Mi történik a Közel-Keleten?

Hogyan kezdődött a konfliktus?
A Közel-Keleten meglepő módon a Hezbollah és Izrael háborújának konkrét oka van, a radikális síita szervezet egy nem mindannapi akcióban nyolc izraeli katonát megölt, kettőt túszul ejtett július 12-én. A Hezbollah támadása egyértelmű provokáció volt, a csoport kihasználta, hogy az izraeli hadsereget lekötötte Gilad Salit, a Gázai övezet közelében elrabolt tizedes kiszabadítására indított katonai akció.

Hogyan reagált Izrael?
Mivel a Hezbollah a betöréssel egyidőben rakétatámadásokat is indított észak-izraeli települések ellen, az izraeli válasz azonnali és kőkemény volt. A Hezbollah akciójával nyilván az új izraeli kormányfőt, a harcokban eddig kipróbálatlan Ehud Olmertet is tesztelni akarta. És bár sem Olmert, sem hadügyminisztere, Amir Perec nem volt magasrangú katonai vezető, mindketten a határozott válasz mellett döntöttek. A hadsereg akciójának két hangsúlyozott célja van: a Hezbollah megsemmisítése és a libanoni infrastruktúra visszabombázása a húsz évvel ezelőtti szintre - azaz a bosszú.

Sikerrel járhat-e Izrael a Hezbollah felszámolásában?
Bár az izraeli hírszerzés értesülései szerint a hadműveletek első hetében sikerült megsemmisíteni a Hezbollah fegyvereinek a felét és infrastruktúrájának jelentős részét, a kérdés mégis költői. Eszméket nehéz szétbombázni. De elképzelhető, hogy a fegyveres szárny felszámolásával két részre - egy politikai pártra és egy ettől részben független fegyveres csoportra - lehet bontani a csoportot, ami elvileg megteremti egy észak-ír típusú rendezés lehetőségét. Ugyanez lehet a célja a Hamász katonai szárnya elleni támadásoknak is, bár Izrael mindkét esetben a terrorcsoportok teljes felszámolását tűzte ki célul.

Legyőzhetik-e Izraelt?
A kérdés még költőibb. Izraelé a térség legerősebb hadereje, amivel legfeljebb egy egyesített szír-iráni hadsereg vehetné fel a versenyt. A Hezbollah és a Hamász nem győzhet a túlerő ellen, gerillataktikájukkal azonban hosszú időre leköthetik az izraeli hadsereget és állandó rettegésben tarthatják a polgári lakosságot, mindez pedig folyamatos válsághelyzetet idézhet elő, ellehetetlenítve a normális életet. Mégis, a harcok nagy vesztesei ebben az esetben sem az izraeliek, hanem a libanoniak és a palesztinok lesznek.

Mit tehet a libanoni kormány?
Izrael már első megnyilvánulásaiban egyértelműen a libanoni vezetést hibáztatta a válságért, nem teljesen alaptalanul. Egyrészt a Hezbollah két minisztert is delegál a nemzeti egységkormányba, másrészt a libanoni kormányszervek voltak eddig képtelenek az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó, 1559. számú, a Hezbollah lefegyverzését előíró határozatának betartatására.

Másrészt kizárólag a libanoni kormányt felelőssé tenni túlzás, a nem túl erős államhatalomnak eddig esélye sem volt a Szíria és Irán támogatását is élvező, az utóbbitól évi százmillió dolláros katonai segélyt kapó Hezbollah lefegyverzésére. A Hezbollah gyakorlatilag állam az államban, Dél-Libanonban a kormányhadsereg helyett a terrorcsoport fegyveres milíciája tevékenykedik. Az mindenesetre sokat segítene a válság rendezésében, ha a libanoni kormányhadsereg egységei vennék át a térség ellenőrzését - ezt a megoldást Izrael is elfogadná.

Tovább terjedhet-e a konfliktus?
A Hezbollah és Izrael harca lokális konfliktus, de elvileg regionális konfliktussá is bővülhet, amennyiben Izrael kiterjeszti bosszúhadműveleteit a Hezbollah támogatóira, Szíriára és Iránra. Izrael szóban már többször is Damaszkuszt és Iránt vádolta a konfliktus szélesítésével. Érdekében viszont nem állna további harcoló felek bevonása, ráadásul a Hezbollahra igazából csak Szíriának és Iránnak van befolyása, tehát valamennyire mindkét országot be kell vonni a diplomáciai rendezésbe.

Ráadásul Izraelt is visszafoghatja legfőbb szövetségese. Bár az Egyesült Államoknak Szíriával és Iránnal is vitája van, jelenleg nem áll érdekében a konfliktus gerjesztése. Tény azonban, hogy terrorellenes háborúja miatt Washington legfeljebb korlátozottan képes nyomást gyakorolni a Hezbollahra.

Bekapcsolódhat-e Irán és Szíria a háborúba?
Ahogy Izraelnek, úgy Szíriának sem igazán érdeke a két ország közötti nyílt konfliktus gerjesztése. A legnagyobb nyereség, amit a damaszkuszi rezsim elérhet a mostani harcokban, az a tavaly megingott libanoni befolyásának újbóli megerősítése, de ez sem túl valószínű.

Irán szempontjai nehezebben értékelhetőek. Egyes hírszerzési feltételezések szerint már most is harcolnak iráni alakulatok Libanonban, legalábbis valószínű, hogy a Hezbollahnak ajándékozott fejlett rakétarendszereket szakképzett iráni személyzet kezeli. De Teheránt valószínűleg most és a következő négy-öt évben jobban le fogja foglalni atomfegyverprogramja annál, hogy kétes kimenetelű háborúba sodródjon Izraellel, amitől ráadásul két ország - köztük Irak az ott állomásozó 130 000 amerikai katonával - választja el. Libanon mindenesetre jó terep saját fejlesztésű modern fegyverrendszerei kipróbálására. Hajók elleni cirkálórakétájukat máris sikerrel tesztelhették, a múlt pénteken kilőttek egy izraeli naszádot, ami a téves hírszerzési adatok miatt nem is számított rakétatámadásra.