Álmai Amerikája

Egy dolgot sosem vitattunk el Barack Obamától. A demokraták elnökjelöltje szónokolni nagyon tud. Legjobb szónoklatát még januárban mondta el, Dél-Karolinában az előválasztási győzelme után. A legrosszabbat pedig Berlinben, világkörüli turnéja csúcsán. Dél-karolinai beszéde annyira jó volt, hogy eszünkbe nem jutott volna számon kérni tartalmi hiányosságait. Berlini beszéde annyira semmitmondó volt, hogy csak tartalmi hiányosságain és felületességén tudtunk gondolkozni. Az elnökjelöltséget elfogadó csütörtöki denveri beszéde valahol a kettő között volt.

Obamát gyakorta vádolták azzal, hogy túl intellektuáis. Magunk részéről sosem értettük a vádat, hacsak nem arra vonatkozott, hogy képes választékos, nyelvtanilag helyes mondatokban beszélni - ebben elnöksége feltétlenül előrelépést jelentene az angol nyelvvel alapszinten is küzködő George W. Bushéhoz képest. Denver előtt Obama azt ígérte, visszafogja intellektusát és inkább a demokrata bázis, a kétkezi munkások nyelvén szólal majd meg. Ez többé kevésbé sikerült is neki, de ettől még nem lett mondandója tartalmasabb.

Ennyi bevezetés után térjünk rá magára a beszédre. A jelöltség elfogadása után Obama is megfutotta a pártegység érdekében a kötelező köröket, elsőként Hillary Clintonnak és férjének, Bill Clintonnak mondott köszönetet. Majd saját példájával indította útjára nagyívű beszédét, ami a megvalósult amerikai álomról, illetve az amerikai álom visszaszerzéséről szólt. "Hazánk háborúban, gazdaságunk bajban, az amerikai álom pedig veszélyben van. A bajokat nem a kormányzat okozta, de a kormányzati válasz hiánya az elhibázott washingtoni politika és a Bush-kormányzat hibája" - jelentette ki, azonnal fel is vázolva a fő különbséget a gondoskodó államban hívő demokraták és az öngondoskodó polgárokban hívő republikánusok között.

Erre később is visszatért, miután John McCaint a Bush-kormány folytatásaként jellemezte. "Nem hiszem, hogy John McCaint nem érdekli az amerikaiak sorsa. Csak nem tudja, hogy az amerikaiak hogyan élnek" - mondta, a demokraták egyik idei kampányszlogenjét visszhangozva, miszerint McCain a milliárdos nejével és a ki tudja hány házával nem tud kötődni a kisemberek gondjaihoz. Ezt Obama szerint mi sem bizonyítja jobban, minthogy McCain szerint a középosztály az évi ötmillió dolláros jövedelműekig tart. A kifacsart idézetet McCain a Saddleback Civic Forum nevű rendezvényen mondta el, ahol Obama után lépett fel, és az értékelések szerint felülmúlta riválisát. Eredeti formájában a ki számít gazdagnak kérdésre adott válasz úgy hangzott: "Tudom, hogy ezt ki fogják facsarni, de mondjuk aki ötmillió dollárt keres egy évben, az gazdag".

Az ellenfél támadása után saját programja felületes ismertetésébe kezdett. Adócsökkentést ígért a munkából élő amerikaik 95 százalékának, adókedvezményt az amerikai munkahelyeket teremtő cégeknek. Azt ígérte, hogy tíz éven belül eléri az amerikaiak függetlenségét a közel-keleti olajtól, úgy, hogy az alternatív energia kutatására és az alternatív energiaforrások kiépítésére indított programja ötmillió munkahelyet teremt, amit szerinte nem lehet majd külföldre kiszervezni. Mivel Indiában olcsóbban dolgoznak a mérnökök, Kínában pedig olcsóbban dolgoznak a gyári munkások, az ígéret feltehetően a szélerőművek karbantartói állásaira vonatkozik.

Hasonlóan nehezen értelmezhető az az ígérete, hogy új felszereléseket ad az amerikai autógyáraknak, hogy azok jobb fogyasztású autókat építhessenek. Pedig az autógyárak elsősorban nem azért zárnak be az Egyesült Államokban, mert képtelenek alacsony fogyasztású autókat gyártani, sokkal inkább azért, mert a mexikói, kelet-európai, indonéz és kínai munkások olcsóbban végzik el ugyanazt a munkát, mint amerikai társaik.

Obama oktatási programot is hirdetett. Új tanárokat képezne és több fizetést adna nekik. Igéretet tett arra is, hogy cserébe magasabb standardokat fog követelni a tanároktól - szurkolunk, hogy megválasztása esetén ezt keresztül tudja nyomni a demokraták egyik leghűségesebb szavazórétegén, a tanárszakszervezeten, ami eddig minden olyan kezdeményezést megakadályozott, ami a tanárok bérét a munkában eltöltött idő helyett a munkában nyújtott teljesítményhez kötötte volna, és ami eddig megakadályozta az alulteljesítő, de a szakszervezeti tagdíjat rendszeresen fizető tanárok kirúgását.

Ígéretet tett a teljeskörű egészségbiztosításra is. Azoknak, akiknek már most is van egészségbiztosítása, alacsonyabb járulékokat, azoknak, akiknek nincs, a kongresszusi képviselőkével megegyező egészségbiztosítást ígért.

A fenti, igen költséges programok költségvetési fedezetét úgy kívánja megteremteni, hogy "sorról sorra átolvasva a költségvetést" eltöröl minden működésképtelen programot, a müködőkre pedig több pénzt ad. És megszünteti a vállalati kedvezményeket az adórendszerben.

Igéretet tett emelett az iraki és az afganisztáni háború befejezésére is. Irakból kivonná a csapatokat - itt saját magát dicsőítette, mert már egy éve időrendet követelt a csapatkivonásokhoz, ez pedig idén, a McCain által támogatott csapaterősítéseknek köszönhetően már reális cél -, Afganisztánba viszont újabb harcoló alakulatokat küldene, hogy legyőzzék az al-Kaidát. Itt kicsit ellentmondásba keveredett magával, hiszen az iraki háborút bírálva még arról beszélt, hogy egy nyolcvan országban jelen levő terrorista csoportot nem lehet egy ország lerohanásával legyőzni.

"Ennek a választásnak az a tétje, hogy ugyanazt a politikát akarjuk ugyanazokkal az emberekkel más eredmény reményében, vagy igazi változást" - jelentette ki. Beszéde végén pedig megemlékezett Martin Luther King híres Van egy álmom beszédéről is, aminek pont csütörtökön volt a 45. évfordulója. Neki is van egy álma.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!