Egy jó asszony mindent megbocsájt

"Gyűlöld a bűnt, szeresd a bűnöst", szól a szigorú puritán közösség, a metodisták alapelve. Hillary Clinton jó metodistaként tartotta is magát a parancsolathoz. Megbocsájtott anyját és családját terrorizáló apjának, és megbocsájtott szoknyapecér férjének is. Bár már a hetvenes évek közepén komoly politikai karriert jósoltak neki, 35 évig a háttérbe húzódva szolgálta hűtlen férjét. Fiúnak nevelték, az iskolában vitakészségével tűnt ki, férje ellenfelei ellen bármit bevetett. Aztán 2000-ben kilépett a fényre, New York szenátora lett. Az egyik első nő volt a Yale jogi karán, az első nő volt a konzervatív Arkansas legmenőbb jogi cégénél, most pedig az Egyesült Államok első elnöknője lehet.

Apja, Hugh Rodham kemény férfi volt. A haditengerészeti kiképző törzsőrmester otthonában is katonás rendet tartott, katonás stílusban. Ellenvetést nem tűrt, még a vacsoraasztalnál sem, ahol nem vette jó néven, ha meghazudtolták. A családból csak Hillary mert szembeszegülni vele. Később Hillary úgy emlékezett apjára, hogy kemény nevelési stílusa egy nagyobb elképzelés része volt, harcos, versengő emberré akarta nevelni őket.

Hillary már akkor is megbocsátóbb lehetett apjával, aki nem csak a gyerekekkel, nejével is keményen bánt. Igaz, apja őt kedvelte leginkább, hiszen öccseinél jobban teljesített. Így a fiúk helyett Hillaryt tanította bézbólozni, vitte horgászni. Az idill Hillary kamaszkoráig tartott, amikor kapcsolatuk szinte teljesen megszakadt. Ezzel párhuzamosan került közelebb anyjához, Dorothy Howellhez. Howellt szülei elhagyták, egy ideig szigorú nagyanyja nevelte, míg egy család magához nem vette. Ő arra nevelte lányát, hogy sose féljen kimondani, amit gondol, és valósítsa meg céljait.

A nevelésnek meg is lett az eredménye. Hillary, bár nem volt osztálya legokosabbja, nagy szorgalommal, sok munkával kitűnő lett. Ugyan nem került évfolyama legjobb tíz tanulója közé, a vitákban már ekkor is kitűnt felkészültségével és memóriájával. A fiúkkal már nem volt szerencséje. Asszonyosnak tartották, főnökösködőnek. De lehet, hogy csak zárkózott komolyságát értelmezték félre.

Ezekben az években Hillary még bősz republikánus volt. 1960-ban Nixon kampányának önkénteseként járta a chicagói utcákat, és saját számításai alapján meg volt győződve róla, hogy a demokraták elcsalták a választást. 1964-ben "Mr. Conservative", Barry Goldwater kampányában vett részt.

Ekkoriban találkozott a fiatal metodista lelkésszel, Don Jonesszal is. Jones modern felfogású volt, Dosztojevszkijről, T. S. Eliot-ról, Picassóról beszélgettek, meg koruk társadalmi problémáiról. A polgárjogi harc és a vietnami háború miatti felháborodás hatására Hillary végül a demokratáknál kötött ki. Jones Bill Clinton elnöksége alatt többször is megfordult a Fehér Házban.

A gimnázium után Hillary az elit Wellesley College-ban kezdte el felsőfokú tanulmányait. Gólyaévében, 1965-ben még az ifjú republikánusok elnöke, végzősként már az amerikai mértékkel szélsőbaloldali Eugene McCarthyt támogatta a konzervatív demokrata Hubert Humphrey és a republikánusok jobbszárnyát képviselő Richard Nixon ellen. A Wellesley után az első nők egyikeként a keleti parti protestáns elit kedvenc egyetemére, a Yale-re jelentkezett, ahol már kitűnt tehetsége. És itt ismerkedett meg Bill Clintonnal is, aki végzésük után megkérte a kezét, de Hillary nemet mondott.

Hogy miért? Azon túl, hogy Bill már ekkor is ráugrott bármire, ami szoknyát viselt, még csak ki sem tűnt évfolyamából, így nyilvánvaló volt, hogy politikai karrierjét szülőföldjén, Arkansas-ban kell megkezdenie. Ez még nyilvánvalóbb lett azután, hogy 1974-ben Nixon lemondásán felbuzdulva megkísérelte legyőzni Arkansas egyetlen republikánus kongresszusi képviselőjét, de a hagyományosan republikánus körzetben ez nem sikerült, nem költözhetett a fővárosba. Igaz, Hillary meg titokban elbukta a washingtoni ügyvédi vizsgát. Ezt csak 2006-os önéletrajza, az Élő történelem egyik elejtett fémondatában vallotta be. "Amikor megtudtam, hogy az arkansas-i vizsgán átmentem, a washingtonit meg elbuktam, arra gondoltam, ez talán jel".

