Szabina
-2 °C
15 °C

Ki tör Obama életére?

2008.11.20. 10:36
Barack Obama már másfél évvel elnökké választása előtt nagyobb biztonsági védelmet kapott, mint bármelyik elődje akár hivatalban lévő elnökként. Amellett, hogy az Egyesült Államok vezetőjeként számos veszély leselkedik rá, ő lesz az ország első fekete elnöke. Számos, fehér szélsőségesekből álló csoport halálát kívánja, potenciális terroristacélpont, illetve ha a történelem valóban ismétli önmagát, magányos őrültek is készülhetnek megölésére.

Nem kell különösebben bátornak lenni ahhoz, hogy kijelenthessük, Barack Obama élete veszélyben forog. Elnöknek se kellett őt választani ahhoz, hogy nagyobb védelmet kapjon, mint elődjei bármikor az amerikai történelemben, példátlan módon már másfél évvel az elnökválasztás előtt, 2007 májusától kiemelt személyi védelemben részesítették.

A fenyegetettség oka amellett, hogy ő lesz az Egyesült Államok elnöke, az, hogy fekete. Az amerikai titkosszolgálatoknak emiatt olyan veszélyekkel kell számolniuk, amilyenek a korábbi elnökökkel, vagy akár jelöltekkel kapcsolatban nem merültek fel.

Tehát amellett, hogy az Egyesült Államok a világ számos pontján rendkívül népszerűtlen gazdasági és kulturális hatalma miatt, és így a megválasztott elnök védelmekor számítani kell terroristákra, anarchistákra, szélsőbalosokra, Obama esetében bőrszíne miatt, teljesen új jelenségként, fel kell készülni szélsőjobboldaliak támadásaira is.

Obamát megválasztása után, Chicagóban elmondott győzelmi beszédekor golyóálló üveg védte, egyébként rendkívül elegánsan, a tévéközvetítésben alig lehetett észrevenni. A kampányban ezt az eszközt még nem alkalmazták, de a hatalmas tömeg és a nyílt tér, továbbá a választási eredmény fokozták a biztonsági kockázatot. Emellett egyenruhás és civil rendőrök, biztonsági emberek lepték el a nagygyűlést és környékét.

Egy-egy mozgalmasabb napon, mikor Obama és stábja 4-5 helyre is ellátogatott, a rendőrséggel együttműködve előretolt egységek felelőssége volt a repülőtér, a rendezvényre vezető utak, maga a rendezvény, illetve a látogatók ellenőrzése. Külön oda kellett figyelni a gyanúsan viselkedőkre, hogy van-e valakinél fegyver, robbanóanyag, megfelelő pontokra állítani a megfelelő számú mesterlövészt, egyenruhásokat, illetve civil ruhás ügynököket. A profi munka elvégzéséhez tehát több száz ember és rengeteg eszköz szükséges.

Nem csak azért, mert fekete

Obama a fenyegetéseket tehát nem feltétlenül bőrszíne miatt kapja, amerikai elnökként számos egyéb oka lehet annak, hogy valaki az életére akarjon törni, motiváció lehet akár rögeszme vagy megszállottság, a változástól való félelem, figyelmeztetett Joseph Funk, a titkosszolgálat egykori ügynöke, aki annak a védelmi cégnek a vezetője, amelyik Obama védelmét látta el azelőtt, hogy tavaly május 3-án a titkosszolgálat átvette ezt a feladatot.

Célpontja lehet szélsőséges iszlamista csoportoknak, a fenyegetettség mértéke pedig az iraki és afganisztáni háborúkkal még jobban megnőtt. Ezen az sem segít sokat, hogy Obama hatalomra kerülésével esélyesebbnek tűnik a háborúk lezárása, mint elődje idején.

Még megválasztása előtt csak halálos fenyegetésből legalább 500-at vizsgáltak ki, azóta is számos hasonló tartalmú üzenetet kap, a titkosszolgálatok azonban pontos adatokat nem közölnek. Funk szerint a titkosszolgálatok nem is engedhetik meg maguknak, hogy minden egyes üggyel érdemben foglalkozzanak, amíg be nem bizonyosodik, hogy valóban potenciális veszélyről van szó.

Ugyanakkor nincs könnyű dolguk, ha a várható veszélyek figyelembevételével fel akarják mérni, ki lehet a megválasztott elnök lehetséges támadója. Annyiban megegyeznek a vélemények, hogy az amerikai társadalom jelentős része ellenségesen gondolkozik a feketékről, és ezen a téren javulás nem várható.

