Mutasd az utat!

István mozdonyvezető lett Ausztriában, néha szégyelli, mennyit keres

április 23., 13:51 Módosítva: 2018-04-24 13:48
7094
Levél otthonra rovatunkban most egy mozdonyvezető írását olvashatják. István itthon se keresett rosszul, de tovább akart lépni. Először is elkezdett németül tanulni, majd 2013-ban elment egy ausztriai átképzésre. Felvették. Családja 2015-ben követte, gyerekei már ott járnak iskolába. Semmiképpen nem gondoljuk kérkedésnek, amikor István azt írja: „Néha már szégyellem a havi fizetésemet, és azt várom, mikor kérik vissza legalább a felét, bérszámfejtési hibára hivatkozva.”

Már Magyarországon is mozdonyvezető voltam tíz éve, mikor 2010-ben több külső hatás eredményeképp elkezdtem a német nyelvvel foglalkozni. Nem az anyagi indíttatás volt a legkomolyabb, de természetesen az sem volt mellékes. 2013 környékén értem el azt a nyelvtudásszintet, amikor azt gondoltam, ideje próbát tenni az osztrák vasúti munkaerőpiacon.

Tovább

Hány magyar dolgozik külföldön és hol?

április 21., 11:27 Módosítva: 2018-04-22 08:32
1910

Egy hete indult el a külföldön szerencsét próbáló magyarokkal foglalkozóblogunk. Nézzük, kikről és kiknek írunk, hány magyar választotta új lakhelyéül valamelyik európai országot, hogy ott dolgozzon és ott folytassa életét. Erről évek óta a legkülönfélébb számok röpködnek, pontos adatot szinte lehetetlen mondani. A hazai és az uniós statisztikákból ugyanis nagyon nehéz kiolvasni a külföldön tartósan munkát vállalók, és a velük együtt kiköltözött családtagok számát.

Megnéztem a vonatkozó statisztikákat, és a legjobbnak a Portfolio.hu tavaly nyáron készített összeállítását találtam. A gazdasági lap kemény munkát fektetett abba, hogy az adatokat tisztítsa, korrigálja. Az ő becsléseik alapján készítettük ezt a térképet. Sok országról sajnos nincs adat, de az eloszlás így is jól látszik.

Tovább

Meg akarom mutatni otthon, hogy nem csak egy statiszta vagyok

április 18., 12:11 Módosítva: 2018-04-19 07:37
461

A brit statiszták mindennapjairól Ricky Gervais már forgatott egy nyomasztó tévésorozatot Extras címmel, amiben megtudhattuk, hogy a háttérben feltűnő színészek életénél már csak az lehetne lehangolóbb, ha fel sem tűnnének. De valahogy nem így telik az élete Londonban a pápai születésű Nemes Zoénak, aki nem sokkal azután, hogy magyarországi modellmunkák után kiköltözött Angliába, már Az utolsó Jedik kaszinójelenetében szerepelt, és Daniel Day Lewis mellett lehetett varrónő a többször is Oscarra jelölt Fantomszálban. A telefonos interjúval is kicsit sakkozni kellett, mert egyik nap a hányatott sorsú Bohemian Rhapsody című filmet forgatta (“Csak egy jelenetben vagyok, semmi érdekes.”), másik nap pedig egy erőnléti tesztre ment.

Tovább

Először éreztem meg, milyen, ha egy ország megbecsüli a dolgozóit

április 16., 11:52 Módosítva: 2018-04-17 10:33
1525
Levél otthonra sorozatunkban külföldön dolgozó magyarok írásait közöljük. Most egy Izlandon élő magyar szakács levelét olvashatják.

Emlékszem, az indulás előtti estén néztem a túrákhoz való vázas hátizsákom. Belefért mindenem. A késeim, a szakácskönyveim, a ruháim, a pálinka az ismerős és ismeretlen barátoknak, szóval minden, vagyis, hogy ennyi. Harminchat évesen, házasságban, két gyerekkel, szaktudással, belefért az életem abba a táskába, amivel mások kirándulnak. Ez végképp meggyőzött, hogy jól döntöttem, megyek. Magyarországon ennyit értem el, és akkoriban az a hír járta, hogy akkor ennyit is érek.

Tovább

Szerető Krisztofer arról álmodik, ami Gerának sikerült

április 13., 12:03 Módosítva: 2018-04-13 17:50
113

A tehetséges fiatal futballisták családjai nem bíznak a hazai rendszerben, ezért keresik a lehetőséget, még ha áldozatot is kell vállalniuk, hogy gyerekeik külföldön legyenek sikeresek. Szerető Krisztofer 16 évesen ment el Stoke-ba. Mindennap azért dolgozik, hogy ő lehessen Gera Zoltán után a PL következő magyar mezőnyjátékosa.

Tovább

Szevasztok

április 13., 12:03 Módosítva: 2018-04-16 01:47
88

Szevasztok. Ezt az egyszerű nevet választottunk új blogunknak, ami a Nyugat-Európában élő és dolgozó több százezer magyarról és magyarnak szó. Szevasztok – ez a szó egyszerre fejezi ki az ő elköszönésüket innen és a mi köszöntésünket nekik. Ebben a blogban a kivándorlást, a külföldön vállalt munkát nem menekülésnek fogjuk fel, hanem vállalkozó szellemű emberek bátor kezdeményezésének. Mert igenis nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki fogja magát, itt hagyja otthonát, családját, barátait, ismerős környezetét, és egy másik országban, idegen nyelven nyisson új lapot az életében.

