Egy ágyban az ellenséggel
További Fehér ház cikkek
- Donald Trump szerint Washingtonból irányítják az ellene folytatott büntető hadjáratot
- Donald Trumpnak saját elvbarátai vittek be egy gyomrost, ami a győzelmébe is kerülhet
- Donald Trump olyan „alkut” ígért az abortuszról, amely mindenkinek tetszeni fog
- Hatalmas bajban az elnök, de a kihívója sem örülhet annyira
- Barack Obama és Bill Clinton is segítette Joe Biden kampányát
[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs a Massachusetts-i Bostonban él, ahol egy biotechnológiai cég munkatársa.]
Az amerikai elökválasztási kampány során többször lehetett hallani Barack Obamától, hogy Abraham Lincoln a példaképe, és hogy - kedvenc elnökéhez hasonlóan - ő is korábbi riválisaiból szeretne olyan csapatot kovácsolni, melynek kreativitása a különböző nézetű csapattagok eszméinek ütköztetéséből fakad.
Egy hónappal megválasztása után Obama gyakorlatilag szinte minden kulcspozícióra megnevezte jelöltjét, így érdemes mérleget vonni a fenti hitvallás tükrében.
A Fehér Ház munkáját irányító csapat, érthető okokból, csupa Obama-bizalmasból áll, élén a megválasztott elnökhöz hasonlóan szintén chicagói Rahm Emanuel kabinetfőnökkel, akit szoros barátság fűz David Axelrodhoz, Obama kampánystratégájához és fő politikai tanácsadójához. Emanuel, aki már Bill Clintonnak is tanácsadója volt, a kampány során semleges maradt Hillary Clinton és Obama küzdelmében, ám az új elnökhöz való lojalitásához kétség sem férhet.
A recesszióba süllyedt gazdaság miatt különösen nagy hangsúlyt kap Obama gazdaságpolitikai csapata. A meghatározó egyéniségek – Tim Geithner pénzügyminiszter, Paul Volcker, a gazdasági tanácsadó testület elnöke, Bill Richardson kereskedelmi miniszter és Larry Summers, a Szövetségi Gazdasági Tanács igazgatója – közül senki sem tekinthető Obama ellenlábasának. Talán csak Richardson csodálkozhat egy kicsit kinevezésén, hisz egy-két előválasztás erejéig ő is beszállt az elnökválasztási kampányba, ráadásul híres a Clintonékhoz fűződő jó viszonyáról. Igaz viszont, hogy már idejekorán Obama mellett tette le a voksát, úgyhogy igazán ő sem illik bele a rivális kategóriába.
Igazi meglepetést csak a nemzetbiztonsági pozíciók várományosai között találunk, igaz ott mindjárt kettőt. Robert Gates, George Bush hadügyminisztere, akire az a megtisztelő feladat hárult, hogy eltakarítsa az elődje, Donald Rumsfeld, által Irakban hátrahagyott romhalmazt, hosszas tépelődés után elfogadta Obama felkérését, és marad a posztján. Gates alapvetően republikánus érzelmű és megtartása egyáltalán nem volt evidens. Kettejük között ugyanis csupán abban az apróságban áll fenn nézetkülönbség, hogy maradjon-e az amerikai hadsereg Irakban vagy vonuljon ki onnan, bár Obama eufemisztikus kijelentései a “felelősségteljes kivonulásról” arra engednek következtetni, hogy álláspontjaik közelebb vannak egymáshoz, mint azt a retorika sejteti.
Az igazi ellenlábas, akit Obama helyzetbe hozott, a külügyminisztérium élére kinevezett Hillary Clinton. Itt a nézetkülönbségek nem, inkább a személyiségek adhatnak okot az aggodalomra. Mindjárt három személyiség, ha Billt is odaszámítjuk. A sokáig toronymagas esélyesként számon tartott Hillary csak egy hajszállal szorult Obama mögé a demokrata elnökjelöltségért folytatott harcban, ahol a kampány utolsó heteiben az adok-kapok már durva személyeskedéssé fajult. Belső információk szerint Hillary csak nagy nehezen, Bill pedig talán a mai napig sem tette túl magát a vereségen. Mindhármuknak vérbeli politikusnak kell lenniük ahhoz, hogy pár hónappal a sárdobálás után már őszinte barátként és harcostársként boruljanak egymás keblére.
A cinikus elemzők szerint kinevezésével Obama csak hatástalanítani akarja Hillaryt, aki a Kongresszusból sokkal több kárt tudna neki okozni mint a kormányból. Nem valószínű azonban, hogy Obama csupán politikai megfontolásból feláldozná az egyik legbefolyásosabb kormányzati pozíciót és ezzel együtt vállalná Bill-lel, nagy egójával és karitatív alapítványának titkos donorlistájával járó kockázatot, ha nem hinné őszintén, hogy Hillary a legrátermettebb jelölt. Hiszen Hillary fogja előkészíteni Iránnal a tárgyalásokat, ő fogja levezényelni az iraki kivonulás diplomáciai részét, ő fog megpróbálni végre-valahára békét eszközölni a Közel-Keleten, illetve megfékezni Oroszország hatalmi törekvéseit és megakadályozni Pakisztán radikalizálódását. A gazdaság rendbetétele mellett a külpolitika a másik terület, ahol Obama nagyot alkothat, de ehhez hatékony külügyminiszterre van szüksége. Obama minden valószínűség szerint bízik Hillaryben.
Összességében nem lehet mondani, hogy Obama ígéretének megfelelő mértékben követte volna elődje példáját, emberei nagyrészt kampánystábjából, tanácsadóiból és Bill Clinton korábbi munkatársaiból kerülnek ki. Mindazonáltal Robert Gates és főleg Hillary Clinton kinevezése lincolni merészségről tesz tanúbizonyságot.
Rovataink a Facebookon