Bukarest szerint a nemzetközi joggal ellenkezik a státustörvény

A román kormány külpolitikai tanácsadó irodája szerint a magyar státustörvény a "kedvezmény" elvére épül, ami számos nemzetközi konvenciónak, keretegyezménynek, nemzetközi dokumentumnak ellentmond. Az iroda a 22 című román társadalompolitikai hetilap a státustörvénnyel kapcsolatos körkérdésére Adrian Nastase kormányfő helyett adott választ.

Ebben ezek között a faji diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről szóló 1965-ben kötött konvenciót, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995-ös keretegyezményt, a kisebbségekhez tartozó személyek jogairól 1992-ben született ENSZ-nyilatkozatot említi.

Más állammal kerül kapcsolatba egy román állampolgár

Az említett nemzetközi dokumentumok román értelmezése szerint diszkriminációnak számít minden, az etnikai eredet alapján biztosított kedvezmény. A magyar törvénynek a kisebbséghez tartozó személyek kulturális, nyelvi és vallási identitására kellene korlátozódnia. A bukaresti álláspont szerint a jogszabálynak kerülnie kellene minden olyan politikai vonatkozást, amelynek az a célja, hogy az adott személy - az állampolgárságát adó országon kívül - politikai viszonyba kerüljön egy más állammal is.

A román vélemény szerint ennek a párhuzamos politikai viszonynak a megteremtését jelenti a törvény által tervezett "identitási igazolvány". A válasz felhívta arra a figyelmet, hogy az uniós csatlakozás miatt a magyar törvényt "térben és időben csak időlegesen és részben alkalmaznák". Román megítélés szerint a törvény alkalmazása esetén egyes rendelkezéseknek más államok területén lenne hatása, tehát területen kívüli jellege lenne.

Történelmi értékítéletek

A válasz elfogadhatatlannak minősítette azt, hogy a törvény közvetve történelmi értékítéletet tartalmaz. Ezt abban látja, hogy a szöveg kimondja: a törvény hatálya kiterjed azokra a személyekre, akik magyar állampolgárságukat nem önkéntes lemondással veszítették el. A román álláspont szerint - Románia viszonylatában - azoknak a személyeknek, akik 1918-ban az osztrák-magyar állampolgárok voltak, joguk volt magyar állampolgárságukat megtartani.

Elfogadhatatlannak tartja a román válasz azt is, hogy a magyar kormány elismeri a szomszédos országok közösségeit képviselő szervezeteket. A magyar származású személyeknek joguk van a szabad szerveződésre annak az államnak a törvényei szerint, amelyben élnek: az általuk létrehozott szervezeteknek nincs szükségük más kormányok elismerésére.

A román kormány külpolitikai tanácsadói irodája végezetül úgy vélte, hogy a határon túl élő román közösségek támogatásáról 1998-ban hozott román törvényt nem lehet szembehelyezni a magyar státustörvénnyel, mivel alapvető különbség létezik a két jogszabály között: a román törvény a román származású személyeknek kizárólag a nyelvi és kulturális önazonosságára és csak Románia területére vonatkozik.