Kesztyű nélkül ütötték egymást Obama és Clinton

Amíg Nevadában nagy egymás nyakába borulás jellemezte a demokraták vitáját, Dél-Karolinában lekerültek a kesztyűk a kezekről. Pedig egy hete Clintonék komoly támadást intéztek Obama ellen, mondván lehet ám Martin Luther Kingre hivatkozni, de a fekete polgárjogi harcos semmire se ment volna, ha nem áll mögötte Lyndon B. Johnson elnök. Akkor Obama mégis a megbékélést választotta, kölcsönösen dícsérték egymást Clintonnal a fekete kisebbség érdekében tettekért.

A dél-karolinai vita végre más volt. Obama láthatóan feladta eddigi békés taktikáját, és harcra készen érkezett az igen baráti publikum elé. Baráti volt a publikum, hiszen egyrészt Dél-Karolina regisztrált demokrata választóinak csaknem fele fekete, a vitát pedit a kongresszusi fekete frakció intézete szervezte.

Az ellenséges környezet mégsem rettentette meg Clintont, akinek a stábja igen jó ellenzéki stratégiát írt - ez egy olyan elemzés, amiben felsorolják Obama gyenge pontjait. Leginkább Obama Reagannel kapcsolatos baráti kijelentésein rugózott sokat. Obama pedig azon, hogy egyszerre két Clintonnal, Hillaryval és a volt elnökkel is meg kel bírkóznia.

A fő csata az iraki háború megítélése körül zajlott. Ez különösen vicces téma, ezért nézzük csak a tényeket. Obama a kezdetektől ellenezte a háborút, Clinton a kezdetekben támogatta, meg is szavazta a kongresszusi felhatalmazást. Amióta tartanak a harcok, Obama többször is megszavazta a hadsereg költségvetését, Clinton nem. Clinton szerint Obama a köppönyegforgató. Hogy mi álságosabb, harcba küldeni a csapatokat, majd elvenni tőlük a pénzt, vagy tiltakozni a harcbaküldésük ellen, de utána támogatni a harcok finanszírozását, azt döntsék el önök.

Miközben a két nagy egymást gyilkolta, John Edwards nevető harmadikként igen jót vitázott. Ha kellett, segédkezet nyújtott Clintonnak Obama alázásában, ha kellett, visszafogottságot mutatott, és közben sokat beszélt programjáról is. Sokat mond, hogy Mark Halperin, a Time elemzője szerint ha Edwards legalább olyan esélyes jelölt lenne, mint Obama vagy Clinton, egyértelműen őt kéne a vita nyertesének nevezni, így azonban teljesítménye értékét majd az adja meg, mekkora lesz a sajtóvisszhangja. Edwards rosszul áll, a médiát inkább Clinton és Obama harca érdekelte.

Ebből az értékelések szerint végül Obama jött ki jobban. Egyrészt végre felvette a kesztyűt és mutatott valamit küzdőszelleméből is. Ügyesen védte ki a támadásokat, gyengélkedését meg feledteti, hogy a közönség egyértelműen őt imádta. Hillary Clinton pedig bizonyította, amit tulajdonképpen már eddig is tudtunk róla. Szívós küzdő, aki egy pillanat alatt zökkenőmentesen képes ellenfele gyalázásáról önmaga dicsőítésére váltani. Viszont kérdéses, hogy nagyon negatív stílusa milyen eredményt hozhat a február 5-én választó államokban.

A vita főbb pontjai az AFP és az AP szerint, és a Time osztályozókönyve (Obama 5-ös alá, Clinton és Edwards 4-es fölé).

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!