Tovább

Az első hetet egy takaró alatt töltöttem

2017. augusztus 10., 21:03 Módosítva: 2018-04-12 23:01
0

Ostorházi Bernadett 2014-ben végzett a Színművészeti Egyetemen, és a szakma rögtön a pajzsára is emelte, amikor eljátszotta az Irtás című előadás főszerepét. De az egyre nagyobb sikerek helyett egy idő után hirtelen Londonba költözött. Mindenki azt mondta neki, hogy így el fogják felejteni a nevét is, mégis, egyszer csak csörgött a telefonja, és elhívták a Pappa Pia című új magyar zenés film főszerepének castingjára – meg is kapta a szerepet. De miért döntött a távozás mellett? Zavarja-e, ha színészkedés helyett asztalokat szed le egy japán étteremben? Interjú.

Tovább

Negyvenezer forint miatt költöztem Londonba, tízszer ennyiért se mennék haza

2017. március 31., 23:40 Módosítva: 2018-04-12 22:12
1
Több ezren nézték végig az életét, pedig csak egy melós proli, legalábbis ahogy ő fogalmaz. Harminc évig volt markolókezelő, aztán elege lett, és a családjával kiköltözött Londonba egy padlásszobába. A Diggerdrájver című, mindig telt házas előadás hőse a felszínen boldognak tűnik; meglátogattuk, és benéztünk vele a padlásszoba ajtaja mögé.

„Azért az nekem valahol elégtétel, hogy melós proliként idáig jutottam. Tudod, hányan fújnak rám az értelmiségiek közül azért, mert alulképzett árokásó létemre színdarabot készítettek az életemből? Sokaknak nem veszi ezt be a gyomra, de már azt sem, hogy egyáltalán tudok írni” – mondja büszkén a negyvenhét évesen Londonba költözött markológép-kezelő, Horváth János, vagy ahogy többen ismerik, a Diggerdrájver. Aki egyszer a Határátkelő blogon megírta a saját történetét, a nagy siker miatt pedig azt javasolták neki, indítson saját blogot. Aztán eltelt pár év, és rátalált pár tízezer olvasó mellett az Örkény Színház rendezője, Bagossy László is, aki színpadra írta a blogot. A Diggerdrájver című, a csak Horváth János saját szavaiból álló előadást két éve játssza a színház telt ház előtt. Jegyet szerezni nem egyszerű rá, és most Londonba is meghívták az előadást – minderről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Tovább

Az ilyesmihez előbb illik meghalni

2017. március 31., 15:48 Módosítva: 2018-04-12 22:50
2
A markolókezelő, aki blogot írt az életéről, és a blog, amiből nagy sikerű színházi előadás lett. A negyvenhét évesen Londonba kivándorolt Diggerdrájverről szóló előadást most száznál is több londoni emigráns nézte meg az angol fővárosban. Meg az Index.

Negyvenezer forint miatt költöztem Londonba, tízszer ennyiért se mennék haza

Olvassa el cikkünk másik részét is, amelyben az igazi Diggerdriver és családja történetét mutatjuk be a gyerekkorától a kiköltözésen át mostanáig!

„Hogy az emberről színházi előadást készítsenek, ahhoz előbb illik meghalni. De Bagossy Laci ezt pimasz módon nem várta meg, és színpadra vitte az életemet” – büszkélkedik kicsit zavarban az egymás után gratuláló ismerőseinek Horváth János Londonban élő magyar markológép-kezelő, azaz diggerdriver. Épp véget ért az ő blogja alapján írt Diggerdrájver című előadás, ezúttal Londonban. „És most végre a helyére is került az előadás. Azért ez itt szólal meg igazán” – kontráz az egyik néző. Aki korábban azt mondta széles, de kicsit talán túl merev mosollyal: „Én nyolc éve költöztem ki. Akkor is egyedül jöttem, és még mindig egyedül vagyok. Otthon németet tanítottam, és most mit csinálok? Rabszolga vagyok.”

Eszkimó asszony hiába fázik

„A fene tudja, hogy az eszkimó mi a francért nem jön le egy kicsit délre, ha egyszer meg lehet őrülni ott a jégtáblák között, ahol nincs semmi. Vagy hogy a tuareg miért nem jön egy kicsit feljebb, oda, ahol legalább már növények vannak. Nem tudjuk: egyszerűen ott szeretnek lenni. A földhöz, a helyhez kötöttség mindig visszahúz, és ez lelki konfliktusokat okoz mindenkiben, abban is, aki sikeres. A haza mindig valahol a gyerekkorunkban, az ízekben, a színekben, a szagokban, a családunkban van” – mondja Epres Attila, az otthon két éve telt házzal futó előadás főszereplője. Ő játssza a negyvenhét évesen Londonba költözött magyar nehézgépkezelőt, általában az Örkény Színházban, március végén pedig a londoni Lost Theaterben is, a helyi magyar közösség, azaz bizonyos értelemben a darab szereplői előtt.

Bagossy László, a rendező hozzáteszi: „A haza nem valami erkölcsi prédikáció vagy politikai üzenet, hanem az, ami összeáll az ebben az országban eltöltött életünk, az ebben a kultúrában való megmerítkezésünk ezer apró szeletéből. A Digger erről ír, ennek az összes ellentmondásosságával, keserűségével, szépségével és nosztalgiájával. A falusi disznóvágásoktól kezdve a szülinap-ünnepléseken és az emigráláson keresztül kikristályosodik az ezt hagytam itt-érzés, és az ezzel való perlekedés.