Erősödnek a náci szervezetek

Szakértők szerint a szélsőjobboldali fehérek az utóbbi időben megerősödtek az Egyesült Államokban, komolyan kell számolni velük, a legnagyobb veszélye mégis annak van, hogy valaki magányosan támad, nem pedig egy csoportos, összehangolt merényletnek, ezek a faktorok azonban nem zárják ki egymást. Arról pedig számos hír kering, hány amatőrt füleltek le már eddig is, akik akár meg is próbálkoztak, vagy csak tervezték, hogy meggyilkolják az Egyesült Államok első fekete elnökét.

Október végén például két szkinhedet tartóztattak le szövetségi ügynökök, a 18 és 20 éves fiatalok meg akarták gyilkolni Obamát. A tervük az volt, hogy előtte még 88 fekete iskolással végeznek, akik közül 14-et le is fejeztek volna (mindkét szám szimbólum a náci mozgalomban). Még azelőtt lefülelték őket, hogy egyáltalán fegyverhez juthattak volna, elvakult amatőrök voltak. Obama teljes nyugodtsággal reagált az esetre, azt mondta, a világ legjobbjai vigyáznak az életére.

Szakértők szerint szövetségi ügynökök már beépültek ezekbe a csoportokba, és a következő években sokkal szorosabban figyelik majd a szélsőségesek működését, mint eddig bármikor. Akár kisebb létszámú csoportok számára is gyakorlatilag lehetetlen már most úgy működni, hogy tevékenységüket ne monitorozza valamelyik biztonsági szolgálat.

Egyre többen támogatják a szélsőséges fehéreket

Az AP a Stormfront nevű szélsőséges fehérek alkotta, magukat nacionalista közösségnek nevező csoportra hívja fel a figyelmet: a választások napján 91 új tagjuk volt, egy nappal később ez a szám 2000-re nőtt - november 5-én a weboldaluk egyébként nem is volt elérhető a túlterheltség miatt.

Szakértők szerint egyáltalán nem meglepő a szélsőséges fehérek alkotta mozgalmak reakciója, az utóbbi években a bevándorláshoz kapcsolódó kérdések miatt ezek a mozgalmak amúgy is megerősödtek, most pedig abban reménykednek, hogy egy fekete elnök megválasztásával valahogy a maguk javára fordíthatják az eseményeket. Tagságuk száma és a média nagyobb érdeklődése például ezek közé sorolható. A Bush-adminisztráció éveiben másfélszeresére nőtt a számuk, jelenleg közel 900, szélsőséges fehérek alkotta szervezetet tartanak számon az országban. Közülük több nem titkoltan azt vallja, hogy az Egyesült Államoknak nem lehet fekete elnöke, Obamát meg kell gyilkolni.

A fehér szélsőségesek összeesküvés-elméletei

A Stratfor biztonságpolitikai cég elemzői három kategóriába sorolták a lehetséges támadók csoportjait.

Az első csoport motivációja összefüggésben van azzal, hogy Obama az első fekete amerikai elnök, szerintük a fehérek felsőbbrendűek, így Obama megválasztását az amerikaiak meggyalázásának tekintik. Egy sikeres elnökgyilkosság következményeit is pozitívnak tartják, számításaik szerint zavargások törnének ki a fehérek és a feketék között, amivel ideológiájuk előtérbe kerülne és megerősödne. Céljukat nem titkolják, népes táboruk interneten toboroz támogatókat.

Talán a szélsőséges fehérek második csoportját támogatják a legtöbben: szerintük Obama elnökségén összességében nyerni fognak, hiszen az, hogy egy fekete vezeti az országot, felébreszti az amerikaiakat és egységbe kovácsolja őket, így együtt tudják majd megdönteni a hatalmat. A Ku Klux Klánból ismert David Duke a gondolat egyik támogatója. Azt is vallják, hogy a lényegen semmit nem változtatott volna, ha egy másik jelölt nyeri a választásokat, mert a háttérben amúgy is a cionisták mozgatják a szálakat - konkrétan azt gondolják, hogy zsidók báboznak az amerikai politikusokkal. Ebből a szempontból Obamát azonban nem tartják erősen befolyásolt tényezőnek, de a lényeg itt nem is az elnök személyén van, hanem hogy valamilyen módon alá tudják támasztani alapvetésüket, miszerint a fehérek szörnyűséges helyzetben élnek az Egyesült Államokban.

A harmadik vonal szintén a cionista összeesküvést sejti a háttérben, de azzal a különbséggel, hogy nem ők, vagyis a szélsőséges fehérek akarják megölni Obamát, hanem a cionisták. Arra alapozzák elméletüket, hogy ha Obama meghal, a gyilkosság elkövetésével a cionisták a szélsőséges fehéreket gyanúsíthatják, ez pedig elegendő ok lesz a fegyvertartási és a gyűlöletbeszéd-törvény szigorítására. Szerintük tehát a cionisták rászedték Obamát, hogy a halála mögé bújva megszerezzék a megfelelő támogatást a törvénymódosításokhoz, és ezzel gyengítsék a szélsőséges fehérek csoportját.

