Hová tűnt Szubota Erzsike?

Nagy, szőrös kézfej nyúlik be a kocsiablakon. Kapanyélhez szokott tenyerét mutatja felénk, és sürgetően dobol az ajtón. Csak akkor nyugszik meg, amikor belerakjuk az előre elkészített kétszáz forintot. Az adót befizettük, cetlit is kapunk, odagördülhetünk végre az útlevélvizsgálathoz.

A magyar-ukrán határon vagyunk, Záhonyt már elhagytuk, Csapot még nem értük el. Olyan, mintha a tíz-tizenöt évvel ezelőtti magyar-jugoszláv határról átvezényelték volna az összes kivénhedt, nagy tankú, jó rejtekhelyeket kínáló Mercedest, Audit, Volkswagen Passatot, kiegészítve az ukrán rendszámú Volgákkal és Zsigulikkal.

A határátlépők nyolcvan százaléka cigarettát vagy benzint csempész. Hiába, Ukrajnában egy doboz Marlborót száz-százhúsz forintért megkaphatunk, a benzin literjéért százhatvan forintot kell fizetni.

Nyílt levélt Juscsenkónak

Kíváncsiak vagyunk, hogy igaza van-e Szubota Erzsébetnek, a kárpátaljai Tiszasalamon polgármesterasszonyának, aki azt állítja: a magyarországi magyarok soron kívül, gyorsított eljárásban jutnak át a határon, miközben az ukrán állampolgárok - köztük az ottani magyarok - akár egy egész napot is vesztegelnek. A csapi polgármesterrel közös nyílt levelet küldött Juscsenko államfőnek: "A civilizált világban, így azt európai országok közösségében is négy alapvető ismérve van a szabadságnak: az emberek, a tőke, az áru és a szolgáltatások szabd áramlása".

Az utolsó sorompónál történik még egy kis incidens. Elvesztettük a kétszáz forintért kapott kis cetlit, de aztán az is meglett, pedig már-már úgy tűnt, hogy minden kezdődhet elölről. A kétszáz forintokat egyébként nem saját zsebre szedik az ukránok, hanem a Kijevben székelő feletteseik saját zsebére. Saját zsebre a várakozási időt lelassító csúszópénzt szedik; vannak ötszáz, ezer, ötezer forintos sorok.

Háromezer forint egy fordulón

A nyílt levélről szóló hírt még a kalandos határátkelés előtt megmutattuk a záhonyi határőrparancsnoknak. "Ez nem igaz" - mondta Czap István.

A Magyarországra érkező autókat - függetlenül a rendszámától - a madárinfluenza pánik óta alaposan átvizsgálják, még a motorházba is benéznek. A nyugati határszélről is átvezényeltek vámosokat, és ha már itt vannak, akkor igyekeznek minél több csempészett cigarettát és benzint is lefoglalni. Kilométernyi hosszúságban torlódnak fel ezért a kocsik - magyar és ukrán rendszámúak egyaránt, EU-s sor nincs -, és több órába, akár fél napba is beletelik az átkelés.

A csempészek többsége egyébként már nem ukrán, hanem magyar állampolgár. Lehet, hogy a magas munkanélküliség viszi rá a határmentén élőket a csempészetre, de a vámparancsnok annyit azért megjegyez, hogy hónapok óta hiába próbálnak takarítónőt felvenni. Egy hatvan literes üzemanyag tartályú autóval viszont egy fordulón háromezer forintot lehet keresni.

Mintha bombatalálat érte volna

A határ mellett fekvő Tiszasalamonnál kevés reménytelenebb falut ismerünk. Pedig a főként gyümölcsfacsemete nevelésre szakosodott Határőr Szovhoz felszámolása sem rendítette meg a helyieket, az emberek többsége a környékbeli üzemekben - parkettagyár, autógyár, kukoricafeldolgozó - vállalt munkát.

A falu terjeszkedésének az egyik oldalról a vasúti sínek, a másikról a határ szab gátat. Kihalt a későhatvanas évek stílusában épített kétemeletes polgármesteri hivatal. A földszinti folyosó dohányzóasztalán rosszul lefordított Lomonoszov idézet fekete filccel egy kartonpapíron: "Meglátni vagy megismerni vidékeket lehet: vagy saját szemeddel vagy könyvek segítségével". Na ja, itt van a könyvtár is.

