét. Így Berlin szerinte csak olcsó díszlet egy kampányhirdetéshez.

De így is van két csoport, ami feltétel nélkül boldog. Az egyik a kisebbségi politikusoké. Ahmet Iyidirli, a Török Szociáldemokraták Szövetségétől úgy véli, afroamerikai politikusként Obama nekik is utat tör. Berlin afrikai közössége pedig alig fér a bőrébe, hogy egy "történelmi pillanat" részese lehet.