Mert a hazából való eltávozás nem egy diadalmenet, hogy jól döntöttem, mostantól problémamentes az életem egy jobb országban.

Nem erről van szó, hanem a megfeszülésről az otthagyott és az új világ között.”

Az egész azzal kezdődött, hogy a Katona József Színház felkérte Bagossyt, rendezzen valamit a kivándorlásról, hiszen a kérdés akkoriban vált egyre inkább mindennapivá. A rendező belemerült az erről szóló szövegekbe, és – ahogy fogalmaz – „mint egy aranyrög, kiragyogott mind közül” Diggerdriver markológépes blogja. Csak az volt a baj vele, hogy Bagossy úgy érezte: ezt a szöveget csakis Epres Attila mondhatja el, mert olyan, mintha ő maga írta volna, „ugyanolyan a humora, a dumája, a világlátása”. Csakhogy Epres az Örkény Színház színésze, a felkérés meg amúgy is egy társulatra szólt, nem egy monodrámára. Úgyhogy Bagossy helyett végül Máté Gábor rendezte meg az Illaberek című előadást a Katonában, míg Bagossy és Epres még másfél évig olvasták a blogot.

„Direkt nem kattintottunk rá a képeire, mert én Attilát láttam magam előtt a szövegeket olvasva, nem akartam látni, hogy néz ki igazából Diggerdriver. Aztán amikor először találkoztunk, teljes volt a meglepetés: nehéz elképzelni két, ennyire eltérő alkatú embert” – emlékszik vissza Bagossy.

„És abban is nagyon különbözünk – teszi hozzá Epres –, hogy én nem hagytam el az országot. De az nem igaz, hogy ne fordult volna meg a fejemben, hogy lépni kéne innen, amikor Magyarországon megtörténtek a demokráciát romboló dolgok, és elkezdtek napról napra egyre szégyenletesebb dolgok történni a magyar politikában: ezt a kommunikációt, a korrupciót és a demokrácia friss sebeit nehezen viselem. De az én szakmám annyira speciálisan magyar, hogy nem tudnék mozdulni nagy sérülések nélkül, és semmiféle siker nem is garantált. Digger viszont megkapaszkodott Londonban, és abszolút jól érzi magát abban az életben, amit kialakított.” (Az „igazi Diggerdriver” életét, kivándorlását és családjának történetét ebben a cikkben mutatjuk be részletesen.)

A legközelebbi viszony

„Hosszú ideig egyoldalú kapcsolatban éltünk Diggerrel, aztán írtam neki egy emailt – emlékszik vissza Bagossy. – Szorongtam, mert úgy éreztem, egy pesti entellektüel meg egy markológépes között biztos bizalmatlanság lesz. Utólag nem is értem, mert már a blogjából teljesen nyilvánvaló volt, hogy iszonyú jó fej lesz, és fölösleges körökön keresztül udvariaskodni. Azonnal válaszolt, és azt mondta: ha én nála akarnék markolókezelést tanulni, elvárná, hogy teljesen ráhagyjam magam, mert ő a szakember. Színházcsinálásban pedig én vagyok, úgyhogy ő nem szól bele semmibe, azt csinálunk a szöveggel, amit akarunk. Azt hitte, biztos átírjuk majd a szövegét, ő is meglepődött, hogy csak tömörítettünk és szerkesztettünk, de minden szó, ami elhangzik, az övé.”

Leírtam a történetet a Határátkelő blogra, és nagy sikere lett.

Azt mondták, írjak blogot. Na mondom, az mi?

Megmutatták, melyik gombokat kell megnyomni, és attól kezdve megy. Aztán egyszer csak kaptam egy nagyon óvatos, tapogatózó levelet egy Bagossy László nevű ismeretlentől, fogalmam sem volt, ki az. Most már tudom, hogy hihetetlenül tehetséges ember! Még a Három nővért is megnéztem tőle, pedig, hallod, Csehovot a hátam közepére se kívántam, de tök jó volt. Nagy büszkeség, hogy az utolsóig az én szavaimból áll az előadás. Akkor biztos jól van megírva” – mondja a Digger, aki Londonban harmadszor látta az előadást, a poénok alatt nagyokat nevetve, a végén, a halott apjáról szóló részeknél nagyon máshogy szedve a levegőt.

„Először sajnos pont úgy mentem haza, hogy pénteken volt a bátyám temetése, szombaton pedig a bemutató. De így is fantasztikus élmény volt. Aztán most karácsonykor újra megnéztem, és másodszor nagyobbat ütött, mint eddig: talán kezdek öregedni, időnként már elérzékenyülök. Egy vén szentimentális fasz leszek, de mindegy. Ráadásul akkor ott volt a családom, ők addig nem látták: munkáscsalád vagyunk, a monodráma nem volt egy hívószó. De azóta felértékelődtem a családban, a blogot is folyamatosan olvassák.”

Az első találkozásra a színházban Epres Attila is jól emlékszik: „Valakinek a legszemélyesebb dolgairól beszélni a színpadon úgy, hogy közben ott ül veled szemben, a legkomolyabb, legközelibb viszonyok egyike. És azonnal figyelni kezd az ember arra is, hogy nehogy elrontson valamilyen adatot, mert ő jobban tudja.” Ráadásul Digger Londonban az első sorba ült, Epres ha akarta, ha nem, látta is a színpadról őt is, kisfiát és feleségét is.