A Stratfor elemzői felvetik a fehér szélsőségesek Iránnal és Oroszországgal ápolt kapcsolatait is, ezek az országok ugyanis képesek arra, hogy a motiváció megléte esetén megadják a hiányzó szakmai és anyagi hátteret. Duke például többször járt Oroszországban, illetve részt vett 2006-ban az Iránban rendezett holokauszttagadó konferencián (magyar résztvevő is volt Kocsis Imre személyében). És itt felmerül az a kérdés is, hogy a hatvanas évek óta módszereikben és eszközeikben hatalmas változásokon átesett amerikai titkosszolgálatok képesek-e a gyorsabb és hatékonyabb fejlődésre, vagy a terrorcsoportokat pénzelő nagyhatalmak előttük járnak, illetve hogy ez a verseny eldől-e valaha.

A magányos farkas a semmiből is érkezhet

Magányos támadókra is kell számítani, bár képzettségüket, lehetőségeiket tekintve kevésbé veszélyesek, ugyanakkor izoláltságuk miatt nehéz észrevenni őket, különösen, ha tervüket nem osztják meg senkivel. Éppen ezért talán a magányos támadók jelentik a legnagyobb veszélyt a megválasztott elnökre: magában tervez, végrehajt, nem osztja meg senkivel, hol van és mit tesz, így rendkívül kicsi az esély arra, hogy lefüleljék, mielőtt túlságosan késő lenne.

Azonban ahhoz, hogy valaki segítség nélkül képes legyen érdemi fenyegetést jelenteni, bizonyos feltételeknek meg kell felelnie: elsősorban remek képességekkel kell rendelkeznie, valamint hozzáféréssel a megfelelő eszközökhöz, így járművekhez, fegyverekhez, anyagi forráshoz mindehhez. A hírek szerint, akárcsak a két fiatal, az eddigi próbálkozások amatőrnek bizonyultak, ott csak a motiváció volt meg, így a fenyegetés mértéke sem tekinthető komolynak, a történelem azonban szolgáltatott már elég bizonyítékot ennek ellenkezőjére.

Hét kísérlet, négy gyilkosság

Az első, amerikai elnök ellen megkísérelt merénylet 1835-ben volt, Andrew Jacksont egy 32 éves szobafestő próbálta megölni. Nem sikerült neki, de ez csak véletlen, egymás után két fegyvert is előrántott Jackson közvetlen közelében, de egyik sem sült el. Kiderült, hogy munkanélküliségéért az elnököt okolta. Richard Lawrence-et őrültté nyilvánították, és elmegyógyintézetbe zárták.

Abraham Lincoln támadója viszont nem hibázott. John Wilkes Booth vadul gyűlölte az elnököt, őt látta szerencsétlen sorsa okozójának, a polgárháború miatt pedig amúgy is elszabadultak az indulatok. 1865-ben összeesküvést szőtt, társaival a kormány egy-egy tagjait támadták meg, Booth sikerrel járt, egy áprilisi estén fejbe lőtte az éppen színházban ülő elnököt. Lincoln másnap belehalt sérüléseibe. Booth négy társát felakasztották, őt pedig egy tűzharcban halálosan megsebesítették.

James A. Garfield meggyilkolásának már politikai oka volt. Az elnök 1881-es beiktatása után Charles Julius Guiteau, egy önjelölt beszédíró úgy érezte, a győzelem neki köszönhető, amiért cserébe bécsi nagykövet akart lenni. Két hónapig küzdött, de mikor látta, hogy fölöslegesen, elszánta magát. Egy hónapig várt a megfelelő alkalomra, majd egy washingtoni pályaudvaron végre elérkezettnek látta az időt. Két lövés érte az elnököt. Garfield három műtéten esett át, hogy az egyik, gerincét ért golyó roncsolásait orvosolják, végül valószínűleg a sterilizálatlan eszközök használata miatt vérmérgezés okozta a halálát. Guiteau-t védője elmebetegnek akarta nyilváníttatni, de a bíróság halálra ítélte.

William McKinley életét szintén egy magányos támadó oltotta ki, a lengyel származású anarchista munkás a nép ellenségének tartotta. Leon Frank Czolgosz 1901 szeptemberében lőtt rá McKinley-re, a golyó a hasnyálmirigyig jutott, az elnök nyolc napig küzdött az életéért, halálát végül fertőzés okozta. A 27 éves gyilkos villamosszékben végezte, tettét nem bánta meg. A merénylet politikai változást nem hozott, de egyre többen kezdték gyűlölni az anarchistákat.

