Bush a végsőkig kitartana Irakban

"Egy háborút sem nyertek meg eddig órarend alapján, ezt sem fogjuk" - jelentette ki George W. Bush amerikai elnök, ellenszegülve az iraki kivonulás menetrendjét követelőknek. Bush szerdán hirdette meg a "Nemzeti Stratégia az Iraki Győzelemért" (NSVI) című programját, melyben elutasította, hogy bármilyen "mesterséges határidőt" szabjanak a katonai akciónak, írja a BBC.

Büszke nemzetet remél

Az amerikai haditengerészet annapolisi akadémiáján tartott beszédében Bush az iraki haderő fejlesztésnek sikereiről beszélt. Mint mondta, a kiképzést átalakították, hogy sikeresebben alkalmazhassák Irakban, és ennek eredményeként az iraki biztonsági erők lassan visszaszerzik az irányítást az országban.

Bár a teljes kivonulást mereven elutasította, részleges csapatkivonási terveit ismertette az elnök. A Fehér Ház keddi közlése szerint 2006 végéig csökkenthetik az iraki haderő létszámát. A teljes kivonulás csak azután lehetséges, ha az amerikaiak győzelmet arattak. "Ha levertük a terroristákat, katonáink egy büszke nemzethez térhetnek haza" - jelentette ki beszédében Bush.

A rossz, a rosszabb és a legrosszabb

A BBC birtokába került NSVI szerint az amerikaiak három csoportba sorolták az ellenséges erőket. Az első csoportba az elutasítók tartoznak. Az elutasítók többnyire szunnita arabok, akik Szaddám alatt jól éltek, de bukása után hatalmukat és befolyásukat vesztették. Az amerikai értékelés szerint ellenállásuk megszűnik majd, ha a demokratikusan választott iraki kormány garantálja a kisebbségi népcsoport jogait

A második csoportba a szaddámisták tartoznak. Ők a bukott rezsim aktív tagjai, ellenállásukat az iraki haderőnek kell megtörnie.

A fő ellenség a terroristák csoportja. Az al-Kaidához kötődő szélsőségeseket élve vagy halva el kell fogni, a feladat főként az amerikai erőkre vár a terv szerint.

Stratégiai látszat

Az amerikai csapakivonásra csak ezután kerülhet sor, de ennek feltétele az is, hogy Irak "békés, egységes, stabuil és biztonságos" ország legyen.

Bush terve, bár nem túl részletgazdag, egyértelműen arra utal, hogy az elnök megkísérli megállítani népszerűség-vesztését. Erre a közelgő képviselőházi választások előtt szüksége is lehet, ha ugyanis a ház ellenőrzése kicsúszik a republikánusok kezéből, akkor már nehezen lesz tartható a végső győzelemig folytatandó harc republikánus dogmája.