A megosztottság marad, a Kennedyk visszatérnek

A figyelem most elsősorban Barack Obama és Mitt Romney küzdelmére irányul, azonban az elnökválasztással párhuzamosan szenátusi, képviselőházi és kormányzói választásokat is tartanak kedden az Egyesült Államokban. A hihetetlenül szorosnak ígérkező elnökválasztással szemben a kongresszusban ezúttal várhatóan nem áll minden a feje tetejére, és könnyen lehet, hogy alig változnak az arányok a szavazás után.

Izgalmas küzdelmekből viszont nem lesz hiány, korábban betonbiztos republikánus szenátori helyek úszhatnak el, miközben bejuthat az első fekete republikánus képviselőnő, és kétéves kihagyás után a Kennedy-család is visszatér a kongresszusba.

Két év, hat év

Az amerikai kongresszus a 435 fős képviselőházból és a 100 fős szenátusból áll. Méretétől függetlenül minden államnak két szenátora van, akik akár ellentétes pártból is kikerülhetnek. A szenátorok hatéves ciklusokat töltenek ki, azonban elcsúsztatva, ezért minden második évben, az elnökválasztással párhuzamosan és a félidős választáskor is szavaznak a szenátus harmadáról. A képviselőház esetében azt akarták, hogy az összetétele közvetlenül és gyorsan tükrözze a közhangulatot, ezért kétévente minden képviselői hely újra versenyben van.

A 2006-os félidős választásokon a demokraták megszerezték a képviselőház és a szenátus irányítását is, 2008-ban pedig Obama megválasztásával párhuzamosan még erősödtek is mindkét házban. A szenátusban megszerezték az obstrukcióbiztos, 60 fős álomtöbbséget is, ennek ellenére is belső viták nehezítették azonban a munkát. Az elnök pártja általában képviselői helyeket veszít a félidős választásokon, de a demokraták 2010-ben egyenesen történelmi vereséget szenvedtek, és a képviselőházat megszerezték a republikánusok.

John McCain arizonai republikánus szenátor, 2008-as elnökjelölt többször is emlegette, hogy a törvényhozást már csak fizetett munkatársaik és rokonaik támogatják, a megosztott kongresszus népszerűsége pedig tovább esett. Például az adósságplafon emeléséről szóló maratoni tárgyalások mellett még a viszonylag egyszerű törvények esetében is hónapokig tartó huzavona alakult ki, két év alatt pedig fele annyi törvény született, mint például George W. Bush utolsó két éve alatt.

A RealClearPolitics összesítése szerint négyből három választó egyáltalán nem elégedett a kongresszus munkájával, csak 17 százalékuk nyilatkozott pozitívan a törvényhozásról. Ennek ellenére sem várható igazán nagy földindulás a kongresszusban, és ennek nemcsak az az oka, hogy a hivatalban lévő szenátorokat és képviselőket nagy számban újraválasztják.

Biztos államot bukhatnak a republikánusok

A szenátusban 51 demokrata és 47 republikánus szenátor volt, de két független is általában a demokratákkal szavazott. Egy éve még komoly fejtörőnek ígérkezett, hogyan őrizhetnék meg a többségüket a demokraták, már csak abból is kiindulva, hogy nekik 23, míg a republikánusoknak csak 10 helyet kell megvédeniük kedden. Ehhez képest a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy államok és emberek cserélődnek, de az erőviszonyok nem nagyon változnak a szenátusban.

A szenátusi versenynél fontos szempont lehet az is, melyik jelölt nyeri az elnökválasztást. Ha ugyanis mindkét oldal megegyező szenátorral zárná a választást, akkor a vitás kérdésekben a szenátus elnöki tisztségét is betöltő alelnök dönthetne. Vagyis Mitt Romney elnöksége alatt már három, Obama újraválasztása esetén viszont négy helyre lenne szükségük a republikánusoknak.

Hiába szerezhetnek azonban meg a hivatalban lévő demokrata szenátor visszavonulásával megüresedő helyeket például Nebraskában és Észak-Dakotában is, mivel több biztos államukban saját magukat gáncsolták el, a demokraták pedig élni tudtak a lehetőséggel. Már két éve is látszott, hogy adott esetben egy demokrata ellen esetleg teljesen esélytelen Tea Party-jelöltek több államban komolyan megszorongathatják, sőt, akár ki is üthetik a republikánus pártvezetés támogatottját az előválasztásokon.

