Pandora, Gabriella
-3 °C
3 °C

Tajvani választások Kína árnyékában

2000.03.17. 16:15
A szombaton elnökválasztások előtt Tajvan riadókészültségbe helyezte fegyveres erőit, mivel a kínai kormány "ultimátumot" nyújtott be a szigetországnak. Zhu Rongji miniszterelnök megfenyegette a szigetország választóit, mondván: "semmi jó nem vár arra, aki függetlenség-párti jelöltre szavaz szombaton". Eközben az USA beidézte Kína nagykövetét; Washington az "óvatosság és türelem fontosságáról" akarja meggyőzni Pekinget. James Rubin külügyi szóvivő szerint az ehhez hasonló kijelentések nem segítik a kapcsolatok rendezését, az USA "a párbeszéd és a békés rendezés jeleit akarja látni".

Tajvani katonák a választás napjára készülnek
Kína nem enged
Kína már az előző, 1996-os tajvani elnökválasztáskor is nagyszabású hadgyakorlatot tartott a sziget közelében. Az idei választások előtt, február 21-én a kínai kormány kiadott egy nyilatkozatot, amelyben felsorolja azokat az eseteket, amelyekben fegyveres erőt kíván alkalmazni Tajvan ellen. A dokumentum szerint három ilyen eset lehetséges: ha Tajvan kikiáltja függetlenségét, ha külföldi hatalom szállja meg, illetve ha a szigetország késlekedik megkezdeni a tárgyalásokat az újraegyesítésről. Tajvan ezek után csütörtökön riadókészültségbe helyezte fegyveres erőit.

A fenyegetést a három legesélyesebb elnökjelölt egyaránt elutasította. Az ellenzéki, függetlenség-párti Demokratikus Haladó Párt jelöltje, Chen Shui-bian felszólította a választókat, hogy ne hagyják, hogy az agresszív retorika befolyásolja döntésüket. "A pekingi hatóságoknak rá kell jönniük, hogy a fenyegetéssel eltaszítják maguktól Tajvant, és így lehetetlen lesz a kapcsolatok normalizálása. Az elnököt a nép választja, és Peking ebbe nem szólhat bele" - mondta Chen.

A tajvani demokrácia és az USA

Miután az USA három évtizeden keresztül a tajpeji kormányt ismerte el, Carter elnöksége alatt 1979-ben Washington elfogadta, hogy Pekingé a legális hatalom. Ettől függetlenül azonban fenntartotta a szigettel a kereskedelmi, kulturális és más nem hivatalos kapcsolatait. A kölcsönös védelmi szerződést ugyan felbontották, de az USA fenntartotta magának a jogot, hogy továbbra is fegyvert adjon el a szigetországnak, mondván a térség stabilitása nemzeti érdek.

A 22 milliós ország a világ tizenkettedik legnagyobb gazdasága, az USA hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere. 1998-ban a két ország közti kereskedelmi forgalom elérte az 51 milliárd dollárt. Az Egyesült Államok a tajvani demokráciát is támogatja, részben a kommunizmus "feltartóztatása" jegyében, részben, hogy üzenjen a kínai népnek: a demokráciában milyen jól lehet élni. Amikor Kína a 1996-os tajvani választások idején rakéta-gyakorlatot tartott a tajvani szorosban, az USA két anyahajót küldött a térségbe. A konfrontáció után azonban Clinton megerősítette: egyetlen Kínát ismer el, és nem támogatja a szigetország függetlenségét.

A mostani tajvani választások idején a kínai fenyegetések miatt a legfőbb kérdés az, hogy az Egyesült Államok meddig menne el Tajvan védelmében. Nagy különbség van anyahajók felvonultatása és egy éles összecsapás között. Clinton elnöknek nagy nehezen sikerült mostanra javítania a kínai-amerikai viszonyon, és ezt nyilván csak nehezen áldozná fel. A Kongresszus viszont nem ennyire elnéző, és nemrég elfogadott egy törvényjavaslatot, aminek értelmében a sziget komoly katonai segítségre számíthat. A törvény valószínűleg nem megy át a Szenátuson, és ha mégis, akkor az elnök fogja megvétózni. De Clintonnak ez az utolsó hivatali éve, és az ügy fejleményei könnyen az amerikai választási kampány egyik legfőbb kérdésévé válhatnak.

A mostani elnök-helyettes, az ötven éve hatalmon lévő Kuomintang jelöltje, Lien Chan is úgy nyilatkozott, hogy "senki, még a kommunista Kína sem avatkozhat be a tajvani demokratikus választásokba". Az elnök-helyettes megerősítette, hogy ő nem támogatja a függetlenségi törekvéseket, de ettől még "az országnak nincs szüksége kívülről adott leckékre".

A korábban Kuomintang-tag, most már független James Soong szerint Tajvan "semmiféle katonai fenyegetést nem hajlandó akceptálni".

A tajvani védelmi miniszter, Tang Fei szerint a sziget nem akar Kínával háborúzni, de nem is fél a konfliktustól. Mint mondta: "a nemzeti fegyveres erők nem keresik a háborút, de a demokratikus politikai rendszer megőrzése érdekében nem fogják ezt a lehetőséget elutasítani."

A mostani kampányt gyakran tarkították személyeskedések, rágalmazások, korrupciós vádaskodások, de legfontosabb téma természetesen Tajvan-Kína viszony volt. A szárazföldi fenyegetés hatására mindhárom jelölt kénytelen volt határozottan állást foglalni az ügyben.

A most leköszönő elnök, Lee Teng-hui egyszer már magára haragította Pekinget, amikor tavaly júliusban a Tajvan-Kína viszonyt "különleges államközi" viszonyként aposztrofálta. A Kuomintang mostani jelöltje, Lee helyettese óvakodik ettől a doktrínától. Lien a kapcsolatokat a "közbenső" vagy "közvetítő időszak" terminussal illeti, mondván jelenleg ennek a fázisnak az elérése a cél, és ez vezethet majd a nagyobb kölcsönös bizalomhoz és szorosabb kapcsolathoz.

A független Soong az "államközi" helyett a "kvázi nemzetközi" kifejezést részesíti előnyben. Szerinte egy harminc évre szóló megnemtámadási szerződést kéne a két félnek kötnie.

Az ellenzéki Chen visszafogottan nyilatkozott, annak ellenére, hogy pártja hagyományosan függetlenség-párti. Chen kijelentette, hogy ő nem fogja a függetlenséget kikiáltani, bár az ország hivatalos nevének (Kínai Köztársaság) megváltoztatására sem hajlandó.

A nüánsznyi különbségek mellett természetesen érdekes a jelöltek háttere is. James Soong a "szárazföldieket" képviseli, tehát azoknak a leszármazottait, akik még Csang Kaj Sekkel érkeztek a szigetre. Mint ilyen, Soong általában a többiekhez képest igen mérsékelt volt Pekinggel szemben. Neki épp arra kell figyelni, nehogy túlságosan engedékenynek tűnjön.

Chen Sui-biannak nem kell attól félnie, hogy túl visszafogottnak tűnik, de feltehetően most már hiába próbálja a párbeszéd fontosságát hangsúlyozni, ha Kína továbbra is pártja hosszú távú tervei alapján ítéli őt meg.

Az elnök-helyettes Lian is hiába üt meg békésebb hangot, ha a háttérben ott marad a Kuomintang elnökeként a most leköszönő Lee Teng-hui.

Az előzetes közvélemény-kutatások szoros eredményt jósolnak, de a 18-i választás eredménye mindenképpen alapvetően meghatározza majd Tajvan jövőjét és nemzetközi kapcsolatait.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?