George W. Bush lesz az Egyesült Államok új elnöke

Fotó: Reuters

Az eddig Texas állam kormányzójaként tevékenykedő politikus magát a republikánus párt mérsékelt, baloldali szárnyán helyezi el. A "részvétteljes konzervativizmust" jelszóvá tevő Bush kormányzói múltja alapján azonban minden, csak nem baloldali: a szövetségi államok közül Texas költi a legkevesebbet szociális kiadásokra, hivatalba lépése óta szó szerint virágzik a börtönépítő-ipar, és itt végzik ki a legtöbb embert az egész országban. Az állam szintén élen áll az ipari környezetszennyezésben, jelezve, hogy Bush nem szorongatja meg túlságosan a korporációkat. A fegyverviselés kérdésében újabban mérsékeltnek tűnik (bár Texasban mindenki viselhet fegyvert), viszont az abortusz kemény ellenzése szintén inkább a párt jobboldalához köti Bush-t. Egyes, homoszexuálisokat diszkrimináló törvények támogatása szintén.

Korábban még független kommentátorok is úgy vélekedtek, a kormányzónak "nincs meg a kellő súlya" ahhoz, hogy elnök legyen. Rámutattak, hogy gőze nincs a külpolitikához, és saját bevallása szerint is "unja" a hosszú könyveket, kizárólag újságot és thrillereket olvas. Kritikusai szerint Bush több külcsíny, mint tartalom, aki a kényes kérdések alól igyekszik kibújni (ez a kampány megkezdéséig a legtöbb fontos témára igaz volt).

Családi háttér

Ami családi hátterét illeti: nagyapja Connecticut állam szenátora volt, apja pedig előbb az Államok ENSZ-nagykövete, később a CIA igazgatója, alelnök, végül elnök lett. Testvére Florida állam kormányzója.

George W. ("dubya") maga azonban nem éppen apja nyomdokain haladva kezdte pályafutását: nem volt különösebben jó tanuló a Yale-en, inkább ivással és bulizással töltötte az időt, hogy aztán az előbbiből csak nagy nehezen tudjon kikeveredni, évekkel később. Vietnámot egy légibázison vészelte át a hátországban, spekulációknak engedve utat, hogy a család közbelépett a fiú életét megóvandó. Később nagy vagyonra tett szert az olaj- és a baseballüzletben. Választott hivatalt 1992 óta tölt be, ezt megelőzően már megpróbált egyszer - sikertelenül - bejutni a képviselőházba. Nős, két gyermek apja.

A Bush-kampány és -program

Az előválasztási viadal közben Bush, a párt jobboldalára sodródott, ahogyan a hagyományos (és igen erős) konzervatív csoportok támogatásával igyekezett megnyerni a jelölőversenyt. Szociális kérdésekben az igen konzervatív, fundamentalista vallásos szárnyra támaszkodott. Programjának olyan reformelemeit, mint például a szegények különféle jótékonysági szervezeteken keresztüli segítése, lassan "elfelejtette", és hagyományosabb republikánus szlogenekkel állt elő.

A kormányzónak azonban, a média kezdeti kételkedésétől kísérve, sikerült visszakormányoznia kampányát a politikai középre. Olyan, hagyományosan a demokratákhoz közel álló, területeken állt elő reformelképzelésekkel, mint az egészségügy vagy a nyugdíjrendszer. Programja több ponton is eredeti volt: lehetővé tenné például, hogy a biztosítottak befektetessék, megforgassák megtakarított pénzüket. Szemben Gore-ral, aki régimódi demokrata orvosságot kínál a szociális védőháló gondjaira - még több pénzt a költségvetésből.

Lapunknak nyilatkozó amerikai politológusok azonban úgy vélekednek, a szenátus és a képviselőház kiegyensúlyozottsága miatt valószínűtlen, hogy Bush sok mindent meg tudna valósítani programjából. "A kongresszusi egyensúlyozás, a lobbicsoportok évei következnek" - vélekedett Joe McDonough professzor, Jimmy Carter volt tanácsadója.

Ügyesen megválaszolta az alkalmasságát és tapasztalatát - különösen külpolitikai kérdésekben - firtató kérdéseket is, amikor Dick Cheney-t választotta maga mellé alelnökjelöltül. A volt védelmi miniszter ugyan a párt keményen konzervatív szárnyáról származik, tapasztalatát és éleslátását nem vitatja senki. Külügyminiszteréül valószínűleg a fekete bőrű Colin Powellt jelölné Bush, aki - Cheney alatt - vezérkari főnökként dolgozott az Öbölháború idején, szintén az idősebb Bush adminisztrációjában.

A külpolitikai irányvonal aligha változik

Bush kampánya során anti-intervencionistának tűnt, bár szakértők szerint ez leginkább csak a választóknak szólt. Jelöltként ,,szerényebb" amerikai külpolitikáról beszélt, arról, hogy az Egyesült Államok nem felelhet meg mindenki elvárásának, és nem várható el tőle az ,,államépítés" más népek számára. Valószínű azonban, hogy ez inkább kampányretorika volt, mint átgondolt program (a kormányzó az 1982-es, katasztrófával végződő libanoni beavatkozást például pozitívnak nevezte, olyannak, amit ő is támogatott volna).

Ami Európát illeti, a kormányzó látszólag egyértelműen fogalmazott. Condoleezza Rice, Bush biztonságpolitikai tanácsadója a New York Timesnak adott interjújában a kampány során azt mondta, hogy Bush megválasztása esetén az Egyesült Államok kivonná csapatait a Balkánról. Az amerikai csapatokat ezentúl ,,valódi" válságok kezelésére használnák, főként a Perzsa-öbölben és a Távol-Keleten.

Bár erre hivatalos reakciók nem jelentek meg, az Index érdeklődésére Lord Robertson NATO-főtitkár azt mondta: beszélt a Bush-kampánystábbal, és biztosították arról, hogy az amerikaiak semmi esetre sem tesznek egyoldalú lépéseket. Robertson lord szerint a kockázatmegosztás elve a szövetség egyik legfontosabb alapvetése, és ezt ásná alá a republikánus jelölt elképzelése. Lapunknak nyilatkozó amerikai kutatóintézetek munkatársai és politológusok kizártnak tartják, hogy komolyabb fordulat következzen be az amerikai külpolitikában, bár elismerték: Bush aligha fog hanyatt-homlok a légierőhöz nyúlni, ha valamely harmadikvilágbeli országban válsághelyzet áll elő.