Obama a harcot választotta

A várakozásokkal szemben nem hozott békülékeny hangulatot a demokrata konvenció zárónapja. Az elnök pártja továbbra is kultúrharcos hangulatban, abortuszról és bevándorlásról beszélt, és Obama sem próbálta meggyőzni azokat, akik nem hisznek neki. Inkább azokat próbálta felrázni, akik négy éve is rá szavaztak. Abban igaza van, hogyez elég lehet a győzelemhez.

(Obama beszéde egészben, angolul a Washington Postban)

„A problémáink megoldhatók.” Ezzel az üzenettel kezdte meg hivatalosan is újraválasztási kampányát Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke. Csütörtöki, egy akár 85 ezer ember befogadására is képes stadionból egy 15 ezres sportcsarnokba áthelyezett beszédében Obama "két, alapvetően különböző jövőkép" közötti választásként jellemezte a novemberi elnökválasztást. Szerinte a választás amerikaiak generációinak a gazdasági lehetőségeit határozhatja meg.

A beszéd kedves, családias pillanatokkal kezdődött. Obama szerelmet vallott nejének és biztosította lányait, hogy büszke rájuk. „És igen, iskolába kell mennetek holnap reggel” – mondta. A közönség őszintén nevetett. A kisebbik lánya, Sasha nem annyira.

„2004-ben fiatalabb voltam” – jött a következő bon mot. Akkor, a demokrata konvención elmondott hangadó beszédében is már a reményről beszélt. „Ezt a reményt az elmúlt nyolc év keményen próbára tette” – mondta. Például a pártok megosztottsága miatt. Ennek ellenére meg se próbálta enyhíteni a megosztottságot, sőt. „Ez a választás a legegyértelműbb választás lesz egy egész nemzedék számára. Évtizedekre dönthetünk két alapvetően különböző vízió között” – mondta.

A megmentő

Az ő víziója Rooseveltig és a New Dealig nyúlik vissza, az ő víziója a középosztály megerősítése. Ezzel szemben a republikánusok „mindenről beszéltek, ami rossz ezzel az országgal, de egy szót sem szóltak arról mit akarnak”. Igaz, Obama szerint nem is kérdés, hogy mit akarnak. „Többlet van a költségvetésben? Csökkentsünk adót! Hiány? Csökkentsünk adót? Jön a nátha? Csökkentsünk adót” – mondta. „Én is csökkentettem adót, azokét, akiknek szükségük volt rá. De nem fogok kedvezményeket adni a gazdagoknak” – mondta, majd később azt is, hogy az évi 250 ezer dollárnál többet keresők adóját még emelni is fogja.

A konvenció egyik fő témája volt az autóipar megmentése, Obama is ezzel büszkélkedett. Ezért ideje megjegyeznünk, hogy ez az állítás félrevezető. Obama, és amiről a demokraták rendre elfeledkeznek, George W. Bush nem az amerikai autóiparba pumpált 27 milliárd dollárt. Hanem a General Motorsba és a Chryslerbe, két, pocsék terméket drágán előállító gyártóba. Az amerikai autóipar azonban ennél több. Ott van a Ford, de az Egyesült Államokban gyárt autókat a BMW, a Mercedes, a Honda, a Toyota vagy a Kia is – igaz, nem az elektorokban gazdag Michiganben, hanem például a demokraták számára elérhetetlen Alabamában. Ezek a gyártók nem szorultak megmentésre, és nem is kaptak állami támogatást. Csak két, állami pénzen életben tartott piaci versenytársat.

Azt is megtudtuk, hogy bár Obama szeret pénzt pumpálni az autóiparba, az olajiparnak nem adna 4 milliárd dollárt – az olajipar a republikánusok házikedvence. És ugyan növelné szeretné Amerika energiafüggetlenségét, nem bányászna olajat. Gázt bányászna.

És az oktatásba fektetne, mert szerinte az amerikai vállalatok nem azért helyezik ki a termelésüket Kínába vagy Vietnamba, mert egy kínai vagy vietnami munkás századannyiba kerül, mint egy amerikai. Szerinte a baj az, hogy képzetlen az amerikai munkaerő. Majd megígért egy tucat dolgot, amit már négy éve is megígért, illetve elbüszkélkedett bin Laden megölésével. (Ezt mellesleg annyiszor mondták el a zárónap szónokai, mintha attól tartottak volna, hogy vannak, akik még nem tudják.)

