Kinek nehezebb? Egy nőnek vagy egy feketének?

Mint tudjuk, most először fordul elő az amerikai elnökválasztások történetében, hogy egy nőnek es egy fekete férfinek egyaránt komoly esélye van az elnökjelöltség megszerzésére. Iowa es New Hampshire utan úgy tűnik, hogy Obama es Clinton egymás legfőbb riválisai (egyelőre legalábbis). Kinek nehezebb az előítéleteket legyőzni? Az attól függ, hogy kit kérdez az ember.

Én magam New Yorkból figyelem az eseményeket és nem tudom a választ. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy  érdemes feltenni a  kérdést a konkrét személyektől elvonatkoztatva. Obama nem éppen a tipikus "fiatal fekete férfi" es Hillary Clinton sem csak egy "átlagos" politikusnő. A New Hampshire óta eltelt napok sajtóját es blogáradatát átnézve, illetve a saját (szükségképpen limitált) miniközvélemenykutatásom alapjan viszont úgy látszik, hogy sokkal kevésbé kellemetlen és veszélyes Clintont kizárólag a neme alapjan (le- vagy fel-) értékelni, mint Obama a bőrszinét szóbahozni.

Az magától értetődő, hogy Clinton külsejével többet foglalkoznak a sajtóban és az interneten, mint a többi jelöltével. Régi történet már, hogy Hillary vádlija vastag és ezért hord nadrágot. Frissebb sztori, hogy Chris Matthews politikai kommentátor, aki elképesztő módon megcsipkedte Clinton arcát egy interjú lezárásaként, nem érzi cikinek azt állitani, hogy Hillary csak azért nyert New Hampshire-ben, mert Bill Clinton csalfa és a választók megsajnálták. Arra nem veszteget sok szót, hogy ez az együttérzés vajon miért nem tört elő az iowa-i szavazók kebléből. Az arccsipkedés meg - bár hajdani óvodástársamat, Csabit, jutatta eszembe, aki délutáni alvás helyett az arcomat csipkedte, hogy kifejezze vonzalmát - végső soron még akár fel is készítheti Clintont egy Jelcin vagy George Bush típusú vezetővel való találkozásra.

Nézzük, mit mondanak a publikáló nők. Az ős-feminista Gloria Steinem a New York Times-ban megjelent cikke szerint az amerikai politikában érvényesülni még mindig nehezebb egy nőnek mint egy fekete férfinak, mert míg a nyilt rasszizmus elfogadhatatlan, a nők intellektuális képességein való viccelődes szinte fel se tűnik. Steinem szinte egyedül áll véleményével. Camille Paglia,  "poszt-feminista" szociológus meglehetősen konfúz Clinton-ellenes érvelesenek lényege: Hillary azért utálja a férfiakat, mert az apja egy bumburnyák, erőszakos ember volt es innen eredő férfigyülöletének köszönhető (sic!), hogy nem hagyja ott az őt többször nyilvánosan megalázó csalfa férjét. Sőt - folytatja Paglia - Hillary tulajdonkeppen a hibás Bill félrelépéseiért és ezért megérdemel minden rosszat.

Az internet és újságok böngészése után kikértem néhány ember véleményét  a munkahelyemen és ismeretségi körömben. A huszonéves fekete jogi asszisztens fiú egy másodpercet se várt és rávágta, hogy Obamának nehezebb, mert szerinte, akárki akármit mond, a legtöbb fehérnek még mindig nehéz elképzelni, hogy egy feketére szavazzon. Utána még hozzátette, hogy amúgy simán lehet, hogy amikor végre a feketék is szavazni fognak, akkor Clintonra fognak szavazni, mert nagyon sok fekete Bill Clinton-t tartotta az első "fekete" elnöknek és még mindig imádják és szeretnék ha visszatérne. Az 55 éves pszichológus ismerősöm legalább olyan gyorsan rávágta, hogy Clintonnak nehezebb. Fiatal ügyvéd kolleganőim saját bevallásuk szerint (hasonlóan sok más fiatal nőhöz) nem foglyai a klasszikus sztereotípiáknak. Ha demokraták, akkor Clintont vagy Obamát támogatják, de azt állítják a nem vagy bőrszin nem szempont. Egy szót se ejtettünk a számos republikánus kolléga hozzáállásáról (akik a "liberal" szót szitokszóként használják), de őket nem mertem megkérdezni. Viszont jó lesz megnézni az arcukat ha akár Clinton akár Obama elnök leteszi az esküt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!