Kicsi dió és az ördög

Az angol meghívás története már két éve indult, akkor kereste meg az ötlettel Digger felesége, Ildikó Márton-Juhász Editet, aki Stage in London nevű cégével hét éve szervez Londonban magyar kulturális programokat, az Alma Együttestől a G.Ö.R.CS.-ön vagy Müller Péteren és Vujity Tvrtkón keresztül Halász Judit koncertjéig. Mindez itt egyrészt üzleti vállalkozás, nem jótékonyság vagy államilag támogatott program, amivel nem könnyű profitot elérni, másrészt viszont - mondja a szervező - szívügy és állandó jelenlétet igénylő életforma is. Nem csoda, hogy a 2010 körül épp egyszerre indult, több hasonló magyar cégből már csak kettő üzemel stabilan.

„Nem kellett meggyőzni, hogy megszervezzem az itteni előadást. Én is itt élek kilenc éve, rólam is szól a darab, ahogy mindnyájunkról, akik kijöttünk” – mondja. „Mi 2008-ban költöztünk ki a párommal, már akkor is sok magyar volt itt, de 2010-11 után még sokkal többen jöttek. Egy olyan céget akartam alapítani, amely elhozza nekik a magyar kultúrát, ezzel megmozgat több száz embert és így közösséget is teremt.” A londoni magyarokat pedig nem könnyű elérni: vannak közösségek – iskolák, vallási csoportok, magyar boltok, néptánccsoportok –, de ők nem feltétlenül állnak egymással kapcsolatban.

És az előadás tényleg nagyon együtt él a kinti közönséggel: Epres és Bagossy szerint ez, a harmincvalahányadik előadás sikerült az összes közül a legjobban. A közönség itt nemcsak azokon a poénokon nevetett, amin az otthoniak is, de számukra plusz egy réteg is érdekes volt, mert ők még pontosabban értették azokat az apróságokat is, ahogyan egy emigráns magyar szűri át magán a londoni élet sajátosságait. „Minden előadáson nagyon közelről, személyesen is érintett a kérdésben legalább a nézők fele, ráadásul azok is el szoktak jönni, akiket nem elsősorban a színház, inkább a kivándorlás érdekel. Hát Londonban aztán mindenki érintett” – fogalmaz Epres Attila.

Az előadás utolsó jelenetében a Digger kisfiát játszó amatőr gyerekszínész kezdi el mondani a kis dió és az ördög népmeséjét a fiúról, akit már születése előtt elvesztett az apja egy ördöggel kötött üzletben.

A mesébe egyre több angol szó keveredik, aztán teljesen angolul fejeződik be, és a fiú észre sem veszi a változást.

Neki ez már természetes. Neki innentől már ez a nyelv lesz a természetes.

„Az előadás arról szól, hogy miért kellett ennek megtörténnie. Hogy miért mennek el szakemberek ebből az országból, amikor pedig akkora szükség van rájuk, mint egy falat kenyérre. Több százezer ember jött el, és nem a léhűtője, hanem a dolgozók, így az otthon maradókra egyre nagyobb teher rakódik” – magyarázza Digger. „Nem jól van ez így – mondja Epres. – Egy sikeres életről beszélünk a színpadon, de mögötte megbújik, hogy ő is akkor lenne igazán boldog, ha itthon tudná kivirágoztatni a tehetségét a szakmájában, amit imád, és amiről hihetetlen lelkesedéssel beszél. A legjobb az lenne, ha Magyarországon lehetne tartani az ilyen jól gondolkodó embereket.”

Az előadás után, amikor már minden ismerőse gratulált neki, amikor megkapta a színház ajándékait – a dedikált szövegkönyvet, a díszlet eredeti makettjét és az előadás négyméteres molinóját –, Diggerben is meginog kicsit a mindig természetes lazaság, ahogy nézi a színpadot lebontó munkásokat. „Egy földmunkás szakképesítéssel, egyszerű melós proliként idáig eljutni – te fel tudod ezt fogni? Fel lehet ezt egyáltalán fogni?”

Olvassa el cikkünk másik részét is, amelyben az igazi Diggerdriver és családja történetét mutatjuk be a gyerekkorától a kiköltözésen át mostanáig!

Borítókép: Karip Timi / Index.

 

Ne maradjon le semmiről!

Tovább

Alkut kötöttem volna az ördöggel

2016. szeptember 28., 17:27 Módosítva: 2018-04-12 16:03
0

Egy vidéki magyar kisvárosban nőtt fel, modellből lett színész, játszott hollywoodi főszerepet, szerepelt Brad Pitt és Robert Redford oldalán, de esze ágában sem volt Amerikában maradni, hátat fordított a vörös szőnyegnek. Osvárt Andreával arról is beszélgettünk, hogy kaphat filmszerepet Paris Hilton.

Tovább

Még négy ábra a kivándorló magyarokról

2014. november 4., 03:48 Módosítva: 2018-04-12 22:55
0

350 ezer magyar költözött tartósan külföldre a rendszerváltás óta – közölte októberben a KSH, bár a kivándorlók pontos számának meghatározása a világ minden statisztikai hivatalának az egyik legnehezebb feladatot jelenti, hiszen éppen azokról kell mondani valamit, akik nincsenek itt. 

Mi két hete 11 grafikont közöltünk a témáról, most az Európa Pont adott ki infografikát a legújabb adatokról, melyet az Európai Bizottság is megosztott.

