A kulturális újság főszerkesztője elment Londonba árufeltöltőnek

B. Zetas Péter 2016-ban létrehozott egy kulturális portált, amelynek a sikerre viteléért azóta is küzd. Hisz abban, hogy egy ilyen újság sok olvasóhoz juthat el, és üzletileg is sikeres lehet. Azért, hogy ezt az álmot megvalósíthassa, 2017-ben barátnőjével Londonba költözött: a főszerkesztő árufeltöltő lett egy koreai szupermarketben, barátnője pedig pincérnő egy étteremben. A 10-12 órás műszakok után még cikket írnak, lapot szerkesztenek.

Péter szakközépiskolába járt, kitanulta az esztergályosszakmát, majd végül a Debreceni Egyetemen kötött ki magyar szakon. Az egyetem alatt versírással és újságírással foglalkozott, majd miután elvégezte a képzést, belevetette magát a munkába. Volt újságíró, social media manager, marketinges, de még felügyelő is egy hajléktalanszállón. A Romaversitas Alapítványnál ismerkedtek meg barátnőjével, Blankával.

 

A Contextus

Péter már az egyetem alatti és utáni években is több lapnál dolgozott mint újságíró, de úgy érezte, folyamatosan korlátokba ütközik. Zavarta, hogy a kulturális lapok nem haladnak a korral, nem követik a marketingtrendeket. Több olyan portál van, ami hosszú évek óta működik, mégse emelkedik az olvasottságuk. Péternek olyan érzése volt, mintha ezeknek a lapoknak a szerkesztői nem szerették volna, hogy több emberhez jussanak el az írásaik. Pedig ahhoz, hogy a kultúrát szélesebb közönség is megismerje, muszáj ezen a hozzáálláson változtatni. 

2016 januárjában ezért megalapította a Contextus nevű kulturális portált, amely a Vice-féle popkulturális vonalat igyekszik tovább vinni. A szerkesztőség kezdetben a barátokból állt össze. Mára több mint egy tucat önkéntes újságíróval, három hírszerkesztővel, egy főmunkatárssal és egy rovatvezetővel dolgoznak. Már az induláskor olyan olvasottságot értek el, amekkorára nem is számítottak.

Péter hisz abban, hogy a minőségi tartalom igenis megfér a mainstream mellett, és hogy ez alapján egy kulturális újság is lehet piacilag sikeres. Ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy a Contextus működjön, és még szélesebb közönség olvassa. Blanka szerint 

Peti depressziós lenne, ha nem lenne a Contextus.

Péter és Blanka egy ideig Magyarországon vezették a lapot, de épphogy csak megéltek a fizetésükből. Péter 60 ezer forintot keresett, az albérlet pedig 50 ezer volt. Világossá vált számukra, hogy a lapnak csak úgy van jövője, ha több pénzt tudnak belefektetni. Ezért úgy döntöttek, külföldre mennek dolgozni, hogy tőkét halmozhassanak fel a portál fejlesztéséhez. Péter már korábban is gondolt rá, hogy kiköltözik, elmondása szerint nem volt nehéz meghozni a döntést:

Ha nincs semmid, akkor könnyű.

Amióta kint élnek, szinte minden megtakarításukat a Contextusba fektetik.

Itt senki se nézi hogy roma vagyok

Először egy rokonhoz mentek volna ki, aki egy kertitörpe-festő állást szerzett Péternek. A rokon azonban a költözés előtt pár héttel közölte, hogy visszaköltözik Magyarországra, így ez a lehetőség ugrott. Végül egy tipikusan magyar megoldással oldották meg a problémát: egy ismerős ismerőse egy nap alatt talált mindkettőjüknek munkát és szállást. Azóta hálásak neki – igaz, nem volt zökkenőmentes a kezdet.

A legelején ugyanis csak egy pici, sötét szoba jutott nekik Londonban, hatan laktak egy lakásban. Tipikus történet. A főbérlő eredetileg egy nagyon szép rendezett lakást mutatott a szállást szerző ismerősüknek. Amikor aztán Péterék költöztek, kiderült, hogy a bemutatott lakás csak a kampány része volt, és ők négy másik emberrel fognak együtt lakni egy másik lakásban, ahol csupán egy szoba lesz az övék. Ma már egy jobb, egyszobás lakásban laknak ketten.