Bármi is volt, ezután nem sokkal összeházasodott Billel, akit hamarosan Arkansas legfőbb ügyészévé választottak. Hillary nem vette fel férje nevét - hivatalosan a mai napig Rodham Clinton néven fut -, ezzel nem csak anyját és anyósát, de később Arkansas istenfélő, konzervatív népét is kiborította.

A főügyészség ugyanis remek ugródeszka volt vágyaik teljesítéséhez. Két év múlva Bill már Arkansas kormányzója volt, a valaha volt legfiatalabb az Egyesült Államok történetében. De első kormányzása nem volt túl sikeres, Jimmy Carter katasztrofális országlása mellett egy átgondolatlan benzinadó, és részben a déli mértékkel túl független feleségét ért támadások miatt elbukott. Ettől mély depresszióba esett, Hillary pedig felismerte, hogy ha valamit még el akar érni az életben, vissza kell juttatnia férjét a csúcsra.

Két évvel a csúfos bukás után - Clinton legyőzője csupán a második republikánus kormányzója volt Arkansas-nak a XX. században - Bill diadalmasan tért vissza. Kampányfőnöke Hillary volt. Segítőik visszaemlékezése szerint a kemény kampányban Hillary volt, aki a negatív reklám, a támadás, az agresszivitás fontosságát hangsúlyozta, Bill, afféle jófiúként, kelletlenül követte.

A kormányzóság időszakában Hillary folytatta ügyvédi praxisát, 1988-ban az Egyesült Államok száz legbefolyásosabb ügyvédje közé választotta a Time. És folytatta csendes háborúját is csalfa férjével, aki ezekben az években a feljegyzések szerint több tucat nővel lépett félre. Bár Hillary ezeket rendre elnézte - szeresd a bűnöst - 1989-ben kapcsolatuk majdnem zátonyra futott.

Történt, hogy Bill csillaga folyamatosan emelkedett, a demokraták 1984-es jelölőgyűlésén nagysikerű beszéddel hívta fel magára a figyelmet, és egyre inkább készült 1988-ra, hogy harcba szálljon az elnökségért. Erre esélye is nyílt, mert 1987-ben, a demokraták fő esélyesének tartott Garry Hart bejelentette visszalépését. A bökkenő csupán az volt, hogy ezt a sajtó kényszerítette ki, amikor megszellőztette házasságon kívüli viszonyát. Nyilvánvaló volt, hogy a hangulat nem kedvez a nőfalóknak, így Billt szűk környezete végül le is beszélte az indulásról. Mindenesetre sokak szerint ez a 88-as kaland az oka annak, hogy Clintonék, főként Hillary, gyűlölködő ellenszenvvel tekintenek a sajtóra.

A kényszerű visszavonulás újból depresszióba taszította Billt, aki egy másik asszonynál talált megnyugvást, és már a válást fontolgatta, de ebbe Hillary nem mehetett bele. Az egy dolog, hogy semmi vagyontárgy nem volt a nevén, de politikai álmainak is befellegzett volna. Ahogy Billéinek is. Kiegyeztek, és az 1992-es elnökválasztási kampányban, amikor előkerültek a nőügyek, Hillary együtt ment el férjével a legnézettebb riportműsor, a 60 Minutes műsorába, ahol, bár kimondatlanul, de utalt rá, hogy ha őt nem érdeklik Bill ügyei, mást se érdekeljenek.

A clintoni Fehér Házban Hillary több volt egyszerű First Ladynél, ezt jelzi az is, hogy irodája nem a keleti, hanem a nyugati szárnyban volt, ahol a politikacsinálókéi. Aktív beleszólása volt a folyó ügyekbe, de legnagyobb dobását, az egészségügyi reformot elbukta. A rosszmájúak szerint az egészségügy túl bonyolult feladat volt, de tény, hogy az is. Az biztos, hogy szövetségeseket nem sikerült találnia a sok érdeket sértő intézkedéscsomag keresztülviteléhez.

A második ciklusban, ha voltak is tervei, a Lewinsky-botrány mindent elsöpört. Viszont, cserébe azért, hogy Bill nyilvánosan megalázta, kiharcolta, hogy indulhasson a szenátorságért. Ezt 2000-ben első nekifutásra el is nyerte. Ekkor ígéretet tett választóinak, hogy nem fog hatéves terminusa felénél lemondani, hogy megpályázza az elnökséget, így 2004-ben a találgatások és a demokrata csodavárás ellenére sem indult a választásokon. A 2008-as választásnak viszont már a párt nagyesélyeseként indult, tavaly még úgy tűnt, fölösleges is előválasztásokat tartani. Végül keményebb ütközetre kényszerült, és még az sem biztos, hogy megnyeri.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!