A felső ábrán a legalább egy éve, hivatalosan külföldön tartózkodó magyar állampolgárok száma látható országonkénti bontásban (tehát a nem hivatalosan kiköltözők nincsenek rajta):

migracio

Középen a magyarok által igényelt társadalombiztosítási számok összegzése látható, alul a kivándorló magyarok átlagéletkora és iskolai végzettsége.

A Magyarországot 1989 és 2013 között elhagyó magyarok általában a fiatalabb korosztályt képviselik (63% 40 év alatti) és általában jól képzettek (32% rendelkezik felsőfokú diplomával, amely a teljes magyar lakosságban csak 18%), írja az Európa Pont.

11 grafikon a külföldre költözött magyarokról

2014. október 15., 16:37 Módosítva: 2018-04-12 22:57
0
Kevesebben vannak, mint sokan hitték, de többen, mint amennyi jó lenne. Németországban inkább férfiak, Nagy-Britanniában főleg diplomás fiatalok. Sokan küldenek haza pénzt, de akad, aki már haza sem látogat. Ők a külföldre költözött magyarok.

350 ezer magyar költözött tartósan külföldre a rendszerváltás óta

– közölte szerdán a KSH, lezárva ezzel egy régi számháborút. A kivándorlók pontos számának meghatározása a világ minden statisztikai hivatalának az egyik legnehezebb feladatot jelenti, hiszen éppen azokról kell mondani valamit, akik nincsenek itt. A mostani szám is egy hatalmas, transznacionális együttműködési program eredménye, a KSH-n és a népességkutatón kívül önkormányzatok, külföldi statisztikai hivatalok, egyetemek is részt vettek a felmérés elkészítésében.

A 350 ezer külföldön letelepedett magyar talán kevésnek tűnik a korábbi híresztelésekhez képest, de egyáltalán nem kis szám. Ha ez így megy tovább, az egyébként is csökkenő népesség még gyorsabban csökken majd: 2060-ra hét és fél millióan sem maradunk ebben az országban.

 
 

Bár a kivándorlás okai mindig összetettek, az emberek gyakran a jobb életkörülmények, magasabb fizetés, és a munkalehetőségek reményében hagyják el az országot. A külföldön élő magyarok közül csaknem mindenki dolgozik, mindössze néhány százalékuk tanul, vagy háztartásbeli.

 
 

A három legnagyobb célország egyébként egyértelműen Németország, Ausztria és Nagy-Britannia, itt él az országot elhagyó magyarok zöme. A három ország viszont markánsan eltérő népességet vonz. Németországban például több a férfi és 39 év az átlagéletkor, Ausztriában több a fiatal, de szintén inkább a férfiak körében népszerű. Ezzel szemben Nagy-Britanniába főleg fiatalok mennek, többségük nem házas, átlagéletkoruk 33 év.

 

Ha általánosságban nézzük a kivándorlókat, akkor is látszik a fiatalok dominanciája.

 

A három legnagyobb célország azonban eltér egymástól abban is, hogy milyen végzettségű emberek választják. Németországba például több szakmunkás végzettségű magyar megy, és ez a helyzet Ausztriával is. Eközben Nagy-Britannia főleg a diplomásokat vonzza.

 

Tévhit ugyanakkor, hogy az összes kivándorló között nagyobb arányban lennének szakmunkások, mint általában a népességben. A mostani felmérés azt mutatja, hogy inkább a diplomások azok, akik a legnagyobb arányban a hátuk mögött hagyják az országot, a nyolc általánost, vagy kevesebbet végzett magyarok pedig úgy tűnik, nem nagyon mennek sehová.

 

Gyakran előjön érvként, hogy a kivándorlásból hosszabb távon az ország akár előnyt is kovácsolhat, hiszen hazajönnek majd a fiatalok, és hazahozzák a nyugati tudást és tapasztalatot. Sajnos azonban egyelőre úgy tűnik, nagyon sokan vannak, akik tartósan kint ragadnak, és sokaknak teljesen megszakadnak a magyarországi kapcsolataik is. A külföldön élő magyarok 14 százaléka például egyszer sem jött Magyarországra az elmúlt évben, 22 százalékuk pedig összesen egyszer.

 

Bár a fiatalok és diplomások elvándorlása Magyarország egyik nagyon súlyos problémája, azt is látni kell, hogy a jelenség nem most kezdődött, legfeljebb némiképp felgyorsult az utóbbi években. Az elképesztő ütemű kivándorlás gazdasági és társadalmi következményei az egész térséget fenyegetik, ebből a szempontból nem is mi vagyunk a legrosszabb helyzetben. Az alábbi ábra a migrációs rátát mutatja, vagyis a bevándorlók és kivándorlók számának különbségét ezer főre vetítve. Jól látszik, hogy az ötvenes évektől évtizedekig alig volt mozgás a térségben, majd a kilencvenes évektől felpörgött a vándorlás az országok között. Ebből a szempontból Bulgária, Románia és Szerbia helyzete a legrosszabb.

Migrációs ráta, Ramon Bauer, SEEMIG projekt (2014)
Migrációs ráta, Ramon Bauer, SEEMIG projekt (2014)

Úgy tűnik, a környékünkön (SEEMIG) inkább az a jellemző, hogy Európán belül költözködünk, a kontinenst elhagyók száma nem igazán jelentős.

