Obamának van egy álma

Élete egyik legfontosabb, de biztosan legjobb beszédével köszönte meg a dél-karolinai választóknak a Clinton felett aratott elsöprő győzelmét Barack Obama. Az elmúlt héten a kampány másról sem szólt, mint a feketék és fehérek megosztásáról, erre ő beszéde ötödik mondatában már arról beszélt, hogy győzelmét egy nem mindennapi koalíciónak, "a fiatalok és az öregek, a fehérek és a feketék, ázsiaiak, latinók és benszülött amerikaiak, a demokraták, a függetlenek, és igen, részben a republikánusok" koalíciójának köszönheti. És hogy ez igaz, azt bizonyítja, hogy a felmérések szerint a fehér férfilakosság körében döntetlenre végzett Clintonnal, ahogy a dominánsan fehér Iowában nyert, New Hampshire-ben meg 37 százalékot szerzett.

De a beszéd java csak ezután jött. "A változás, amit akarunk, nem jön el könnyen" - mondta. Azért nem fog könnyen jönni, mert valójában nem feketék és fehérek harcolnak az elnökségért, hanem a régi gárda és az újak, a változást akarók. Beszéde ezen pontján Obama már kibeszélt a demokrata párti előválasztásokből, minden szava egy, már a novemberi összecsapásra készülő jelöltet idézett. Beszélt a pártoskodás felszámolásáról, mivel az árokásás "rossz a pártnak és rossz az országnak". "Mi nem csak azon akarunk változtatni, hogy melyik pártté a Fehér Ház" - mondta. A harcot szerinte a status quo híveivel kell megvívni, utalt félreérthetetlenül Hillary Clintonra.

Beszédében hangsúlyos szerepet kapott kampányának egyik, amúgy republikánus aktivistája, bizonyítandó, hogy nemhogy a fehéreket, de még az ellenséget is képes megszólítani.

Győzelmi beszéde végén pedig már eluralkodott az amerikai templomok hangulata. A közönség ámeneknek hangzó mormogással nyugtázta, amikor meghirdette a Múlt és a Jövő harcát azért az Amerikáért, "amilyet mindig is akartunk". "A változás nehéz lesz, lesznek hibák is. De egy biztos, a reményt sosem vesztjük el" - menydörögte, miközben a tömeg eksztatikusan skandálta: "Igen, meg tudjuk tenni".

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!