Túl az üveghegyen

A várakozásoknak megfelelően Clinton és Obama is nyert egyet az utolsó két előválasztás közül - Clinton Dél-Dakotában győzött a vártnál kisebb arányban, Obama Montanában. Ennél lényegesebb, hogy pár szuperdelegált támogatásának jól időzített bejelentésével Obama pont azon a napon jutott túl a jelöltség elnyerését jelentő 2118 küldöttes bűvös számon, amikor a minnesotai St. Paulban, a republikánusok szeptemberi elnökjelölő kongresszusának helyszínén megkezdte országos választási kampányát.

Obama győzött, a CNN már ki is hirdette, hogy minden valószínűség szerint ő a Demokrata Párt elnökjelöltje. Hogy ez így van, régóta tudtuk. Hogy győzöt-e? Az továbbra is értelmezés kérdése. Hillary Clinton például a várakozásokkal ellentétben nem ismerte be vereségét, nem jelentette be visszalépését, sem azt, hogy Obamát támogatja elnökjelöltként.

Hiszen miért is tenne ilyet. A kötött mandátumú küldöttek számát tekintve Obama 1761-en áll, azaz bőven alatta van a jelöltség biztosításához szükséges 2118-nak. Az pedig, hogy a szuerdelegáltak mit mondanak, csak elméleti dolog. Hogy hogyan szavaznak majd a demokraták augusztusi jelölőgyűlésén, azt legfeljebb sejteti mostani kiállásuk.

Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy Clinton még elnökjelölt lehet. Valószínűbbnek tűnik, hogy a kongresszusig hátralevő időt az alelnökjelöltség megszerzésére fordítja majd, nem pedig az elnökség megszerzésére - bár a kettő összefügg. Bár Obama hivatalosan még nem választott elnökjelöltet, nagy összeborulása John Edwardsszal, a demokraták 2004-es alelnökjelöltjével sokat sejtetett, közös fotóikon már-már elnök-alelnök párosnak tüntek, Hillarynak meg a szivárogtatások szerint csak az egészségügyi miniszterséget ajánlották fel.

Ez pedig nyilvánvalóan kevés Clintonnak, aki, ha ennél többet akar, egészen a kongresszusig nyomás alatt kell tartsa Obamát. Hiszen Obama valószínűleg arra vágyik legkevésbé, hogy ha egyszer netán bejut a Fehér Házba, akkor a szomszédja egy volt elnök legyen. Amíg Hillary Clinton életét nem keserítené meg elnökként, hogy egy volt elnök a férje, az már sajátságos édeshármas lenne, ha az Egyesült Államok elnökét olyan alelnök szolgálná, akinek a férje is elnök.

De ha reálisan szemléljük a kérdést, Obamát kell a demokrata párt elnökjelöltjének tekintenünk - legkésőbb augusztus végén az is lesz. Így tett John McCain, a republikánusok elnökjelöltje, aki kedden New Orleansban tartott kampánygyűlést, ahol taktikusan Hillary Clintont magasztalta és megkezdte csalódott hívei magához édesgetését. Ugyanezzel Obama is megpróbálkozott, amikor történelmi tettnek nevezte azt, amit Hillary az elmúlt hónapokban elért. Kérdés, hogy az igencsak emancipált amerikai nők fülében hogy cseng az, ha a demokraták jelöltje csupán női mivoltában tudja megdícsérni riválisát.

Obama St. Paul-i kampányrendezvényén tartott beszédében meghirdette választási programját is, ami két fő kérdésben kulminálódik. Az egyik az iraki kivonulás - ebben immár sokkal óvatosabban nyilatkozott, már szó sincs a kezdeti lelkesedésben mondott azonnali kivonulásról, most az amerikai csapatok óvatos kivonásáról beszélt, meg arról, hogy így azokat majd az Egyesült Államokat fenyegető más veszélyek ellen lehet bevetni. Obama tehát nem a békét hozza el, csak a hadszíntereken változtatna.

Másrészt feltételek nélküli általános egészségbiztosítást hirdetett, kedvenc iowai példáját emlegetve, amikor egy egyetemista diák hiába dolgozik tanulmányai mellett éjszakai műszakban, nem tudja kifizetni nővére kórházi számláit. Annak kifejtését, hogy mégis hogyan képzeli el az általános egészségbiztosítást, megint későbbre hagyta, megelégedett azzal, hogy a népnek is járjon az, ami az amerikai törvényhozóknak.

A győzelem hevében előállt egy újabb ígérettel/követeléssel is, miszerint a felsőfokú tanulmány ne érdem legyen, hanem alapvető joga minden amerikai állampolgárnak. Azt, hogy ezt miből fedezné, ugyancsak nem fejtette ki.

És megadta a kampány alaphangját is. Ügyesen kibujt John McCain korábbi meghívása elől - a republikánus jelölt arra szólította, hogy ha már annyit beszél Irakról, jöjjön el vele, és nézze meg magának a helyet -, mondván inkább McCainnek kéne elmennie a gazdasági válság szorongatta amerikai városokba Ohióban és Michiganben. Merthogy itt outsource-olják a munkát, és kékgallérosok maradnak munka nélkül.

A populista szólam nyilvánvaló találat az érintett államokban. Hiszen amikor McCain Michiganben kampányolt, kéretlenül őszintén közölte a helyi autógyári munkásokkal, hogy ne nagyon számítsanak a nagy autógyárak újbóli megnyitására, mert a feldolgozóipar már csak olyan, hogy odamegy, ahol olcsó a munkaerő. És hogy az Egyesült Államok nem az az ország, ahol olcsó a munkaerő, azt ép ésszel senki sem nevezheti rossz dolognak.

Obama már a legelején a változást tette fő hívószavává, programja mégis a legklasszikusabb választási ütközetet vetíti előre. A két nagy párt, szép hagyományainak megfelelően, megint abban az alapvető kérdésben fog megütközni, hogy mi az állam szerepe. Obama szerint az állam dolga, hogy akár magasabb adók árán is fenntartsák a szerzett jogokat, sőt, újabb léehetőségeket nyissanak azok előtt, akik teljesítménye ehhez kevés lenne. Legyen elérhetően olcsó az egyetem mindenki számára, legyen mindenkinek egészségbiztosítása, és ne zárjanak be az autógyárak. Szemben a republikánusokkal, akik továbbra is a piac szabadságában hisznek, akik szerint aki jól tanul, az úgyis meghitelezheti a felsőoktatását, akik szerint aki dolgozik, azután a munkaadója úgyis fizeti az egészségbiztosítást, és akik szerint nem érdemes beavatkozni a piaci folyamatokba, hiszen az, hogy az autógyárak olcsóbb országba helyezik át a termelésüket, azzal egyrészt növelik profitjukat, egyben befizetésüket a közösbe, másrészt ez azt jelzi, hogy az amerikai munkaerő értékesebb annál, minthogy alvázakat csavarozzon össze a futószalag mellett.

Nincs változás. Ennek ellenére izgalmas kampány lesz. Obama ugyanis pont annak a rétegnek, a Rustbellt fehér munkásosztálynak a támogatásával igyekszik nyerni, amelyik eddig mereven elutasította. Ohio, Pennsylvania, Michigan, Indiana, Nyugat-Virginia, Kentucky mind Hillaryt választotta. Lesz itt még izgalom.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!