Vienna Institute of Demography
Vienna Institute of Demography

Magyar orvosok külföldön: itt nincs a végén egy tízes zsebbe

2014. július 22., 10:24 Módosítva: 2018-04-12 22:59
0
„Három munkahelyen dolgoztam otthon, a fizetésem csak a hiteltörlesztésre és a vegetálásra volt elég. Az állam itt segít, nem visszahúz és belédrúg” – mondta egy Skandináviába szakadt magyar orvos. Messze nem a pénz az egyetlen motiváció, ami miatt kivándorolnak az egészségügyi dolgozók: van, akinek a megbecsülés hiányzott, mások a gyerekük jövőjére gondolnak. Nem mindenki akar végleg kinnragadni, de nem biztos, hogy itthon tárt karokkal várják azt, aki hazajönne. Külföldön dolgozó orvosokkal beszélgettünk.

Egy barátom szólt, írtam egy emailt, másnap felhívtak. Oda megy az ember, ahova csak akar.

– mondja Balázs, aki másfél éve dolgozik egy német kisvárosban. Itthon 150 ezres fizetése volt, a hálapénz ehhez hozzádobott havi 50 ezret, most másfél millió forintot keres egy hónapban.

A pénz mellett másfajta megbecsülésre is vágyott: például a magyar kórházban rengeteg adminisztrációval kellett bajlódnia, kint két orvosra jut egy titkárnő, a keze alá dolgoznak, az idejét orvosi munkával tölti, ezt el is várják a fizetéséért. „Csak be kell járni és elvégezni a munkámat, cserébe a hónap első napján fizetést kapok, nem borítékot – nagy különbség”.

Képünk illusztráció
Képünk illusztráció
Fotó: Stig-Ake Jonsson / AFP

Ön is külföldön dolgozik?

Ha orvos vagy egészségügyi dolgozó, írja meg a tema+kulfold@mail.index.hu címre, milyen kint – azt semmiképp ne felejtse ki, miért döntött a költözés mellett, miben jobb és miben rosszabb, mint otthon volt, és összességében megérte-e.

Százszor nagyobb a riszpekted

Kijutni nem volt nehéz: fizették a nyelvtanfolyamot, a kiutazásakor a repülőjegyet és a hotelt, miközben az itthoni fizetéséből alig tudta törleszteni a lakáshitelét. Pedig egyébként jónak tartja a magyar egészségügyet: „Az emberek nem látják át, hogy hogy tartják össze a rendszert azok, akik benne vannak. Egy nyugati orvosnak fogalma sincs, hogy ugyanennyi munkáért Magyarországon mennyit kapna, a többszöröséért sem lenne hajlandó bemenni másnap dolgozni. Egyébként a német orvosok szerint ők is keveset keresnek.” 

Balázs itthon inkább a betegek hozzáállását érezte visszásnak, és azt, ahogy sok orvos törleszkedik a hálapénzért: „Döbbenetes, itt úgy, hogy dadogsz németül, százszor nagyobb riszpekted van, mint otthon. Nem az a jó orvos, aki három órán keresztül simogatja egy gyerek fejét, már gyakorlatilag puszipajtások, hogy kapjon ötezret. Ráhagyatkozó viszony van, megcsináljuk a vizsgálatokat, meggyógyítjuk, ha tudjuk, a végén elmondjuk, mire jutottunk.” 

Aki még nem ment el

András főállásban egy fővárosi kórházban aneszteziológus szakorvosjelölt, mellette hétvégenként 12 órás műszakokat visz egy másik kórházban, egy másik cikk kapcsán beszélgettünk vele. Arról beszélt, hogy szabadideje alig van, és mivel családját is támogatja, félretenni nem tud. „Ha lenne gyerekem, nagyon szűkösen élnénk, és nem is látnám szinte soha, és nem látok nagy jövőképet itthon. Akkor lennék boldog, ha társadalmilag és fizetésben is elismernének, például nem tegeznének le a betegek, és nem kényszerülnék másod-harmadállásokra” – ecsetelte.

Itt nem az van, hogy a beteg elküld a picsába, a végén meg ad egy tízest, hanem mindenki megpróbál normálisan viselkedni.

Mást sem csak a pénz motivált, de ez a szempont szinte mindenkinél előkerült. „Mivel nem fogadtam el a betegektől pénzt, három munkahelyen dolgoztam, ennek a család itta meg a levét, a fizetésem pedig csak a hiteltörlesztésre és a vegetálásra volt elég. Az öreg professzorok nagy része nem is olvas nemzetközi irodalmat, angolul nem is tud rendesen, ha egy nemzetközi vizsgálat eredményeit mutattam, a reakció számtalanszor az volt, hogy mi nem így szoktuk” – mondta Ferenc, akinek az „uram-bátyám alapon működő” rendszerből is elege lett:

Befolyásos szülők tehetségtelen gyerekei is hamar vezetők lesznek, még ha egy beteget nem is tudnak rendesen kigyógyszerezni.

– idézte fel magyarországi emlékeit Norvégiából. Név nélkül egy másik orvos azt is hozzátette, hogy itthon nem tartja elég élesnek a versenyt: „Nyugaton kicsit nagyobb a munkatempó, nem szeretik a bénákat, otthon az is bennmarad, aki rosszul dolgozik, és szívja a vérét azoknak, akik normálisan dolgoznak.”

