Nő, latino, unalmas, harsány?

A republikánus elnökjelölt Mitt Romney sikeresnek finoman szólva sem nevezhető, leginkább a bakikról emlékezetes külföldi körútja után valamivel muszáj lenne pozitív színben feltűnnie, és megragadnia a kezdeményezést, amelyet a Romney volt cége, a Bain ügyeivel támadó Barack Obamával szemben teljesen elveszített az elmúlt hetekben az amerikai elnökválasztási kampányban.

A Politico szerint olyan rossz a helyzet, hogy Romneynak sürgősen be kell jelentenie alelnökjelöltjét, bárki legyen is az, mert meg kell változtatnia a narratívát. Ugyanakkor a választási kampány ezen szakaszában egyébként is logikus döntés lenne alelnökjelöltjének bejelentése, amit az is indokol, hogy egyre közelebb kerülünk az augusztus 27-i tampai rendezett jelöltállító konvencióhoz.

Egyelőre az olimpia is elvonja a figyelmet, de a játékok lezárását követő, augusztus 13-ával kezdődő hét a legtöbb találgatás szerint ideális lenne az alelnökjelölt bemutatásához. Az is előrevetítheti az alelnökjelölt bejelentését, hogy a CNN információi szerint Romney villámkörutat szervez több fontos csatatér államban még a Republikánus Nemzeti Konvenció elé, ami bennfentesek szerint a választottja bemutatására is kiváló lenne, egyben magára irányíthatná a reflektorfényt az olimpia és a konvenció között.

Az ABC News úgy tudja, hogy Romney kampánycsapata már legalább két potenciális alelnökjelöltet értesített, hogy hamarosan megtörténhet a bejelentés, amelyről így a végleges választott is csak az utolsó pillanatban értesül majd.

Annyi biztos, hogy Romney kampánycsapata már bejelentette, egy okostelefonokra készített mobilappon keresztül jelentik majd be először a republikánus alelnökjelölt személyét. Az egyik lehetséges választásnak tartott Marco Rubio floridai szenátor pedig a Twitteren már népszerűsítette is az appot. Obama 2008-ban sms-ben ígérte a regisztrálóknak elsőként alelnöke nevét, de már órákkal korábban kiszivárgott a sajtóban Joe Biden személye, Romney appja is leginkább az adatbázisépítésre lesz jó.

Egyszerre áldás és teher

A kihívó alelnökjelöltjének megnevezése fontos pont az amerikai elnökválasztási kampányban. Egy jól megválasztott alelnöknek már a személye eldöntheti adott esetben egy billegő államban a szavazatok sorsát (például ha az állam kormányzóját, vagy egy népszerű szenátorát viszi alelnöknek a jelölt), vagy egy nagyobb választói csoportban növelheti meg jelentősen a jelölt népszerűségét a társa, például ha történetesen nő, vagy fekete, vagy latino az illető.

Persze az alelnökjelölt nem valami jolly joker, akinek a kiválasztásakor csak azt kell mérlegelni, hogy hol, vagy kiknél akar nyerni az elnökjelölt. Nem szerencsés például, ha az alelnök izgalmasabb, a sajtó számára érdekesebb személyiség, mint maga az elnök, de az sem, ha túl unalmas.

A 2008-as kampányban McCain éppen ebbe a hibába esett bele, amikor a túlságosan is harsány, médiaképesnek tűnő, de felkészületlensége miatt hamar komoly terhet is jelentő Sarah Palin mellett döntött. Joe Biden ugyan szürke volt a karizmatikus Obama mellett, azonban már kiválasztásakor is egyértelmű volt, hogy a volt illinois-i szenátor sokkal inkább a majdani elnökségre tervezve, nem pedig a kampányhoz választotta társát.

Nem lehet hibázni

Az alelnökjelölt kiválasztása meglehetősen alapos utánajárást igényel az elnökjelölt kampánycsapatának részéről, hiszen a választott előélete feddhetetlen kell, hogy legyen. Az sem árt, ha a politikai és egyéb nézeteik nagyjából azonosak, de legalább hasonlóak. Utóbbi a mormon Romney mellett mindjárt komolyabb akadályt jelenthet, mint az ember elsőre gondolná.

Szélsőséges példa, de az 1972-ben Richard Nixon elnök kihívójaként induló George McGovern szenátor esete jól szemlélteti, mekkora bukást hozhat az alelnökjelölt nem megfelelő kiválasztása. McGovern sokadik választása volt Thomas Eagleton, akit a nagy kapkodásban csak felületesen ellenőriztek le. Eagleton nem említette McGovernnek, hogy korábban orvosi kezelés alatt állt, amelyben elektrosokkot is alkalmaztak. Ez persze nem maradhatott titokban, McGovern pedig kétszeresen is kínos helyzetbe került: először azt mondta, hogy 1000 százalékig kiáll Eagleton mellett, majd napokon belül tanácsadóival és a korábban Eagletont kezelő orvosokkal konzultálva arra kérte alelnökjelöltjét, hogy lépjen vissza.

