Balfékek okozhatják a Tea Party vesztét

Janis Lane júniusban kijelentette: jobb volna Amerikának, ha a nők sose kaptak volna választójogot. A konzervatív politikusnő kemény szavai a Jackson Free Press nevű mississippi lapban jelentek meg, nagy port kavarva. Lane a közép-mississippi Tea Party vezetője, maga is aktív szavazó, így nyilatkozatáért sokan kinevették. A vonalas beszólás azonban kiválóan megvilágítja, mi a kritikusok fő baja a Republikánus Párt eme frakciójával.

Pedig nem igazolódott be, amitől sokan tartottak, hogy egy keményvonalas konzervatívot, a Tea Party valamely üdvöskéjét jelölik majd Mitt Romney helyett. Romney nyerte ugyan az előválasztást, de a Tea Party nem állt le, nekiállt ekézni Barack Obamát. Ennek egyik látványos tünete volt, hogy Indianában olyan plakátokat tettek ki, amelyek Obamát Oszama bin Ladennel vetették össze, kijelentve: „A Navy Seals eltávolította Amerika egyik fenyegetését. A választóknak kell eltávolítani a másikat".

Teapárti csúcsfejek

A jobbra húzó centrista szavazók örülhettek Romney jelölésének, a keménykötésű teadélutánosok kevésbé. Nekik jelenleg csak az maradt, hogy kiálljanak Romney mellett, akin könnyebb lesz elnöki ciklusa alatt átverni az elképzeléseiket, mint a konkurens párt jelöltjén. A jelenlegi előválasztás ad néhány tippet arra nézve, 2016-ban kik futhatnak be teadélutános republikánus jelöltként (bár sokan kimaradnak inkább a mostani kampányból, hogy majd tiszta lappal indulhassanak és építhessék fel a nevüket).

Egy phoenixi teás gyűlésen szimpátiaszavazást tartottak, amit magyar szemmel fura módon a színesbőrű pizzamogul, Herman Cain nyert meg. Tim Pawlentyt, Ron Pault és Sarah Palint pedig szintén nem szabad leírni, ők is sok voksot kaptak. Ron Paul tudta egyedül megszorongatni Romney-t az előválasztáson is, nem is először próbálkozott, nem kéne őt leírni. Palin nevét is pihentetik 2008 óta, illetve vélhetően ő is fejleszti magát, hogy ne adjon támadási felületet maga ellen, tehát a visszatérésének lehetősége nem elvethető. Pawlenty pedig kis híján alelnökjelölt lett, ért a gazdasági kérdésekhez, így ő is felbukkanhat még a jövőben.

A Tea Partynak az elnökválasztás mellett megrendezendő többi választás is lehetőséget kínál a villogásra. Nem szabad elmenni amellett, hogy a szenátusban is lesz némi fluktuáció, és a teások nem mindenhol dőlhetnek kényelmesen hátra. Előttük kell, hogy lebegjen Nevada, Delaware és Colorado esete, ahol kényelmes előnyüket tékozolták el olyan ostobának ható mondatokkal, minthogy a nemi erőszak Isten akarata. Most Richard Mourdocknak kell bizonyítania, aki a republikánus előválasztáson a régi indianai szenátort, Richard Lugart ütötte el a jelöltségtől. A Washington Post szerint Lugar nevében Mourdockot támogató e-maileket is szétküldtek, látva, hogy inog a győzelem esélye. Ezen a 36 év után mellőzött Lugar persze felháborodott.

Todd Akinnek már nehezebb dolga lesz Missouriban, mivel neki is sikerült feltalálnia a „legitimált nemi erőszak" kifejezést. A Tea Party helyzetét jól jellemzi az a Tom Toles-féle karikatúra, ami a Washington Postban jelent meg. Ezen Obama bokszolna a republikánus szimbólummal, az elefánttal, de az ellenfél skizofrén módon magával birkózik és fetreng a földön.

Ne legyünk negatívak

A mostani amerikai választásnak persze lehet egy érdekes végkicsengése is. Azzal, hogy az USA két legnagyobb pártjának elnökjelöltjei a politikai centrumhoz húznak, egy masszív választói réteg úgy érezheti, a túl puha politikusok nem az ő érdekeiket képviselik. Ez főleg a republikánus oldal keményvonalas konzervatívjaira lehet igaz, akik nem véletlenül szervezték egybe az Obamacare farvizén a Tea Party platformot. Ez a csoportosulás aztán a 2010-es kongresszusi választásokon tarolni tudott, majd kijött a gyengéjük. Sok felkészületlen jelöltjük bukott nagyot elrontott kijelentésekkel (Sharon Angle a demokrata Harry Reid kihívója volt Nevadában, de nem lett szenátor az olyan kijelentései után, hogy ázsiai külsejűnek nevezte a latino diákokat).

A New York Magazine mindezek ellenére a Mitt Romney körüli klikket nem tartja elég keménynek, hogy ellenálljon a Tea Party nyomásának, így könnyen lehetne, hogy Romney-nak esetleges elnöksége alatt engedményeket kellene tenni pártja e szárnyának (pl. az adóemelések totális mellőzése). Az ókonzervatív platform felemelkedése egy Obama-győzelem esetén lehet igazán opció, mivel egyrészt a demokraták hajlamosak leírni a jobboldalt, másrészt a keményvonalasokat egyesítené az Obama által szerintük képviselt „szocialista veszély".

Az egész jobboldal amerikai megmenekülésének kulcsa a New York Magazine szerint az, hogy meg tudjon újulni, alkalmazkodjon ahhoz, hogy idővel nem a fehér lakosság lesz a domináns az Egyesült Államokban. Vallási szinten is százszázalékosan ki kell zárni a katolikusellenességet, és egy újfajta, kevésbé kirekesztő nemzeti oldal felépítésével még nagyot robbanhat a Tea Party.