Ha hallgatott volna, bölcs maradt volna

Emlékeznek Cargill ezredesre Joseph Heller A 22-es csapdája című remekművéből? Ő volt az, aki a háború előtt, civilben félelmetes hírű börzeügynök volt, akinek a szolgáltatásaiért egész New York sorban állt. Különleges képessége volt, hogy szinte bármilyen sikeres vállalkozást a biztos pusztulásba tudott vezetni, remek adóleírási lehetőségeket teremtve ezzel a tulajdonosoknak. Cargill nem egyszerűen buta vagy inkompetens volt, hanem tökéletesen alkalmatlan.

„[M]ert akiknek Washingtonban barátai vannak, azoknak nem könnyű ám veszteségeket szenvedni. Hónapokig tartó kemény munkát és gondosan előkészített hibás tervezést igényelt. Az ember tévedést tévedésre halmoz, zülleszt, rosszul számít, semmit figyelembe nem vesz, minden rést megnyit, és épp amikor már azt gondolná, hogy kész, megcsinálta, kap a kormánytól egy tavat, egy erdőt vagy egy olajmezőt, ami aztán mindent elront. Ám Cargill ezredesre még ilyen hátrányos helyzetben is lehetett számítani, hogy földig tudja rombolni a legvirágzóbb vállalkozást is.”

Mitt Romney egyre inkább emlékeztet Cargill ezredesre, és most nem a Bain Capitalra utalunk. Hanem arra a még republikánus párttársai szerint is legalább szerencsétlen nyilatkozatra, amit három amerikai diplomata, köztük egy nagykövet tragikus, erőszakos halálának apropóján adott. „Felháborítanak a líbiai és egyiptomi amerikai diplomáciai missziók elleni támadások” – állt az amerikai sajtónak a tragédiáról érkező első, még meg nem erősített hírek idején elküldött, embargós közlemény még vállalható része. „Szégyenteli, hogy Obama kormányzata első reakciójában nem a támadásokat ítélte el, hanem szimpátiáját fejezte ki azok iránt, akik elkövették a támadásokat” – következett a vállalhatatlan.

Hogy mire gondolt egyáltalán Romney? Ehhez kicsit vissza kell pörgetnünk az idő kerekét. Egyiptom belpolitikai életét az elmúlt hetekben a keresztény kopt kisebbség és a muzulmán többség egyre gyakoribb összecsapásai uralták. Ezért történhetett, hogy az egyiptomi főmufti, Ali Gomaá szeptember 9-én felkapta a „Mohamed valódi élete” című obskurus, bugyután provokatív, de leginkább béna film történetét. Bár a filmet momentán egy amerikai zsidó rendezte, Gomaá „Szélsőséges koptok akciójának” nevezte az alkotást, csak mert annak promóciójában egy amerikai kopt aktivista is részt vett.

A tűzre a másik oldalról a hírhedt koránégető, Terry Jones öntött olajat, amikor bejelentette, hogy az évi rendes szeptember 11-i koránégetést kiegészíti a Mohamed valódi élete című film trélerének levetítésével. Minderre reagálva az Egyesült Államok kairói követsége előbb hivatalos twitterén közölte, hogy „a vallási nézetek tisztelete az amerikai demokrácia sarokköve”, majd egy közleményt is megjelentetett honlapján arról, hogy elítélik a muzulmánok vallási érzékenységét tudatosan támadó, félrevezetett magánszemélyek provokációit. Az amerikai külügyminisztérium későbbi tájékoztatása szerint a követség saját hatáskörében adta ki a közleményeket, nem a külügyminisztérium tudtával.

Akárhogy is, a közlemény kairói idő szerint délben jelent meg, míg a követséget kairói idő szerint délután ötkor rohanták meg a szélsőségesek. A líbiai követséget pedig éjszaka kezdték lőni, vagyis szó se volt arról, hogy az amerikai kormányzat a halálos áldozatokat követelő támadások után bárkitől is bocsánatot kért volna.

Romney-nak lett volna lehetősége a meghátrálásra. Végtére is, hangozzék ez bármilyen cinikusan, ebben a helyzetben a kihívónak nem volna más dolga, mint részvétét kifejeznie az áldozatok rokonainak, és csendben figyelni, ahogy az elnök morálisan megsemmisül. Romney ehelyett szerdai sajtóértekezletén, amikor már azt is megerősítették, hogy nem egy, hanem három amerikai, köztük a líbiai nagykövet is életét vesztette, inkább megismételte. És nem is akárhogy.

„A közlemény, amit a kormányzat kiadott, bocsánatkéréssel felérő közlemény volt, ami, szerintem súlyos tévedés volt. [mosoly] Ezért is érzem fontosnak, ahogy tegnap éjjel a Fehér ház is, hogy kijelentsem, a közlemény nem volt helyénvaló. Én egyenesen szégyentelinek tartom, hogy a kormányzat elnézést kért az amerikai értékekért” - folytatta, újból mosollyal zárva a mondatot.

Ezután már több jóérzésű republikánus is ellene fordult. „Fegyvert vállhoz! Tűz! Célra tarts!” – jellemezte mondatait Matthew Dowd, George W. Bush elnök házi közvélemény-kutatója. „Nem hiszem, hogy Romney sok jót tett magának az elmúlt pár órában, vagy tegnap éjjel óta. Néha, ha nagyon rossz dolgok történnek, a higgadt mondatok vagy a hallgatás a legjobb megoldás” – vélte a Wall Street Journal konzervatív publicistája, Ronald Reagan egykori szövegírója, Peggy Noonan. A BuzzFeed republikánus felső vezetésből származó értesülései szerint pedig a párt külpolitikai stábjának egyhangú véleménye szerint „Romney nagyot bukott”.

Obama elnök ezzel szemben a követségek elleni támadásokra hivatkozva máris egy újabb évvel meghosszabbította a 2001. szeptember 14-én kihirdetett nemzeti vészhelyzetet.