Azért kellett meghalnia, mert túl sokat tudott?

Január 24-én halálos bombamerénylet áldozata lett Elie Hobeika, a jobboldali Keresztény Libanoni Erők falangista milícia egykori vezetője. Hobeika legismertebb cselekedete a szabrai és satilai palesztin menekülttáborokban végrehajtott vérengzés volt. Ez ügyben tanúként kívánta meghallgatni őt egy belgiumi bíróság, mely Ariel Saron jelenlegi izraeli miniszterelnök ellen folytat vizsgálatot a mészárlásokkal kapcsolatban.

Kétezer terrorista

A mészárlásra az izraeli hadsereg által megszállt Bejrútban került sor 1982-ben. Saron akkor védelmi miniszteri posztot töltött be az izraeli kabinetben, így a hadsereg az ő ellenőrzése alatt állt. Miután az izraeli hadsereg kiverte Bejrútból a szíreket és az Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet harcosait, a menekülttáborok gyakorlatilag védtelenek maradtak.

Bejrút megszállása után a szabrai ás satilai menekülttáborokat izraeli tankok vették körül, és katonai ellenőrzési pontokat állítottak fel, mert - mint Saron akkor kijelentette - a táborokban "kétezer terrorista" maradt. A kontroll ellenére 1982 szeptember 16-án legalább százötven keresztény milicista jutott be a tábor területére.

Személyes felelősség

Az életben maradt szemtanúk elmondása szerint a házról házra haladó milicisták legkevesebb nyolcszáz menekültet, köztük kisgyermekeket mészároltak le. Az esetet követő izraeli vizsgálat megállapításai szerint Saront közvetett, de személyes felelősség terhelte, mert "figyelmen kívül hagyta a lehetséges bosszú okozta pusztítást". Saron a vizsgálat után önként távozott posztjáról.

Hobeika Saron ellen vallott volna?

Egy libanoni napilap, a Daily Star információi szerint Hobeika perdöntő bizonyítékokkal rendelkezett a mészárlások ügyében Saron ellen. Politikai elemzők véleménye szerint azonban Hobeika erőszakos múltja, és politikai lojalitásának gyakori ingadozásai kétségessé teszik az állítólag biztos helyre elrejtett bizonyítékok létét.

Nem Hobeika vallomására építették a vádat

Belga jog Belgiumban 1993-ban hozták meg azt a törvényét, mely szerint magánvádas eljárás keretében lefolytatható a bírósági tárgyalás a világ bármely részén elkövetett emberiség elleni bűntettben akkor is, ha nincs belga érintett az ügyben. Az első ítéletet 2001-ben hozták a törvény alapján. Ekkor két ruandai apácát ítéltek tizenkét-, illetve húsz évnyi börtönbüntetésre. Az Ariel Saron elleni keresetet első körben a belga bíróság elvetette, mert azt olyan magánszemély nyújtotta be, aki nem volt érintett az ügyben. A mostani eljárást a mészárlások huszonhárom túlélője indította.

Akár léteznek a bizonyítékok, akár nem, a tények továbbra is erősen Saron ellen vallanak- nyilatkozta az esettel kapcsolatban a mészárlásokat vizsgáló bíróságon a vádat képviselő egyik ügyvéd, Shibli Mallat. Ő és két belga kollégája - bár személyesen sosem találkoztak Hobeikával - meggyőződése, hogy halála összefügg Saron ügyével. A huszonhárom túlélőt képviselő jogászcsoport ugyanis megerősítette, Hobeika vallomástételre jelentkezett náluk.

Az egész ügy hátterében az erőszakmentes megoldás keresése áll, vagyis, hogy egy jogi fórum kivizsgálja az emberiség elleni bűntettet és bíróság elé állítsa az elkövetőket - nyilatkozta Shibli a BBC-nek. Mint mondta, bízik abban, hogy a Hobeika elleni merénylet megerősíti a bíróságot elhatározásában, hogy a Saron elleni pert végigvigye. Ariel Saron tagadta, hogy Izraelnek köze lenne a merénylethez, és nem kívánta kommentálni a feltételezéseket.
A belga bíróság március 6-án dönt a per folytatásáról.