A tűzzel játszik Szerbia magyar elnökjelöltje

Hogy a koszovói albánok nem kiáltották még ki a függetlenségüket a terület jövőjéről folyó, december 10-én eredménytelenül véget ért tárgyalások után, az nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy január 20-án tartják a szerbiai elnökválasztás első fordulóját.

A koszovói albánok egyoldalú lépésével ugyanis nagy valószínűséggel a Seselj-féle radikális párt ölébe pottyanna a hatalom. Tomiszlav Nikolics már az előző, 2004-es választáson is a második legerősebb jelölt volt, sőt, az első fordulót megnyerte.

A nyugatbarát Borisz Tadics, a három évvel ezelőtti győztes most is harcba száll hatalma megőrzéséért. Rajtuk kívül még hatan jelezték indulásukat, köztük Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetségnek májusban megválasztott elnöke, akinek tízezer hitelesített aláírást kell összegyűjtenie december 30. éjfélig, a jelöltállítás utolsó pillanatáig.

A határon túli területek közül eddig csak Romániában volt magyar jelölt az elnökválasztáson, Frunda György kétszer, Markó Béla egyszer mérettette meg magát. Mivel Szerbiában ilyen még nem volt, így egy banális kérdéssel kezdtük a Pásztor Istvánnal készített szabadkai interjút.

Milyen érzés potenciális szerbiai elnökjelöltnek lenni?

Ahogy telnek a napok, mind jobban és jobban érzem ennek a súlyát. Ez egy borzalmas felelősségvállalás, de nem a szavazás kimenetele szempontjából. A szavazás kimenetele kódolt, annyira kevesen vagyunk, hogy elméleti esély sincs arra, hogy bekerüljek a második körbe. A terhet az jelenti, hogy az elnökjelöltséggel egy másfajta politizálási mezőre lép be az ember. Köztársasági elnökjelöltnek lenni azt jelenti, hogy nemcsak kisebbségi kérdésekben, hanem minden politikai kérdésben meg kell szólalni. Fölébredt a belgrádi média érdeklődése is, olyan, mintha valami egzotikum lennék.

Előre lehetett sejteni, hogy nem lesz könnyű a helyzete. Miért vállalta mégis a jelöltséget?

Indulásom mozgatórugója az, hogy ebben a kampányban végre elmondható, hogy milyennek kellene lennie annak a Szerbiának, ahol mi, magyarok jobban érezzük magunkat. Ezt elég nehéz elmondani, mert adott kérdések kapcsán arra kell vállalkozni, hogy mi szembesítsük a szerb társadalmat a realitásokkal.

Koszovóra gondol?

Például. Vagy a hágai törvényszékkel való együttműködésre vagy a hadsereg professzionálissá tételére.

Nem túl veszélyes játék ez?

Veszélyes, pont ezért mondom, hogy mind jobban érzem a jelöltség súlyát. De valakinek ezt ki kell mondania, mert a vajdasági magyar közösségen belül ez az egyértelmű álláspont.

A vajdasági magyaroknak mit jelent a koszovói kérdés?

Nekünk fontos, hogy a koszovói kérdés végre lekerüljön a napirendről, ne uralja el a közgondolkodást úgy, mint most. Meg kellene szűnnie annak az állapotnak, ami már isten tudja, mióta tart, hogy a kormány semmi mással nem foglalkozik, csak a koszovói kérdéssel, miközben mindannyian tudjuk, hogy ez egy befejezett történet. Koszovó területén a szerb államnak egyetlen egy mechanizmusa nem működik. A szerb jog nem terül ott szét, nincs határőrség, nincs rendőrség, nincs adóhatóság, nincs egészségügy, oktatás, semmi nincs. Az a terület a gyakorlatban már rég nem Szerbia része. Nemzetközi jogi és érzelmi szempontból igen. Ebben a pillanatban az volna Szerbiára nézve a legsúlyosabb, legkomolyabb következményekkel járó döntés, ha az ENSZ BT azt mondaná: tessék, ez a terület a tiétek, vegyétek vissza. Lehetetlen, kétmillió ember él ott, aki ezt nem akarja. A szerb politikum azonban nem hajlandó ezzel szembesíteni a szerb nemzetet, még mindig azt mondja, hogy lehet tárgyalni, ez visszafordítható, satöbbi.

