Biden nem falta fel Palint

Az első elnökjelölti vitánál tartalmasabb, de a drámát minden elemében nélkülöző vitát folytatott egymással Sarah Palin és Joe Biden, a republikánus és a demokrata alelnökjelölt. Egyikük sem követett el komoly hibát, és egyikük sem nyújtott olyan kimagasló teljesítményt, ami megváltoztathatta volna a verseny kimenetelét. Összességében teljesen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Legalábbis szerintünk, és az elemzők többsége szerint. A republikánusok novemberi esélyeit jól jelzi, hogy az első közvélemény-kutatások szerint az amerikai választópolgárok mégis Joe Biden egyértelmű és fölényes győzelmeként értékelték a történteket.

Pedig Joe Biden akár a zakóját is beküldhette volna maga helyett. Könnyű dolga volt, Barack Obama programjának szöveghű ismertetésén túl semmit sem kellett tennie. A vita valós idejű értékeléséből kiderült, hogy a demokratáknak elég Irakra terelniük a szót, és máris nyerésre állnak.

Pedig Palin nem nyújtott rossz teljesítményt. Főleg ahhoz képest nem, hogy az előzetes várakozások alapján az se lett volna meglepő, ha válaszadás helyett csak a nyálát csorgatta volna bambán. Ehhez képest ismét bizonyította, hogy a választókat megszólítani képes, legalábbis egy kilencven perces vitára eléggé felkészült, republikánus létére keményen populista politikus, aki bármikor kész bankárokat anyázni egy-két pluszpontért.

Palin bankárellenes dühét leszámítva nem tartogatott sok meglepetést a vita. A két alelnökjelölt gondosan felmondta elnökjelöltje programját, határozottan bírálta a másik párt elnökjelöltjét, és szinte semmit sem mondott magáról. Az egyetlen igazán emlékezetes momentum az volt, amikor Palin a pénzpiaci válsággal kapcsolatos egyik kérdésre adott válaszában a bankárok szapulása után kitért az átlagpolgár felelősségére is, mondván a jövőben az átlagpolgárnak is nemet kell tudnia mondani az irreális hitelajánlatokra. Ő maga nem láthatta, hogy ez a válasza legalább akkora sikert aratott, mint a bankárok populista szapulása, ezért többször nem ismételte meg, inkább tovább szapulta a bankárokat.

Biden legerősebb pillanatai akkor jöttek el, amikor Irak és Afganisztán került szóba. A valós idejű fokuszcsoportos mérések tanulsága szerint a republikánusok teljes egészében elbukták a korábban erősségüknek számító topikot - ahogy a CNN egyik republikánus elemzője fogalmazott, "akárkit állítanánk ki a demokratákkal szemben Irakról vitázni, vesztenénk". Ezt leszámítva Biden nem villogott, de nem is volt rá szüksége. Hogy a demokraták mennyire kényelmes helyzetben vannak, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy míg az elemzők szerint Palin legalábbis döntetlenre hozta a vitát, a közvélemény szerint egyértelműen vesztett.

Ahogy a héten már a pénzpiaci válság kapcsán kiderült, az amerikai közvéleményt már egyértelműen a demokraták kommunikációja formálja. Hiába értékelték úgy az elemzők, hogy John McCain közbeavatkozása javított az adóságrendező csomagon, a közvélemény Barack Obama szerepét értékelte nagyobbra és a demokrata kommunikációnak megfelelően úgy vélte, McCain közbeavatkozása rontott a helyzeten. Hiába vannak többségben a demokraták a képviselőházban és lennének képesek akár egymagukban is elfogadni a törvényt, a hétfői képviselőházi kudarcot is sikerült a republikánusok nyakába varrni - jellemző, hogy még mindig arról beszélnek, hogy tucatnyi republikánust kéne átállítani a javaslat elfogadásához, pedig lehet, hogy inkább azt a 95 demokratát kéne győzködniük, akik szintén a javaslat ellen szavaztak.

Azaz, hiába szerepelt jól Sarah Palin, hiába cáfolt rá ismét azokra, akik szerint tulajdonképpen még otthona, a nyolcezer lakosú Wasilla vezetésére is alkalmatlan, esélye sem volt fordítani a trendeken. Nem sok reménye maradt a republikánusoknak - a jövő heti elnökjelölti vitát Barack Obama tippünk szerint úgy is megnyerné, ha meg se szólalna.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!