A lépcsőház olyan, mintha bombatalálat érte volna, falról lepotyogott törmelékek mindenütt; nem is merünk továbbmenni, mert gyanúsan inogni kezd a szerkezet. A földszint egyik irodájában ég a villany, bent három nő papírokat rendezget. "Erzsike nincs itt, és nem is tudjuk, hogyan lehet elérni" - mondják és finoman kidobnak minket.

A hivatal előtt két férfi búcsúzkodik, nem józanok már, de legalább tudják, hol lakik Erzsike. A hivatallal szemben. A hosszabb hajú Erzsike kapujáig kísér minket, és kiabál az udvarra: "Erzsike, Erzsike!" Bent lekapcsolják a villanyt, semmi mozgás. Megtaláljuk a különös módon a kerítésen belülre szerelt csöngőt, de hiába nyomjuk. A villanyt néha felkapcsolják odabent, majd megint sötét lesz. Az utcabelieket hiába kérdezzük, valaki szerint Erzsike költözködni készül.

Hruscsov felduzzasztotta

Áthajtunk a Tiszasalamonnal szinte egybeépült nyolcezres városba, Csapra. Az ukrán származású Hruscsov pártfőtitkár 1956 után találkozott itt Kádárral. "Ez meg milyen falu itt a határ mentén?" - kérdezte, és a következő hónapban meg is született a határozat a városalapításról. A szovjet időkben jelentős volt a vasúti forgalma Záhony testvérállomásának, most azonban csak az Ukrajnába tartó teherforgalom zajlik itt; Kijevben túl magas a tranzitdíj, ezért inkább Belorusszián keresztül mennek Oroszország és a Nyugat között a tehervonatok.

A felduzzasztott városba a Szovjetunió minden részéből költöztek emberek, így Csap lakóinak ma már csak a fele magyar származású. A polgármesteri hivatalon mégis ott leng az ukrán mellett a magyar zászló. Pliska György alpolgármestert kérdezzük arról, hogy mit remélnek az államfőnek küldött nyílt levéltől. "Milyen nyílt levéltől?" - kérdezi. Mutatjuk az újsághírt, felhívja a polgármestert, de ő sem tud semmi ilyenről. "A nem csempészésből élő ukrajnaiak és magyarországiak egyformán szenvednek az átjárhatatlan határtól, úgyhogy akinek dolga van odaát, az inkább vonatra száll" - mondja.

Néha meggyógyul

De akkor mi végre a nyílt levél? Miért bujkál Erzsike? Elszórt megjegyzésekből lassan kirajzolódott az önkényeskedő Kucsma elnök utáni korszakot jól jellemző történet.

Tiszasalamon polgármesterasszonya az ukrán elnökválasztáson Kucsma jelöltjét, Janukovicsot támogatta és különféle érvekkel - ennek elgondolását olvasóink fantáziájára bízzuk - falubelijeit is erre buzdította. Janukovics veresége után az Erzsike-ellenesek többször megpróbálták eltávolítani tisztségéből Erzsikét. Olyan is előfordult, hogy a tanácsülés köpködésbe torkolt. Amikor Erzsike vesztésre áll, olyankor betegállományba vonul, és odahaza kapcsolgatja a villanyt, ha valaki becsönget hozzá. Ha győzelemre áll, meggyógyul.

KGST-s időket idéz

Hazafelé lemondunk a záhonyi átkelésről, mert a csempészek szerint tizenkét órás sor várakozik. Kipróbáljuk hát az Ungvár melletti, állítólag könnyebben járható szlovák-ukrán határt.

"Hol jártak? Miért?" - kérdezi a KGST-s időket idézően a fiatal ukrán állam vámosa, közben fürkészve figyel, majd a Suzuki felnyitott csomagtartóajtaját kocogtatva kérdezi: "Cigarettát nem hoznak" "Nem." "Ééééérdekes" - kocogtat tovább.

A madárinfluenzás csirkék egyébként a szlovák-ukrán határról akadálytalanul bejuthatnának az EU-ba, mert a magyarországi szigorított ellenőrzésnek nyoma sincs, csak cigarettát és benzint keresnek, azt is csak ímmel-ámmal. Az átkelés így is négy és fél óráig tart. EU-s és EU-n kívüli polgároknak egyaránt.