Végül a sebtiben előrángatott, a Kennedy-klánhoz tartozó Sargent Shriver vette át Eagleton helyét, de egy ilyen botrány után már érthető módon tarolt Nixon. A győzelem feltehetően nem ezen múlott, hiszen a demokrata McGovernt az ág is húzta 1972-ben, de nem mindennap fordul elő, hogy az egyik jelölt mindössze Massachusetts-ben és a fővárosban tudjon győzni szemben a másik által besöpört 48 állammal.

Nyitott kérdés

Hogy Romney milyen alelnökjelöltre gondol, arról aránylag keveset tudni. Az szinte biztos, hogy a jelöltségért folytatott versenyben legyőzött republikánus konkurenseit nem fogja választani (Newt Gingrich és Rick Santorum neve is felmerült a sajtóban, utóbbi személyesen is célozgatott arra, hogy elfogadná a felkérést, de végül várhatóan be kell érnie egy felszólalással az augusztus végi konvención), ezen felül csak annyi konkrétum hangzott el, hogy ha csak egy mód van rá, női alelnökjelölttel vágna neki a kampánynak.

Ami rögtön felborogatta az addigi találgatásokat, amelyek csupa férfi jelöltről szóltak – meg arról, hogy csupa Amerika-szerte ismeretlen név, egyik sem éppen optimális választás. Bárkit is húz elő tehát Romney a kalapból, mindenképpen meglepetés lesz valamilyen szempontból. A legtöbb elemző szerint Romneynak nagyon kell vigyáznia, hogy minden kritériumnak megfelelő jelöltet válasszon. Miközben a biztonságra is figyelnie kell, a kampány állása miatt mindenképpen szüksége lenne egy olyan jelöltre, aki mozgósítani tudná a konzervatív szavazókat.

És most lássunk néhányat a szóba jöhet jelöltek közül - fenntartva azt a lehetőséget, hogy a Romney annyira meglepőt lép, hogy az alelnökjelölt még véletlenül sem kerül fel listánkra. Válogatásunkból azonban kiderül, hogy általában milyen politikusok jöhetnek szóba egy ilyen választásnál.

Marco Rubio

Amíg az ominózus női vonal fel nem bukkant, a 41 éves floridai szenátort tartotta a sajtó az alelnökjelölti poszt legesélyesebb várományosának. Fiatal, karizmatikus, kubai származása révén különösen népszerű a spanyolajkúak között, a Tea Party mozgalom szimpatizánsai pedig valósággal imádják. Ez optimális kombináció a republikánusoknak, akiknek a latinók támogatása úgy kell mint egy falat kenyér, a legbizonytalanabb államok közé tartozó Floridát (a 2000-es újraszámlálásra máig emlékezhetünk ) pedig muszáj megnyerniük a végső győzelemhez. Ellene szól, hogy még csak pár éve került be a szenátusba, tehát elég tapasztalatlan, és a törvényhozásban leginkább a sok vitát kavart DREAM Act törvényen dolgozott. Ez automatikusan letelepedési engedélyt adna azoknak a bevándorlóknak, akik fiatalkorúként érkeztek Amerikába, és ott végezték el a középiskolát, az érzékeny téma természetesen erősen megosztja az amerikaiakat. Viszont volt némi köze a mormonokhoz fiatalabb korában, ami Romneynál plusz pontot jelenthet.

Rob Portman

Az ohioi jogász 1993 óta hol kongresszusi képviselő, hol fehér házi tisztviselő, vagy elnöki tanácsadó, most éppen szenátor. Ő az, aki fél kézzel hozhatja be Romneynak Ohiot, a népszerűsége az államban elsöprő: hat egymást követő kongresszusi választást nyert meg úgy, hogy a leggyengébb eredménye 72 százalék volt. Ohio pedig fontos állam, az öt történelmi swing state, vagyis bizonytalan állam egyike (a másik négy Connecticut, Indiana, New York és New Jersey), 2004-ben gyakorlatilag itt nyerte meg a választást az ifjabb Bush. Portman tapasztalata óriási, ismertsége viszont Ohion kívül elenyésző, a CNN felmérése szerint tízből nyolc amerikai még sosem hallotta a nevét. A tapasztalata hátrány is lehet, ugyanis annak nagy részét a Bush-kormányban szerezte, pénzügyi területen, ami komoly támadási felületet nyújthat.

Bobby Jindal

Louisiana kormányzója a déli államokban dobhatja meg Romney támogatását. Jindal 25 évesen már a louisianai állami egészségbiztosító első embere volt, 12 ezer embert és az állam költségvetésének 40 százalékát irányította. Az akkori kormányzó szimplán zseninek nevezte, és volt is miért: pár év alatt a helyi Medicaid egészségbiztosítási programot a csődközeli 400 milliós veszteségből 220 milliós pluszba fordította - ez megszilárdíthatja az Obama egészségbiztosítási reformjának republikánus kritikáit. Népszerűségére jellemző, hogy New Orleans kongresszusi választásán 2004-ben 88 százalék fölötti eredménnyel választották újra. Indiai származású, a családja fél évvel a születése előtt költözött Amerikába, ez az indiai bevándorlók 3 millióra becsült amerikai táborából hozhat plusz szavazatokat Romneynak.