Péter egy koreai szupermarketben kapott munkát árufeltöltőként, ahol azóta is dolgozik. Miután a főnökei nem beszélnek angolul, neki kellett egy kicsit megtanulni koreaiul.

Néha polcfeltöltés közben elküldök egy-két emailt, sőt előfordul, hogy ebédszünetben tartunk hivatalos szerkesztőségi meetinget skype-on.

Blanka egy népszerű dán–japán étteremben pincérnő, ahol időnként egy-két sztárfocista és teniszező is megfordul. A 10-12 órás munkaidő után esténként mindketten a Contextuson dolgoznak.

Ha mi 10-12 órás fizikai munka után el tudtuk érni, hogy a legfontosabb kult-platform legyünk, ami nem csak egy területre fókuszál, akkor van értelme ezt csinálni

– mondja Blanka. Ő főleg a papírmunkában segíti párját. Eleinte nagyon nehezen bírták, mert heti hat napot dolgoztak, semmi idejük nem volt magukra, pedig rengeteg dolog érdekelte őket. A kapcsolatukban is nehézséget okozott, hogy nem volt idejük a kikapcsolódásra, de ez javult azóta. Egy éve, amióta két szabadnapjuk van, kicsit könnyebb a dolguk. Azt a szabályt állították fel, hogy egy napot mindenképpen pihenésre használnak.

Az első hat hónap tele volt hullámvölgyekkel. Erős volt a honvágy, és olykor a lap működtetése is terhes volt számukra. Ugyan nem volt nagy kultúrsokk számukra a londoni élet, de azért érzik a különbséget az otthoni helyzethez képest.

Egyszer elfelejtettem bankkártyát vinni a bevásárláshoz, ami már csak a kasszánál derült ki. Amikor üres kézzel a kijárat felé indultam, szóltak, hogy a mögöttem álló hölgy kifizette az egészet. És nem volt olcsó, mert legalább egy heti bevásárolnivaló volt a szalagon. Itt senkit nem érdekel, hogy roma vagyok

– meséli Péter.

Erdőszéli kis ház, meg független munka

Hogy Péter és Blanka hazajön-e, részben az anyagiaktól is függ, de egyelőre nem látják, hogy ez kivitelezhető lenne a közeljövőben.

Ha nem lenne a Contextus, lenne félretett pénzünk. De most minden megtakarításunkat erre fordítjuk. 

Biztató, hogy az oldal áprilisban több oldalletöltést generált, mint más meghatározó kulturális platformok. Emellett nemrég csatlakoztak Magyarország egyik vezető sales house-ához, ami az eddigi legfontosabb mérföldkő az oldal életében. Egy ilyen reklámértékesítéssel foglalkozó cég stabil bevételt hozhat, ami biztosíthatja az oldal folyamatos fejlődését.

Bár az anyagi biztonság lehetővé teheti, hogy a jövőben hazaköltözzenek, ahogy telik az idő, egyre jobban érzik, hogy gyökereket eresztenek Londonban, Magyarország pedig másodlagos otthon lesz számukra. Már megvannak az ottani barátaik, és ugyanannyira nagy fájdalom lenne hazaköltözni, mint amekkora öröm, így vannak időszakok, amikor a maradás felé hajlanak. Marasztalja őket London, ahol legalább annyi új lehetőség és felfedeznivaló várja őket, mint Magyarországon, de nem akarnak kimaradni a budapesti kulturális életből sem.

Blankát kicsit jobban húzza a szíve Magyarország felé, míg Péter el tudja képzelni magáról, hogy végleg kint marad. Azért van tervük arra az esetre is, ha hazajönnének. Szeretnének venni egy kis házat az erdő szélén a Börzsönyben, ahol nyugiban lehet élni egy kutyával meg gyerekekkel, és közben a Contextuson dolgozni. A gyerekek létszámában kicsit eltérnek a vélemények, de úgy is nézhetjük, hogy az első közös gyerekük már megvan: az újság.