Otthagyta Oxfordot, visszajött, de csak Bécsig

2018.05.16. 13:24
A Szevasztok blogban írtunk már külföldön munkát vállaló magyarokról és Magyarországon dolgozó külföldiekről. Mindenképpen szeretnénk foglalkozni azokkal is, akik a külföldi tapasztalatok után hazatérnek. Gábor története éppen egy köztes állapotot mutat: Oxfordban szerzett gyógyszerész diplomát, majd új lehetőségeket keresett a PhD megszerzésére. Elindult visszafelé, és Bécsben állt meg, pedig soha nem gondolta volna, hogy valaha Ausztriában fog élni.

„Azt hittem, utálni fogom Bécset. Egyébként is, Oxfordhoz képest, ahol diplomáztam, visszalépésnek tűnt, hogy ide jöttem PhD-zni. Az egyetemen kérdezték is, miért őket választottam, és én is azt gondoltam, nem ez lesz az igazi. Amúgy anyagi oka volt. Angliában fizetős helyem lett volna, Bécsben viszont ösztöndíjjal tanulhattam” – mondja Gábor (a nevet kérésére megváltoztattuk), aki gyógyszerészként a világ legjobb egyetemén tanulhatott, 2016-ban azonban átköltözött Bécsbe.

Németül nem is nagyon tanult meg, tanulmányait az osztrák fővárosban is angolul folytatta, ismeretségi körében is ez a közös nyelv. Sok a külföldi, de miért is kéne ennek másképp lennie egy európai nagyvárosban?

Gábor sosem tervezte, hogy Ausztriában fog élni. „Aztán nagyon megszerettem Bécset, nem véletlenül ez a világ legélhetőbb városa. Imádom” – mondta a városon átkacskaringózó Duna-csatorna sörözői körül korzózó-piknikező tömeg felé nézve. Talán meglepő, de

Bécs olcsó, legalábbis sokkal olcsóbb, mint Oxford.

Oxfordban volt, hogy hat négyzetméteres, penészes szobát bérelt 800 fontért (kb. 290 ezer forint), itt fele ennyiért másodmagával egy kétszobás lakásban lakhat.

Gábornak egyébként Oxford is nagyon bejött. Sokan mondják, hogy hűvösek és barátságtalanok az angolok. Ő hamar megtanulta, mi mit jelent valójában a networkingre kitalált cheese and wine, whiskey and chocolate rendezvények small talkjain. Bécset kevésbé kellett dekódolni, otthonról már ismerős volt, hogy ők is sokat panaszkodnak.

A PhD munkaviszonynak számít, így Gábornak kezdetben kb. 1500 eurós ösztöndíja volt, ami valójában több, mert ahogy a fizetéseknél, itt is van 13. és 14. havi juttatás.  Később azonban  némi vitája támadta a témavezetőjével, ezért úgy döntött: egy évvel előbb fejezi be a PhD-t, mint tervezte. A disszertációját így már az egyetemen kívül, hivatalosan munkanélküliként adja be Bécsben. Gábor így most munkanélküliként ezer eurót kap fél évig, de egyedülállóként ebből is kijön az osztrák fővárosban.

Már állást keres a gyógyszerek hatékonyságát vizsgáló kutatói tapasztalattal. Biztos benne, hogy időben talál munkát, reményei szerint Bécsben, de a gyógyszeriparral nincs helyhez kötve.

Magyarország? Komolyan nem merült fel, de persze van az a fizetés az ágazatban, amiért elgondolkodna ezen.