Csak a bázist tüzelte

Zárásként viszont megcsillantotta szónoki képességeit. Ezt egy John F. Kennedytől kölcsönzött gondolattal vezette fel. „Nem az a kérdés, hogy mit lehet tenni értünk, hanem hogy mit tehetünk” – mondta, majd arról beszélt, hogy amikor négy éve változásról beszélt, nem magára gondolt. „Ti voltatok a változás [...] Ha most elfordultok tőlem, ha bedőltök a cinizmusnak, hogy a változás lehetetlen, a változás, amiben bíztunk, nem fog megtörténni. Tisztában vagyok a bukásaimmal. De most, ahogy előttetek állok, bizakodóbb vagyok, mint valaha. Miattatok vagyok bizakodó. Ha osztjátok a hitemet, ha osztjátok a reményeimet, akkor kérem a szavazatotokat” – mondta.

Az utolsó résztől eltekintve Obama beszéde meg se közelítette legendás szónoklatait, ráadásul alapvetően csak a demokrata bázist szólította meg. Ami nem feltétlenül hiba. Az elmúlt négy év nehézségei a bázist is elbizonytalanították, és ha sikerülne felrázni azokat, akik 2008-ban rá szavaztak, az már elég lehet a győzelemhez. Pláne, hogy pillanatnyilag nem neki kell megfordítania az állást.

Csak ismételni tudták magukat

Obama beszéde előtt nagyjából ugyanaz történt, mint a konvenció előző két napjában, bár az látszott, hogy Clinton szerdai, ötvenperces szónoklatának mekkora hatása volt - rengetegen idézték, még többen vették át gondolatai logikáját. Joe Biden alelnök nem tartozott közéjük. Bár az alelnök hosszúra nyúlt beszéde végére megnyerte a közönséget – ami, lássuk be, minimális elvárás volt ebben a baráti közegben –, beszédében semmi olyat nem mondott, amit eddig ne hallottunk volna.

Így a nap legérdekesebb eseménye Charlie Crist volt floridai kormányzó szereplése volt. Crist republikánusként volt kormányzó, 2008-ban John McCaint támogatta. Viszont a párt mérsékeltjei közé tartozott, így már a 2008-as kormányzói konferenciáján, a jobbszélhez tartozó Sarah Palin alelnöki jelölése után élesen bírálta a párt irányvonalát. Most is azt mondta, hogy nem ő hagyta el a Republikánus Pártot, hanem a párt hagyta el őt. 2008-ban azt mondta, a pártnak nem lehet esélye a győzelemre, ha nem tudja megszólítani a feketéket és a latinókat.

Ennek fényében különösen ironikus tényleges szakítása a pártjával. Ez akkor történt meg, amikor világossá vált, hogy nincs esélye a latino Marco Rubióval szemben a szenátusi előválasztáson. 2009-ben ugyanis úgy döntött, hogy a kormányzóság helyett megpályázza Florida egyik megüresedett szenátori helyét a Kongresszusban. Bár Rubio esélytelennek tűnt, az előválasztás előtti felmérésekben már 20 százalékos előnye volt Cristtal szemben, aki ekkor úgy döntött, függetlenként indul. A választást végül 19 százalékkal bukta el.

A legmeghatóbb pillanat

A demokratákat sztárok is támogatták. Fellépett a Foo Fighters, Scarlett Johanson pedig felszólalt. Ő elsősorban szavazásra buzdította a fiatal választókat, bár azért jelezte, hogy ő maga Barack Obamát támogatja.

A legmeghatóbb pillanat – az egész konvenciójé – pedig Gabby Giffords hűségesküje volt. Giffordsot 2011. január 8-án kishíján agyonlőtte egy merénylő, de túlélte a fejlövést. Sérüléseiből még mindig nem épült fel teljesen, a pódiumra támogatással, sántikálva érkezett, és még beszéde is akadozott. A közönség hosszan tartó álló ovációval köszöntötte a képviselőségtől idén januárban visszavonult Giffordsot.