Belefáradtam a rendszerbe

Olyan orvos is volt, aki egy műtéti technikát akart kint megtanulni, csak utána kintragadt. „Műtétes szakmában nem könnyű a hálapénzrendszer miatt elég műtéthez jutni, ami pedig része lenne a szakképzésnek” – magyarázta. Kint sokkal többet operálhat, hagyják önállóan dolgozni, például egyedül ügyel, de mindig van elérhető közelségben egy megbízható háttérügyeletes.

A hazai kórházakban más orvosok is emlegettek egyébként „kegyként osztott műtéti eljárásokat″ és „hűbérúri rendszert″.

Képünk illusztráció
Képünk illusztráció
Fotó: Jim Carlson / AFP

Van, akit a szakmai lehetőség csábított el. „Belefáradtam abba, hogy egy rossz és rossz irányba haladó rendszerben dolgozzak. Az én szakterületemen belül a jelenlegi munkahelyem világviszonylatban az egyik legnagyobb presztízsű és kutatói teljesítményű intézet. Elsősorban a szakmai lehetőség motivált, az anyagi oldal másodlagos volt″ – mondta egy Ausztriába költözött klinikus-kutatóorvos, aki 650 ezer forintot keres egy hónapban.

Hova mennek a magyarok?

  • Legnépszerűbb célországok: Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Svédország és Írország
  • A fiatalabb, szakvizsgával még nem rendelkező orvosok legnagyobb számban Németországba mennek, ahol jól be tudnak kapcsolódni a szakorvosképzésbe
  • Az Egyesült Királyságban dolgozó orvosok közel 40 százaléka külföldön szerezte az első diplomáját, így globálisan is ez az egyik legfontosabb célország

forrás: Migráció az egészségügyben (Girasek Edmond és szerzőtársai a Magyar Tudomány 2013/3-as számában közölt tanulmánya)

A Norvégiában élő Ferencnek 2 millió forint a bruttó fizetése, de ebből negyvenszázalékos adót fizet, tehát körülbelül 1,2 millió a nettója, amiből kényelmesen megél. A kinti orvoslásban szereti, hogy bizonyítékalapú, és kevesebb a hierarchia:

Azért fizetnek, hogy szakmai döntéseket hozz, nem azért, hogy utazási utalványt pecsételj, meg az egészségügyi pénztárnak pitizz a gyógyszerért.

– mondta. „Fejlett országokban az orvos nagyon drága munkaerő, csak a diagnózis felállítására és a terápia meghozatalára kell koncentrálnia, az elővizsgálatokat is középszakemberek végzik″ – magyarázta más is.

Ferenc a kinti életet nyugodtnak, kiszámíthatónak tartja, tetszik neki a kevesebb, átláthatóbb bürokrácia. „Az állam itt segít, nem visszahúz és beléd rúg” – mondta, bár elismerte, hogy hiányoznak otthonról a család és a barátok, és úgy érzi: első generációs bevándorlóként meg kell küzdenie az előítéletekkel és többet kell letennie az asztalra. „De aki bizonyít, elismerik”.

Hányan hiányoznak?

Magyarországon az egészségügyi ellátórendszerből hiányzó orvosok száma 1634 fő, a hiányzó szakdolgozók száma 3433 fő volt 2011-ben.

Az igazán ijesztő az, hogy a kivándorlók száma alig kevesebb, mint az adott évben orvosi diplomát szerzők száma, miközben a dolgozó orvosok ötven százaléka ötvenéves vagy idősebb.

Az Európai Bizottság előrejelzései szerint 2020-ra egymillió egészségügyi szakember fog hiányozni Európa egészségügyi ellátórendszereiből, ez azt jelenti, hogy a szükséges ellátási igények tizenöt százaléka ellátatlan maradhat EU-szerte.

A Migráció az egészségügyben szerint a hallgatói szerződés félmegoldás: gazdagabb országok kórházai ki tudják vásárolni az orvosokat. A megoldás egy „teljes életpályamodell” kidolgozása lenne, ami „átfogó, átlátható, minden vonatkozásában tervezhető, és attraktívvá teszi az egészségügyet a pályaválasztó fiatalok számára”.

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal 2013-as adatai alapján egyébként a kivándorláshoz szükséges bizonyítványt 1950-en igényeltek, ami 111-gyel, kevesebb mint huszadával ugyan, de kevesebb, mint 2012-ben.

Nem biztos, hogy hazavárnak

Balázs, aki kinti fizetéséből már visszafizette hitelét, előbb-utóbb hazajönne, de sok magyar kollégája van, aki nem is tervez ilyesmit. Klárának, aki egy német városban dolgozik, a családi ebédek, a gesztenyepüré és a Túró Rudi hiányoznak, de megengedheti magának, hogy havonta hazajárjon, másfél év után kocsit vett. „Az első helyem nem volt jobb szakmailag, mint otthon, a mostanit szeretem, mert támogatnak, fizetik a továbbképzéseket, nincs sok túlóra, tervezhető, és nem kell gondolkodnom annyira, hogy mire költsek”.

Ő egyébként egymillió forint körül keres, és bár Németország egyik legdrágább városában lakik, csak a fizetése kicsit több mint negyede megy el lakhatásra. Egyszer szeretne hazajönni, de pontosan tudja, hogy soha nem fog annyit keresni, mint kint, és attól is tart, hogy nem mindenki fogadná tárt karokkal. „Már érzékelhető, hogy konkurenciának számítana egy többéves külföldi tapasztalattal rendelkező orvos” – fogalmazott, mások azzal érveltek, hogy nem biztosak benne, hogy tudnának otthon tovább fejlődni.

