A nyelvpiercinges asszony férje

2007.11.14. 07:55

Forrás: wikipedia.orgAzon kívül, hogy hatalomrakerülése esetén először lenne nyelvpiercinges First Ladyje az Egyesült Államoknak, semmit sem találtunk, ami Dennis Kucinich elnöksége mellett szólna. Elképzelni sem tudjuk, hogy hogyan lehetne a világ legnagyobb hatalmú embere az, aki 1978-ban "Istennek és Cleveland népének" hálálkodott, amiért "tökéletlenségét figyelmen kívül hagyva még egy esélyt adott neki". Hiába. Dennis Kucinich ugyan az amerikai történelem legfiatalabb nagyvárosi polgármestere volt, bizonyos kutatások szerint egyben a tíz legrosszabb egyike is.

A kis Dennis 1946. október 8-án született egy horvát kamionsofőr és - egyes források szerint - egy ír-amerikai - más források szerint egy szlovén vagy szlovák - háztartásbeli első gyermekeként. Hat testvérével és proletár szüleivel a következő éveket leginkább költözködéssel töltötte, az életrajzok szerint gyermekkorában 21-szer költözött új otthonba, mi több, a lakáskeresés általában a kis Dennis dolga volt a családban. Az, hogy két albérlet között gyakran autókban laktak, az nem annyira rajta, mint családja harmadik világbeli anyagi körülményein múlt.

Mégis, ahogy kiszabadult a trailerparkból, Kucinich azonnal beszált a politikába. 1969-ben, 23 évesen, egy elbukott választással a háta mögött a clevelandi tanács tagjává választják, három év múlva pedig már túl van első - ebből még sok lesz - sikertelen országos választásán is, a szavazók szűk többséggel utasítják el, hogy ő legyen a képviselőjük a washingtoni képviselőházban. A következő vereség már könnyebben jött, 1974-ben már a demokrata jelöltséget sem sikerült megnyernie. Mégis, függetlenként versenybe szállt, de annak ellenére sem tudta demokrata riválisa vesztét okozni, hogy közel harminc százaléknyi - balos - szavazatot szedett össze. Ekkor már diplomás szónok volt, a Case Western Reserve University retorika és kommunikáció szakán szerzett egyetemi végzettséget.

Így felvértezve, töretlen önbizalommal vághatott neki ötödik kampányának 1977-ben, amikor Cleveland polgármesterévé választották. 31 évesen a legfiatalabb polgármester volt bármelyik amerikai nagyváros élén, de emlékezetest csak az összeomlás mértékével alkotott. Két éves uralma alatt 236 szavazattal nyert meg egy, a visszahívására indított népszavazást, és csődbe vitte az ötvenes évek elején még Amerika legperspektívikusabbjának tartott városát. Javára legyen mondva, hogy a bajok már a hatvanas években kezdőtek, de tény az is, hogy George Voinovich, aki 1979-ben legyőzte, újra az Egyesült Államok egyik leglakhatóbb városává tette Clevelandet.

Kucinich mentségére legyen mondva, hogy 1978-ban a maffia vérdíjat tűzött ki a fejére és egy bérgyilkost is felbérelt, mert megakadályozta a városi kikötő áramszolgáltató értékesítését - ezért az amúgy a fegyvertartás szigorításáért küzdő Kucinich egy időben pisztollyal a zsebében volt kénytelen mászkálni. Kapkodására jellemző, hogy alig négy hónap után kirúgta San Franciscóból szerződtetett rendőrfőnökét, Richard D. Hongistót, illetve a vita hevében "bolondoknak, barmoknak" nevezte a városi tanács tagjait. Azt, hogy a várost csődbe vitte, a kilencvenes években a tanács már külön határozatban köszönte meg, hiszen a csődvédelem a számítások szerint közel kétszázmillió dollárnyi kamattehertől kímélte meg Clevelandet a nyolcvanas-kilencvenes években.

Az 1979-es választási vereség mégis komoly törés volt életében. Elmenekült CLevelandből, Kaliforniában csövezett barátjánál, Shirley MacLaine-nél. Súlyos adóságokba keveredett, baráti kölcsönökből tartotta el magát. 1982-ben, az adóbevallása szerint mindössze 38 dollárt keresett, ezzel - bár nem ellenőriztük - minden bizonnyal a valaha volt legcsóróbb elnökjelölt címét is elnyerte. Érezhette maga is, hogy változtatnia kell, első lépésként szokásaihoz híven elvesztett egy választást - az ohiói államminiszteri posztért indult a demokraták belső választásán -, majd 1984-ben újra clevelandi tanácsnokká választották. 1985-ben ismét fontolgatta a polgármesterséget, de a családi zsenialitás bizonyítékaként abban az évben öccse, Gary bukhatta el a választást Cleveland megmentőjével, a már emlegetett Voinovichcsal szemben. Dennis ugyanis ekkor már Ohio kormányzóságára pályázott a tőle megszokott sikerrel - már jelöltként visszalépett, hogy kilencéves önvizsgálat után az új-mexikói állami szenátus tagjaként térjen vissza a helyi pollitikába.

1996-ban aztán minden derűsre fordult. Mindenki meglepetésére szövetségi képviselői helyet nyert az ohiói 10-es körzetben, ami hosszú évekre visszamenően masszívan republikánus volt. Kucinich azonban meggyőző fölénnyel nyert, és azóta is stabilan védi helyét - ötször választották újra, mindig meggyőző fölénnyel.

A nyelvpiercinges asszony. Forrás: wikipedia.orgAzóta békésen csordogál az élete, újabb, politikai lényét is meghatározó fordulatra 2003 környékéig kell várni. Ekkor ismerte meg harmadik feleségét, a nyelvpiercinges Elizabeth Harpert. A dögös vörös jószolgálati munkás hatása felismerhető Kucinich politikai nézeteinek változásában is. Az addig megrögzötten abortuszellenes Dennis 2003 óta a fogamzásgátlás pártján ál, és bár alapvetően életpárti - ezzel indokolja vegetáriánusságát is, ő az amerikai Kongresszus egyetlen vega tagja -, mégis elutasítja az abortusz alkotmányos tilalmát. Ráadásul hirtelen irigyelt férfi lett. Régi barátja, a szintén elnökjelölt-jelölt Joe Biden a CNN és a YouTube jelölti vitáiban Elizabeth Harper-Kucinichot nevezte meg, mint az egyetlen dolgot, amit irigyel jelölttársátől.

Gyaníthatóan az új asszony - akivel ugyan csak 2005-ben házasodott meg - ébreszthette fel Kucinichban az egy ideje szunnyadó ambíciót. 2004-ben 19 évvel legutóbbi választási kudarca után elérkezetnek érezte az időt egy újabb pofonhoz. Elindult az elnökválasztáson, de jellemző, hogy még saját államában, Ohióban is csak kilenc százalékot szerzett az előválasztáson. Bár alig volt küldöttje az elnökjelölő Demokrata Nemzeti Gyűlésen, a jelöltek közül ő folytatta egyedül választási kampányát az augusztusi gyűlésig - a többség már májusban abbahagyta, amikor egyértelművé vált Kerry győzelme. Bár karrierje alapján nem állíthatjuk biztosan, hogy sosem lesz az Egyesült Államok elnöke, ennek valószínűleg még nem most jött el az ideje.