Theodore Rooseveltnek nagyobb szerencséje volt, őt is egy elmebeteg szemelte ki, de az 1912-es kampánykörútján elkövetett merényletet csodával határos módon minimális sérülésekkel megúszta. Támadója, John Falmmang Schrank később azt vallotta, hogy azért lőtt rá az elnökre, akinek a bordái előtt állt meg a golyó, mert meg akarta akadályozni, hogy valaki egy harmadik négyéves ciklusban is betöltse az elnöki posztot. Roosevelt nem nyerte meg az 1912-es választást, Schrank elmegyógyintézetben halt meg.

Franklin Delano Roosevelt szintén merénylet célpontja volt 1933-ban (megválasztása után, de még beiktatása előtt), de az autójára leadott öt lövés közül egy sem találta el. Chicago polgármestere, aki szintén az autóban ült, viszont belehalt sérüléseibe. Az elkövető, egy olasz származású kőműves, szintén egy magányos őrült volt, aki a gazdagok és a hatalommal bírók ellen küzdött. Tettéért halálra ítélték.

A leghíresebb és legvitatottabb gyilkosság

A valaha leghíresebb elnök ellen elkövetett merénylet a Kennedy-gyilkosság. 1963. november 22-én Dallasban, az autójában ülve lőtték le, és bár számos összeesküvés-elmélet szól arról, hogy az amerikai, a szovjet, vagy a kubai titkosszolgálat, esetleg a maffia állt a háttérben, a bizonyítékok alapján mégis úgy tűnik, szintén egy magányos merénylő ölte meg.

Lee Harvey Oswald egy tankönyvraktár ablakából adott le három lövést, majd simán kisétált, mivel ott dolgozott, jelenlétével nem keltett feltűnést. Mire elkapták, megölt egy rendőrt is, majd két nappal később ugyancsak egy magányos támadó, Kennedy esküdt híve, lelőtte őt is. Jack Rubyt Oswaldhoz hasonlóan igaz vesztesként jellemzi a szakirodalom, céltalan életük és szerencsétlen sorsuk volt, tettükre mindketten büszkék voltak.

Gerald R. Ford ellen elnöksége mindössze fél éve alatt ketten is megpróbáltak merényletet elkövetni, ráadásul mindketten nők voltak. Egyikük fegyvere végül nem sült el, a másik pedig lőni akart, de kezét az utolsó pillanatban félrelökték. A két, 1975 szeptemberében elkövetett támadás között alig három hét telt el.

Ronald Reagen ellen 1981-ben kíséreltek meg merényletet, de a golyó 3 centivel a szíve előtt megállt, a lövedék autója golyóálló üvegéről lepattanva találta el. Sajtótitkárát azonban a fején érte találat, és megsebesült egy rendőr és egy ügynök is. A merénylő egy 25 éves férfi, John W. Hinckley volt, aki szerelmes volt Jodie Fosterbe, és így akarta felhívni magára a figyelmet. Ő is magányos támadó volt, őrültté nyilvánították, Reagen népszerűsége pedig megugrott.

Nem lehet hátradőlni

És hogy mennyire lehet bízni az előzetes elemzésekben, modellekben, meg lehet-e jósolni, honnan érkezik a támadás? A válasz egyértelmű nem, de az elkövetett merényletek alapján jobban fel lehet készülni az esetleges támadásokra, hiszen jól látszik a korábbi esetekből is, hogy a legnagyobb veszélyt a magányos őrültek jelentik. Emellett pedig nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államokban ma 200 millió lőfegyvert tartanak engedély nélkül, és évente 30 ezer embert lőnek agyon.

Egy amerikai elnök személyes biztonsága pedig nemzetbiztonsági kérdés, így nyilván annak is megvan az oka, hogy Obama várhatóan leváltja a CIA két vezetőjét - az igazi okokat feltehetően sose fogjuk megtudni. Egy gyilkossági kísérlet azonban - függetlenül attól, hogy sikeres-e - alapjaiban rengetheti meg az Egyesült Államokat és rajta keresztül a világ számos részét. Különösen érzékenyen érintheti még Oroszországot és a közel-keleti államokat, destabilizálhatja az amerikai külpolitikát, az USA-n belül felerősítheti a rasszizmust, amiből a szélsőséges fehérek profitálhatnának.

(Az amerikai elnökgyilkosságok áttekintéséhez felhasználtuk Hahner Péternek a Rubicon folyóirat novemberi számában megjelent írását.)