Útelágazódáshoz érkezett Izrael

Ariel Saron izraeli kormányfő bejelentése, mely szerint kilép a saját maga alapította Likud pártból és új pártot alapít, óriási vihart kavart az izraeli politikában. A kilépést azzal indokolta, hogy a jobboldali párt jelenlegi felállásban nem képes Izrael céljainak megvalósításában megfelelően közreműködni. Saron itt arra utalhatott, hogy gázai kivonulását leghevesebben pont saját párttársai bírálták.

A felfordulás ellenére a kormányfő lépése mégsem volt olyan meglepő, hiszen néhány nappal korábban Amír Perec bejelentette, hogy pártjával együtt elhagyja a kormánykoalíciót. Perec, aki novemberben került a Munkapárt élére, elégedetlen a béketárgyalások jelenlegi állásával, pedig a koalíció megkötését éppen azzal indokolta, hogy közösen vigyék véghez a gázai kivonulást, és megállapodjanak a palesztinokkal.

A gázai kivonulás után a béketárgyalások befagytak, így a baloldali Munkapárt nem akarta tovább erősíteni a kormánykoalíciót. Saron ezután jelentette be kilépését és új pártjának megalakulását. A párt Előre (Kadima) névre fog hallgatni. Várhatóan a Likud soraiból többen is Saronnal tartanak, köztük a jelenlegi pézügyminiszter és az igazságügyminiszter is. Becslések szerint a párt akár egyharmada is csatlakozhat az új, centrista tömörüléshez, ezzel megalkotva az egyik legtöbb mandátummal rendelkező parlamenti pártot. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján Saron új pártja az összesen 120 mandátumból 30-33-at szerezne meg, az Amír Perec vezette Munkapárt 26 mandátumhoz jutna a jelenlegi 22 helyett, míg a Likud a mostani 40 helyett csupán 12-15 mandátumra számíthatna, ha a választóknak most kéne voksolniuk. További érdekes fordulat lehet, ha a Munkapárt nemrégiben leváltott vezetője, Simon Peresz is Saron mellé áll.

Amiben viszont a Likud és a Munkapárt megegyezett, az a választások előrehozásának szükségessége. Ezt a szándékukat már jelezték is Móse Kacav államfőnek, aki március 28-ra írta ki a szavazást. Saron újonnan alakuló pártjának az lett volna az érdeke, hogy mihamarabb urnához járuljanak a választópolgárok, hiszen a most kialakult és még friss botrány farvizén ismertségük és népszerűségük még győzelemre segítheti őket. A Likud ugyanezért szerette volna a későbbi időpontot, hátha addigra lecseng a hírverés, és a jól ismert márkanévvel diadalmaskodhatnak. Az esélylatolgatások eredményei alapján feltételezhető, hogy az elkövetkező négy hónapban komoly kampányharc folyik majd Izraelben. A távozó parlament szavazta még meg azt a törvényt, amely szerint Saron újonnan alakuló pártja állami támogatásra jogosult a kampányoláshoz, amennyiben a Likud legalább egyharmada átül az új párt soraiba.

Békefolyamat

Az izraeli politikai térkép átrendeződésének nemzetközi politikai vetületei is vannak, Saron új pártja ugyanis várhatóan csatlakozni fog az útiterv néven ismert béketervhez, amelyet az Egyesült Államok is támogat. Saron céljának tekinti az izraeli-palesztin határ tárgyalásos úton való végleges kijelölését, valamint nem tervezi a további egyoldalú kivonulást a megszállt palesztin területekről. A korábbi miniszterelnök Binjamin Netanjahu, aki Saron után a Likud vezető posztjának egyik esélyes várományosa, inkább a fontolva haladást támogatja a béketárgyalásokon. A baloldali pártok viszont siettetnék a folyamatot, ezzel is elősegítve a palesztinok Izrael-ellenes támadásainak leállítását.

Kofi Annan, az ENSZ főtitkára aggodalmának adott hangot a belpolitikai viszály békefolyamatra gyakorolt hatásáról: "A választási időszakban bizonyos javaslatok, illetve bizonyos kérdések nem vitathatók meg, ezért a dolgok megbénulhatnak egy időre".

Az angol Guardian napilap online kiadásának nyilatkozó Yossi Mekelberg, a londoni Chatham House Közel-Kelet programjának munkatársa szerint Saron lépése meglehetősen kockázatos, azonban ha sikerül létrehoznia egy centrista pártot, sikeresen működhet miniszterelnökként. Mekelberg szerint reális elvárás Saronnal szemben a béketárgyalások felgyorsítása, és a végső megállapodás alapjainak megteremtése a palesztinokkal.

Abdul Munajm Szaid, a kairói al-Ahram Politikai és Stratégiai Központ munkatársa úgy gondolja, hogy az Arafat halála utáni változásoknak el kell érniük Izraelt is. A gázai kivonulás sikere bizonyítja, hogy Egyiptom, Európa és az Egyesült Államok támogatása gyümölcsöző a térségben. Most azonban Saronnak nincs elég stabil háttere pártjában, így továbblépése megnyithatja az utat a békefolyamat irányába, az útiterv folytatása felé.

Saron a centrumban

Izraelben jobban megosztja a közvéleményt Saron lépése. A Haaretz című napilapban Yossi Sarid, a baloldali Meretz-Yachad párt parlamenti képviselője - szakmáját tekintve újságíró, volt környezetvédelmi és oktatási miniszter is - élesen bírálta a döntést. Úgy gondolja, hogy a politikai centrum nem más, mint egy libikókajáték. Először kitalálják, hogy mit szeretnének hallani az emberek, majd ennek megfelelően határozzák meg saját irányukat. Véleménye szerint a centristák mindig és mindenkihez szólnak akár úgy is, hogy igazi választ nem adnak semmire.

A New York Times elemzői felvetik, hogy "Saron jó eséllyel a politika minden irányából támadásnak lesz kitéve, ezért elég harcias kampány várható. Mindenesetre meghagyja neki a reményt, hogy újrarajzolja a pártok térképét, amit saját új pártja nem biztos, hogy sikeresen átvészel."

Gerald Steinberg, aki a tel-avivi Bar-Ilan Egyetemen a politika tudományok professzora úgy véli, Saron megkerülhetetlen, rá mindenki figyelni fog, ha új kormány alakításáról esik szó.

Elemzők szerint várhatóan kialakul majd Saron és Peresz centrista blokkja, akikkel szemben áll majd a Perec vezette baloldali Munkapárt, valamint a jobboldali Likud. A választók számára a döntés tehát arról szól majd, hogy a békefolyamatok már kipróbált Saron-Peresz duójának szavaznak bizalmat, vagy inkább az ideológiailag letisztultabb bal- vagy jobboldal kezébe helyezik a térséget is befolyásoló béketárgyalások sorsát. A kérdés azért nem ennyire egyszerű, hiszen a térség eseményei közvetlenül befolyásolhatják a belpolitikai csatározásokat is.