Az enyhén rasszista ingázó

Az elővárosi közlekedés bajnoka, Joe Biden Delaware állam valaha volt leghosszabb ideig szolgáló szövetségi szenátora, egyben a regnáló Kongresszus hatodik legrégibb szenátora. A külpolitika iránt kiemelten érdeklődő Biden hatodik szenátori megbizatását tölti éppen Washingtonban, ahova, napi három óra utazás árán, delaware-i otthonából vonatozik be az Amtrak szerelvényeit használva. Érthető, hogy ő az Amtrak egyik legnagyobb támogatója a szenátusban, bár altruizmusára némi árnyékot vet, hogy kisebbik fia, Hunter Biden az Amtrak egyik igazgatótanácsi tagja.

Persze eszünkben sincs önző érdekekkel vádolni a Bill Clinton Bosznia-politikáját döntően meghatározó, a szerbek elleni légicsapások és a muzulmánokkal szembeni fegyverembargó feloldását követelve a háború lezárását elérhető közelségbe hozó politikust. Hiszen az elővárosi vasútak iránti szenvedély kiváltó oka egy szörnyű családi tragédia volt. Biden azután döntött az állandó ingázás mellett, hogy neje, nem sokkal Biden szenátorrá választása után halálos közúti balesetet szenvedett, amiben csecsemőkorú lánya, Naomi is életét vesztette. Biden a családi tragédia ellenére nem mondott le frissen elnyert megbizatásáról, inkább az állandó, megterhelő ingázást választotta, hogy apai és törvényhozói kötelességeinek is eleget tehessen.

Így 1973. január 3-i hivatali eskűtételével, harminc évesen az Egyesült Államok történetének legfiatalabb szenátora lett. Posztját, amit a republikánusok bénázásának köszönhetően nyert el - a hivatalban lévő republikánus szenátor bejelentette visszavonulási szándékát, a pártban öldöklő utódlási harc tört ki, ezért Richard Nixon rábeszélte a már nyugdíjas éveire készülő inkumbenst, J. Caleb Boggs-t még egy indulásra, de az ügy így már elveszett -, öt alkalommal, meggyőző többséggel védte meg.

Biden politikai karrierjének legnagyobb sikerét a boszniai háborút lezáró daytoni egyezmény megszületése jelenti. Mint már említettük, az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy Bill Clinton feladta az Egyesült Államok addigi semleges hozzáállását és a humanitárius katasztrófára tekintettel a boszniai muzulmánok segítségére sietve kikényszerítette a háború felfüggesztését. Másik legismertebb politikai sikere a nemzeti drogpolitikát felügyelő szuperkomisszár, a Drug Czar intézményének felállítása volt. Ha eltekintünk attól, hogy a War on Drugs az Amerikai Egyesült Államok történetének leghosszabb ideje húzódó, teljesen eredménytelen háborúja.

Biden az elvek embere. Ahogy Boszniában, úgy Afganisztán és Irak esetében is beavatkozáspárti volt: egyetértett Bush afganisztáni háborújával és Szaddám Huszein megbuktatására vonatkozó terveivel is. 2002-ben szavazatával támogatta az iraki háború megindítását.

De nem csak emiatt lóg ki a balos demokrata mainstreamből. Nemrég kétszer is rasszista-ízű kijelentésekkel sikerült botrányt okoznia. Nemrég Delaware-ban tartott előadást indiai származású amerikaiaknak, amikor, mintegy dícsérőleg, azt sikerült mondania: "Fantasztikus kapcsolatom van az indiai-amerikaiakkal. Delaware-ban az indiai-amerikaiak körében a legnagyobb a népességszaporulat. Már be se lehet lépni egy 7-11 kisboltba, vagy egy Dunkin' Donutsba anélkül, hogy indiai akcentussal beszélnél. Nem viccelek." Az indiai-amerikaiak nem is vették viccnek, így Biden szóvivője nem győzte orvosolni a buta kijelentés okozta károkat. Zavaros sajtóközleménye szerint Biden igazából tisztában van az indiai-amerikaiak kiemelkedő képességeivel, csak arra akart utalni, hogy orvosok, mérnökök és tudósok mellett most már megjelent az indiai-amerikai középosztály is.

2007. január 31-én pedig Barack Obamáról nyilatkozva sikerült azt mondania, hogy "Itt van az első mainstream [hosszú hallgatás] afro-amerikai, aki artikulált, értelmes, tiszta és jól kinéző fiú... ez egy tündérmese, ember." Szerencsére itt nem kezdett szerecsenmosdatásba, azonnal bocsánatot kért erősen kétértelmű kijelentéséért.

Ehhez képest az már smafu, hogy 1987-ben, amikor ő számított a legesélyesebb demokrata elnökjelöltnek, plágiumbotrányba keveredett és visszalépésre kényszerült. Javára legyen mondva, hogy a kifogásolt idézetet egyetlen egyszer használta forrásmegjelölés nélkül. Pechjére riválisa, Michael Dukakis emberei pont ezt az egy alkalmat rögzítették, majd adták át a lelkes sajtónak. Biden visszalépett, Dukakis pedig a Demokrata Párt történetének egyik legreménytelenebb elnökjelöltjeként szenvedett vereséget a nagyágyúnak igazán nem számító idősebb George Bushtól.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!