Nem csak ő tart ettől. „Amikor otthon elmegyek állást keresni, lehet, hogy elhajtanak, mert már nyolc csókos vár erre a helyre. Hiába értékelendő, ha valaki kintről vissza akar jönni, bilibe lóg a kezem, ez senkit nem fog érdekelni” – mondta az Indexnek egy másik fiatal szakorvos.

Azt mindenesetre mind tudják, hogy ha itthon nem sikerül visszailleszkedni, kint bármikor újrakezdhetik. „55 oldalnyi álláshirdetés van havonta az orvosi lapban, erőfeszítés nélkül be lehet kerülni bárhova, egyedül a nagyvárosokba nehezebb” – mondta egy németországi magyar orvos. Mégis van, akinek eszébe nem jut, hogy valaha megpróbáljon hazajönni.

Kilátástalan, zéró perspektíva. A gyerekek már akcentus nélkül fogják beszélni a nyelvet, ők már norvégok lesznek, az ő jövőjükért hozzuk meg ezt az áldozatot.

– mondta például Ferenc. „Mióta kijöttünk, láttam még jó adalékot arról, hogy hogyan működik otthon az osztályvezetők kinevezése, a korrupció, és a csókos rendszer, hogyan csalnak a gyógyszerekkel, csikarnak ki paraszolvenciát.″ A gyerekeit más is szóba hozta. „Az ő szempontjaikat mérlegelem, hová tudnám őket otthon iskolába járatni, mit tudnék anyagilag megengedni az otthoni jövedelmemből″ – magyarázta egy Bécs közelében dolgozó orvos.

Nem terhelnek le a mindennapi problémák

Hogy ne csak az orvosok mondhassák el a véleményüket, egy nővért is megkérdeztünk: Anikó nyolc évig dolgozott a magyar állami egészségügyben, később a privát szférában is próbálkozott, több mint fél éve dolgozik külföldön, máris lényegesen többet keres, mint otthon.

„Magyarországon a nővérek nincsenek megfizetve, szinte mindenkinek két másodállása van, hogy meg tudjon élni. Ezt kint egy munkahellyel el lehet érni, az otthoni fizetés öt-hatszorosát lehet megkeresni ugyanazzal a munkával. Szeretem Magyarországot, de otthon nincs megbecsülés, előlépési lehetőség” – mondta.

Képünk illusztráció
Képünk illusztráció
Fotó: Stephanie Pilick / AFP

Annak különösen örül, hogy így több szabadideje marad. „Sokkal kipihentebb vagyok, még akkor is, ha vannak olyan napok, amikor nagy a hajtás, mert nem terhelnek le a mindennapi problémák, például hogy hogyan fogom kifizetni a lakbért” – tette hozzá, de kiemelte, hogy hiányoznak a szerettei, és eleinte volt, hogy magányosnak érezte magát, és akadtak nyelvi és kulturális nehézségei is:

Szaúd-Arábiában például 40-50 fokban elviselhetetlen a fejkendő, ráadásul illetlen miniszoknyában vagy ujjatlan felsőben járni. Nagyon nehéz volt megszokni, hogy lépten-nyomon megbámulnak akkor is, ha betartom az öltözködési szabályokat, csak azért, mert fehér vagyok.

A Migráció az egészségügyben tanulmány is arra jutott, hogy a kivándorlás legfőbb motivációi a

fizetés, életminőség, a magyar egészségügy kilátásai, a munkakörülmények, társadalmi megbecsültség és a szakmai lehetőségek.

A külföldi munkavállaláson nem gondolkodók esetében a legfontosabb itthon tartó tényezők a család és a barátok, a környezetért érzett felelősség és a külföldi társadalomba való beilleszkedés nehézségei az itthoni jövő mellett. Fontos azt is tudni, hogy a külföldi munkavállalást tervezők számára a legfőbb információforrás az ismerősök, épp ezért

Minél több magyar egészségügyi szakember dolgozik külföldön, annál könnyebb információt, kapcsolatokat és konkrétan munkát szerezni, így tehát egyre könnyebb lesz útnak indulni.

Az ügyben a Magyar Orvosi Kamarát is megkerestük, ők válaszukban azt írták, hogy a kivándorlást egyértelműen a hazai megélhetési nehézségek, a túlterheltség és a rossz munkakörülmények motiválják. „Köztestületünknek nincsenek eszközei a kivándorlás megállítására, ezt a döntéshozókon kell számon kérni. Mi is folyamatosan ezt tesszük″ – írták.

Öt szakma, amivel biztos a külföldi állás

2014. május 28., 11:13 Módosítva: 2018-04-12 23:00
0
Nem az igazán fiatalok, inkább a 27-28 éves, családalapítás előtt álló diplomás magyarok vállalnak munkát Nyugat-Európában. Az utóbbi években fellendülő kivándorlás ellenére még mindig csak a szomszédaink átlagát hozzuk, újdonság viszont, hogy egyre többen vannak, akik véglegesen elhagynák az országot. Míg régen a kaland miatt mentünk külföldre, most egyre többen azért indulnak el, hogy visszafizessék a devizahitelüket.

Évek óta szó egyre több szó van arról, hogy a magyarok megindultak a nyugat-európai munkaerőpiacok felé. 2013 év elején Matolcsy György beszélt félmillió külföldre vándorolt kitűnő magyarról, akiket vissza kell csábítani az országba, pár napja pedig egy német cégalapítással foglalkozó szervezet összegzése alapján már 600 ezer emberről lehetett tudni.

Tovább