A vajdasági magyar pártok ki is mondják azt, hogy Koszovónak el kell szakadnia Szerbiától?

Nem arról beszélek, hogy Koszovónak le kell válnia Szerbiáról, én azt mondom, hogy Koszovó ebben a pillanatban nem Szerbia része.

Nem kapja meg az ilyen kijelentésekért a hazaárulás vádját, mondjuk, a radikális párti politikusoktól?

De megkapjuk, de nem úgy kell politizálni, hogy az, amit az ember mond, tessen a Szerb Radikális Párt képviselőinek.

De talán azért lehet veszélyes, mert ön a szerbiai magyarságot is képviseli, vagyis rajtuk állhatnak bosszút az ilyen kijelentésekért...

Persze, hát arról beszélek, hogyan élem meg a jelöltségem. Eszméletlenül nyomaszt, mert az állami média színe előtt Koszovóról az igazságot kimondani, nem egy leányálom.

Hány százalékkal lenne elégedett a választáson?

Többet szeretnék kapni, mint amennyit a januári parlamenti választáson a VMSZ kapott. [A pártra hetvenezer ember szavazott, ez a szavazatok 1,75 százaléka. A 2002-es népszámlálás szerint 293 ezer magyar él a Vajdaságban, ez a lakosság 3,91 százaléka – a papíron még Szerbiához tartozó Koszovót nem számítva.]

Lehet-e olyan haszna a jelöltségének, hogy a második forduló előtt arra szólítja fel a választópolgárokat, hogy csak az egyik jelöltet támogassák.

Ez a másodlagos szándék a jelöltséggel, illetve a programmal kapcsolatban. A gyakorlat eddig az volt, hogy az úgynevezett demokratikus jelöltek automatikusan számíthattak a magyar szavazatokra. Ennek az időszaknak véget kell vetni. Csak világos, elvszerű megállapodások mentén számíthat valaki az elnökválasztás második fordulójában és más esetekben is a szuggerált támogatásra. A második fordulóba került jelöltektől megkérdezzük, mit szólnak ehhez a programhoz. Ennek tükrében eldöntjük, kit támogatunk.

Mivel a felmérések szerint a demokrata párti köztársasági elnök Tadics és a radikális Nikolics jut a második fordulóba, gondolom, nem lehet kérdés, hogy kit támogatnak majd.

Tényleg lehet, hogy nem valódi ez a dilemma, de úgy is dönthetünk, hogy arra kérjük szavazóinkat, hogy se Tadicsot, se Nikolicsot ne támogassák, így akár a magyarokon is múlhat a végeredmény.

A vajdasági magyar pártok belviszálya lezárult az ön közös elnökjelöltségével?

Nagyrészt igen, bár a koalíció egyelőre csak az elnökválasztásra állt össze, a szintén esedékes vajdasági tartományi választásra és az önkormányzati választásra még nincs megállapodás. Arra viszont még nem volt példa az elmúlt tizenhárom élvben, hogy ilyen fontos kérdésben egyetértettünk volna, mint az elnökválasztás és a közös program.

Erdélyben éppen ellenkező folyamat zajlik, az európai parlamenti választáson Tőkés László és az RMDSZ egymás ellen indult_

Nem kell hozzá nagy ész, ha az ember összerakja az RMDSZ és a püspök szavazatait, akkor ebben a pillanatban hét európai parlamenti képviselője lenne az erdélyi magyarságnak. A megosztottság azért is rossz, mert növeli azok számát, akik nem akarnak magyarok között dönteni és inkább otthon maradnak.

Sok magyar ugyanakkor nem szavaz magyar pártra, sőt felbukkannak magyar jelöltek a szerb pártok között is, a demokrata pártnak és a radikálisoknak is van magyar képviselőjük Belgrádban. Miért kéne egy választónak csak azért magyar jelöltet támogatnia, mert magyar?

Ez így van, rá is játszanak erre az úgynevezett demokratikus pártok nemzetiségek fölöttinek bemutatva magukat, aztán a választások után már nem tartják olyan fontosnak a kisebbségeknek tett választási ígéretek betartását.