A választás, ami nem az

A most vasárnapra kiírt törvényhozási és a márciusi elnökválasztás nem egymással versengő politikai vagy gazdasági programokról, hanem az orosz posztkommunista elit könyörtelen belső hatalmi harcairól szól. Mivel pedig a volt szovjet politikai rendőrség, a KGB utódszervezeteiből, valamint egykori pétervári bizalmasaiból verbuvált csapatával 2000 januárjában uralomra jutott Vlagyimir Putyin nyolc év alatt módszeresen, könyörtelenül felszámolta a plurális demokrácia intézményeit, elveit, gyakorlatát, ma nem kérdés, hogy ő marad a csonkán is hatalmas birodalom teljhatalmú ura. Az emberek vasárnap nem választani, hanem szavazni fognak, mint a szovjet időkben. Ami ellen a lakosság 99 százalékának nincs is kifogása, hiszen ehhez szoktak hozzá.

Minden ... a legnagyobb ... rendben

A két párt, amelynek esélye van - az ellenzéki erők kiszűrésére gondosan 7 százalékra emelt - parlamenti küszöb átlépésére, a Kreml adminisztráció által létrehozott "jobb-" és "baloldali" tömörülés. Ezek csak imitálják a pluralizmust. Mivel az engedelmes szavazógépként működő, Moszkvában zsebparlamentnek csúfolt alsóház, az állami duma rég eltörölte az egyéni szavazókörzeteket, és csak pártlistára lehet szavazni, nem kétséges, hogy az utóbbi elszipkázza majd az idősek körében még mindig népszerű kommunista párt szavazóit, az előbbi - az Egységes Oroszország nevű hatalompárt (az SZKP utóda) - pedig kiütéssel győzni fog.

Tájékozódó rendfenntartók

Ehhez szeptember óta nem fér kétség, amikor Putyin "vállalta" a lista vezetését. Formálisan ez feljogosítja majd arra, hogy a valódi demokráciák szokásjogának megfelelően, mint az ország elnöke, kormányalakítási megbízást adjon - saját magának. Hogy miként fog a továbbiakban sáfárkodni mérhetetlen hatalmával, hogyan "adja el" a nyugati világnak az immár teljes oroszországi autokrata visszarendeződés fejleményeit, az a jövő zenéje.

Szerintem nem is túl lényeges. Ami fontos, az az, hogy az egekbe szökő kőolaj- és földgázárak nyomán létrejött gazdasági potenciált a Kreml tervszerűen és roppant tudatosan a politikai�gazdasági expanzió szolgálatába állítja. Ezért igyekszik a Putyin kézi vezérlésével, bizalmasainak felügyelete alatt működő Gazprom tulajdont szerezni az európai országok kőolaj- és földgáz elosztó rendszereiben, ami lehetőséget teremt számára, hogy bármikor megzsarolhassa a renitensnek ítélt országokat a földgáz, illetve a kőolajcsap elzárásával.

Ugye tudják, hányas lista?

A katonai erőfitogtatás, fegyverkorlátozási szerződések befagyasztása és a hadiipar elképesztő teljesítmény növekedése ugyanezt szolgálják: az expanzív nagyorosz nacionalizmus térnyerését. A kérdésre, hogy vajon jó-e ez a világnak, egyértelmű válasz adható: nem.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!