Paul Ryan

Wisconsin kongresszusi képviselője 13 éve költségvetési szakértő, az ő nevéhez fűződik a republikánusok alternatív, Obamáéval szembeállított költségvetésének 2011-es és idei verziója is. Alelnökjelöltként is várhatóan költségvetési, pénzügyi területeken tudná megerősíteni Romney kampányát. Wisconsin viszont hagyományosan kék, vagyis demokrata többségű  állam (2008-ban Obama 14 százalékos különbséggel nyerte meg), nem valószínű, hogy Ryan személye ezt meg tudná fordítani. Ráadásul közgazdászként nem kimondottan érdekes karakter a média és a nagyközönség számára, nem is nagy szónok vagy karizmatikus előadó.

Meg Whitman

A HP vezérigazgatójának jelölése óriási húzás lenne Romney részéről, de legalább ennyire valószínűtlen is. Whitman az Ebay elnök-vezérigazgatójaként lett a világ egyik legbefolyásosabb üzletasszonya, és mellékesen milliárdos. Republikánus elkötelezettségét, és politikai ambícióit sosem rejtette véka alá, 2009-ben el is indult kaliforniai kormányzóválasztáson (hatalmas összegeket költött a kampányára a saját vagyonából), de veszített. Ugyan politikai tapasztalata gyakorlatilag nincs, a jelölése komoly támogatást hozhatna a Szilícium-völgyből, a nők és a geekek köreiből. Sokak szerint egyszerűen túl okos és túl határozott Romney mellé alelnöknek, a jelölésével kapcsolatos fő ellenérv azonban az, hogy alig tíz hónapja vette át a világ legnagyobb számítógépgyártó cégének irányítását, a bukdácsoló HP talpra állítása pedig olyan kihívás, amiről egy jelenleg vesztésre álló elnökjelölt melletti poszt kedvéért aligha mondana le.

Rudy Giuliani

Giuliani nyolc éven át volt annak a New Yorknak a republikánus főpolgármestere, ahol egyébként az elmúlt 50 évben csak kétszer tudta republikánus jelölt megverni a demokratát elnökválasztáson. És nem is csak egyszerű polgármester, hanem valóságos hős, aki a felére nyomta le a városban a bűnözési rátát és szeptember 11-én az elsők között volt ott a füstölgő romokon úrrá lenni a káoszon. 2008-ban indult a republikánus elnökjelölti posztért, az esélyesek között is emlegették, de aztán kisebb-nagyobb családi botrányokat követően kiszállt, és McCaint támogatta tovább. Giuliani igazi nagy név, várhatóan el is vonná a média figyelmét Romneyról, akinek viszont a republikánus tábor nagy részével együtt nemigen tetszenek Giuliani nem éppen őskonzervatív nézetei olyan érzékeny témákban, mint az abortusz, a melegházasság, vagy az őssejtkutatás.

Condoleezza Rice

A Bush-kormány külügyminiszterének neve az elmúlt hetekben kezdett el potenciális alelnökjelöltként forogni az amerikai sajtóban. Az Amerika-szerte csak Condi néven ismert Rice nő és fekete, ami két olyan csoportban hozhat Romneynak szavazatokat, ahol jelenleg nagyon rosszul áll. Mindenki ismeri a nevét, és óriási fehér házi tapasztalata van, ami a jelöltek többségéről nem mondható el.  Ezzel együtt nagyon kockázatos lépés lenne a jelölése, hiszen az iraki háború egyik fő támogatójaként, és a rossz emlékű George W. Bush kabinetjének egyik meghatározó embereként rengeteg negatív előítélet is kapcsolódik hozzá. Ráadásul van olyan határozott, és a sajtó számára érdekes személyiség, hogy úgy nyomja el Romneyt a médiában, mint Sarah Palin tette McCainnel négy éve.

Susana Martinez

Elemzők szerint a női alelnökjelölt megszellőztetése valójában Martinez bemutatásának első fázisa lehetett Romney kampánycsapata részéről. Új-Mexikó kormányzója nő és latin származású, ilyenként pedig az első kormányzó az USA történetében. Pontosan ebben a két csoportban van nagy szüksége Romneynak a támogatottsága növelésére, ráadásul Új-Mexikó is a bizonytalan államok közé tartozik (bár aránylag kevés elektori szavazat jár érte), amit Martinez segíthet megnyerni neki. Ellene szól, hogy a saját államán kívül gyakorlatilag ismeretlen, a nagypolitikában tapasztalatlan, és annyiszor mondta már, hogy nem akar alelnökjelölt lenni, hogy ciki lenne, ha ezek után mégis csak elfogadná a felkérést.