Szabadlábon a háborús bűnökért elítélt Papon

Maurice Papont 1999-ben emberiség elleni bűntettek miatt kapott 10 éves börtönbüntetést. Papon volt a legmagasabb rangú francia tiszt, akit azért ítéltek el, mert együttműködött a nácikkal. A szabadon bocsátásról szóló döntést egy orvosi vizsgálat előzte meg, aminek végeredménye szerint Papon egészségi állapota nem összeegyeztethető a börtönviszonyokkal.

A határozat számos emberi jogi csoport tiltakozását váltotta ki. "Sajnálom a döntést", nyilatkozta a "Nácivadász"-ként emlegetett Serge Klarsfeld. "Kettős mércét alkalmazunk a bebörtönzöttek megítélésekor. Szabadon engedünk egy kifogástalan körülmények között fogva tartott embert, míg az olyan elítélteket, akik súlyos betegek - AIDS-fertőzöttek vagy rákosok - benntartunk.

Sajtónyilatkozatában a Human Rights League is tiltakozott a bíróság döntése ellen, mert most már biztos - fogalmaztak -, hogy Papon sohasem fog megfizetni elkövetett bűneiért. Patrick Gaubert, a rasszizmus és antiszemitizmus elleni liga vezetője lehangolónak nevezte az ügyet. Véleménye szerint Papon megérdemli, hogy börtönben maradjon. "Fogva tartása jelentette volna a minimumot, amit a társadalom tehetett volna az általa halálba küldött gyermekek emlékéért."

Ügyvédei az elítélt korára és egészségi állapotára hivatkozva már többször kérték Papon szabadon bocsátást. A vichyi kormány tisztviselője korábban már átesett egy bypass műtéten, és 1999-ben pacemakert is be kellett ültetniük az orvosoknak.

Az ügyhöz kapcsolódik, hogy a Deportáltak, Internáltak, Ellenállók és Hazafiak Nemzeti Szövetsége pert indított a francia állam ellen, mert Papon bűneit állami tisztviselőként követte el. Júliusban a párizsi bíróság ezért jelképesen egy euró kártérítésre kötelezte a francia államot.

A bírósági ítélet indoklása szerint a náci megszállókkal együttműködő kormány Franciaország történelmének részét képezi, és nem lehet a történelmi folytonosságtól eltekinteni e kormánynak az előzőkkel és a későbbiekkel ellentétes politikai alapállására hivatkozva. A bíróság az állam folytonosságának elvét hangsúlyozta, amit az intézményes rend történelmi hullámzásai nem szakítanak meg.