Ezúttal a legnagyobb pofont Indianában adta magának a párt, amikor Richard Mourdock helyi pénzügyminiszter a washingtoni elittel szembeni ellenérzésekre rájátszva az előválasztáson kiütötte a nyeregből Richard G. Luger republikánus szenátort, aki annyira favoritnak számított, hogy hat éve nem is indítottak ellene jelöltet a demokraták. Ha ez nem lett volna elég, Mourdock egy októberi vitában kijelentette, hogy egy nemi erőszak miatt teherbe esett nő „Isten ajándékát” hordja a szíve alatt, és ezért meg kell tartania a gyermeket. Azóta előretört a felmérésekben Joe Donnelly, a szenátori helyért induló demokrata képviselő.

Missouriban a demokrata Claire McCaskill szenátor adóügyek miatt került bajba, de ellenfele, Todd Akin napokkal a republikánus jelöltség bebiztosítása után arról beszélt, hogy azok a nők, akik „tényleges nemi erőszak” áldozatai, csak ritkán esnek teherbe, mert szervezetük ilyen körülmények között tiltakozik és képes leállítani a megfoganást. A botrány miatt kihátrált mögüle a republikánus párt és Romney is, és a pénzügyi források is azonnal megcsappantak.

Ugyan túlélte a házon belüli kört, de az előválasztások alatti mocskolódás alaposan megtépázta a volt kormányzó, Tommy Thompson népszerűségét Wisconsinban. A szoros versenyben vezető demokrata ellenfele, Tammy Baldwin az első nyíltan meleg tagja lehet a szenátusnak.

Érdemes még figyelni, hogy a demokratáknak sikerül-e visszaszerezniük Massachusettsben Edward Kennedy szenátori helyét, amelyet a politikus két évvel ezelőtti halála után 1972 óta először nyert el republikánus, de nagyon szorosnak ígérkezik a küzdelem.

Minden jel szerint a függetlenek száma sem változik majd a szenátusban. A veterán Joe Lieberman visszavonul, megüresedő helyéért pedig még a pankrációkat szervező Linda McMahon is ringbe szállt a republikánus oldalon. Maine-ben viszont Angus King volt kormányzó tűnik befutónak, aki várhatóan szintén a demokratákkal szavaz majd.

Nem várható fordulat

Míg a szenátus elhódítását a republikánusok, a képviselőházét a demokraták tűzhették ki célul jó előre, de végül minden bizonnyal nagyon messze lesznek az ehhez szükséges plusz huszonöt képviselői helytől. A 435 képviselői helyből (a 2010-es választáson 242-193-ra nyertek a republikánusok) csak 105 mondható igazából kompetitívnek, és a legtöbb elemző nagyjából öt plusz demokrata képviselővel számol az új törvényhozásban.

Fontos szempont, hogy 2010-ben nemcsak a kongresszusban taroltak a republikánusok, hanem a kormányzói versenyekben, és az állami törvényhozásokban is, így tavaly az új népszámlálási adatok alapján ők húzhatták újra a körzethatárokat. Ezzel mindkét oldal nyert és vesztett is, de a republikánusok több képviselői helyet biztosítottak be maguknak.

Ha földindulás ezúttal nem is várható, de lesznek érdekes versengések. Az eddig jogi pályán dolgozó Joe Kennedy III személyében például visszatérhet a Kennedy-család Washingtonba. 1947-től, John F. Kennedy első szenátori ciklusa óta mindig volt legalább egy családtag a kongresszusban, azonban Edward Kennedy halála után fia, Patrick Kennedy Rhode Island-i képviselő is visszavonult. Joe Kennedy most Massachusetts egyik körzetéből juthat be a képviselőházba.

A republikánus Joe Walsh képviselőre a kampányban rossz fényt vetett, amikor megkérdőjelezte demokrata kihívója, a mindkét lábát elvesztő iraki veterán Tammy Duckworth hősiességét. Utah-ban pedig bejuthat az első fekete republikánus képviselőnő is a kongresszusba a haiti bevándorlók gyermekeként született, egyébként Romney-hoz hasonlóan mormon Mia Love személyében.

Kompromisszum kell

Akár Obama, akár Romney nyer is majd kedden, az szinte biztosra vehető, hogy megosztott kongresszussal kell majd szembenéznie. Ez eddig leginkább a szembenállást erősítette, azonban a republikánusoknak és a demokratáknak több ügyben, például a fiskális szakadék megoldásához is megint le kell ülniük egymással, és nehéz kompromisszumot kell kötniük. Azonban éppen a szoros eredmény lehet a záloga annak, hogy a két párt lezárja végre az igazi háborúját a választások után.