A Szilícium-völgy már letette a voksát az elnökválasztáson

Egy választási program és pláne néhány kampánynyilatkozat nyilván nem ad tűpontos képet arról, mi várható a gyakorlatban, ha egyik vagy másik jelölt tényleg beköltözik a Fehér Házba. Ennek ellenére nagyon is érdemes figyelni, ki mit és hogyan mond a terveiről. Már csak azért is, mert az utóbbi időszakban több heves társadalmi vita is éppen technológiai kérdések körül robbant ki, tömeges megfigyelési botránytól a terrorizmus elleni harcon át a Demokrata Párt (feltehetően) orosz meghekkeléséig, és az a világ többi részének, így Magyarországnak se mindegy, hogy ezekhez a kérdésekhez Amerika hogyan fog viszonyulni. Az pedig már most is látszik, ki hova helyezi a hangsúlyt, és egyáltalán mennyire tartja fontosnak a témát – pláne, ha nincs is erről szóló programja.

Különös pikantériát ad a témának, hogy Trump olyan heves ellenérzéseket vált ki a techszektoron belül, hogy Clinton emailbotrányának már a sokadik fellángolása se tud igazán nagyot ártani neki a Szilícium-völgyben. A botrány alapja, hogy külügyminisztersége idején Clinton a hivatalos levelezését nem az előírt módon, hanem a szabályokat megkerülve, a magánszerverén keresztül bonyolította. Hosszas nyomozás után először Clinton csapata átadott nagyjából 30 ezer emailt a hatóságoknak, majd ezek vizsgálata után az FBI nem javasolt vádemelést, ami így el is maradt. Az ügy legfrissebb fejleménye, hogy a néhány napja váratlanul előkerült újabb 15 ezer levelet egy bírósági döntés értelmében a vártnál jóval korábban, már szeptember 13-án el kell kezdeni nyilvánosságra hozni, ami újabb kellemetlen perceket jelenthet majd a demokrata jelöltnek.

De nem annyira kellemetleneket, mint az, ha Julian Assange, a WikiLeaks alapítója beváltja a fenyegetését, és hamarosan tényleg további demokrata dokumentumokat szivárogtat ki. A WikiLeaks hozta nyilvánosságra a demokrata pártvezetés belső levelezését is júliusban, és már akkor is jó nagy botrány kerekedett a dologból, mert kiderült belőle, hogy az előválasztások alatt Clintonnak lejtett a pálya a vetélytárs Bernie Sandersszel szemben. Assange már akkor is bevallottan direkt Clintonnak kellemetlen időpontra, a demokrata jelöltállító gyűlésre időzítette a szivárogtatást, az újabb adagról pedig azt állította, jelentős információkat tartalmaz.

Szerelmeslevél a Szilícium-völgynek

Clinton gyakorlatilag a gazdasági programja motorjaként tekint a techszektor élénkítésére, az innováció és a kapcsolódó oktatási programok támogatására. Nem csoda, hogy a Recode például a Szilícium-völgynek írt szerelmeslevélnek nevezte a kifejezetten a témának szentelt hosszú programot.

Nézzük témakörönként, milyen főbb ígéreteket tett Clinton:

• Oktatás: Erősítené az iskolai IT-oktatást, minden diáknak elérhetővé tenné a számítógépes képzést. Több támogatás jutna a kisebbségeket támogató főiskoláknak a techszektor jól dokumentált diverzitásbeli problémáinak enyhítésére. Három évre kitolná a fiatal vállalkozók és a startupoknál munkába állók diákhitel-visszafizetési határidejét. Vérfrissítést kapnának a munkaügyi képzési programok, hogy a techszektor által keresett képességeket sajátíthassanak el a munkakeresők. (Korábban egy már létező programot idézett Clinton, ahol szénbányászokat tanítottak programozni.)
• Gazdaságélénkítés: Növelné a kifejezetten kisvállalkozások, startupok számára elérhető támogatásokat, ezen belül is jól járnának a kisebbségek tagjai, nők és fiatalok által indított bizniszek. Trump bevándorláskorlátozó politikájával szemben ő inkább arra összpontosítana, hogy az amerikai egyetemeken képzett külföldi szakemberek könnyebben maradhassanak dolgozni is az országban (lásd még: agyelszívás). Bátorítaná a külföldi vállalkozókat, hogy Amerikába vigyék a startupjaikat, és ezzel teremtsenek több munkát a szektorban az amerikaiak számára is.
• Infrastruktúra: Át akarja hidalni a digitális szakadékot a városok és a digitálisan fejletlenebb vidék között. Ehhez 2020-ig a háztartások 100 százalékának garantálna megfizethető szélessávú kapcsolatot. A szélessávú hálózat kiépítését az elérhető infrastruktúra megosztásával is gyorsítaná. (A saját hálózatát építgető Google és az internetszolgáltató AT&T például azért pereskedik éppen, hogy előbbi használhatja-e azokat a póznákat a vezetékeihez, amelyeket utóbbi épített ki. Ha igen, könnyebb új szolgáltatónak piacra lépnie, ha nem, a nagy netszolgáltatók kevesebb versenytársat kapnak.) A közintézmények hálózatfejlesztésével több ingyenes wifipontot hozna létre. Berúgná az 5G-hálózat motorjait is, és frekvenciát szabadítana fel, hogy több okoseszköznek csináljon helyet.
• Netsemlegesség, szabad internet: Kiáll a netsemlegesség és az azt biztosító tavaly februári szabályozás mellett. (A netsemlegesség lényege, hogy az internetszolgáltatóknak elfogulatlan hozzáférést kell biztosítaniuk minden internetes oldalhoz és szolgáltatáshoz, részletesebben ebben a cikkünkben olvashat róla.) Ígéretet tesz arra is, hogy megvédi a szabad online információáramlást, ha kell, akár az olyan törvényjavaslatok ellenében is, mint a néhány éve nagy vihart kavart SOPA és társai. Amerikán kívül is szabad internetet sürget, azt ígéri, támogatni fogja a netcenzúra elleni harcot és az információ szabad áramlását az ezt elnyomó kormányok ellen. Oroszországot és Kínát név szerint is említi mint negatív példákat.

Clinton a személyes adatok védelmét is fontosnak tartja, kiemeli, hogy támogatja az NSA túlburjánzó adatgyűjtési gyakorlatát valamelyest visszavágó, tavaly év végén elfogadott USA Freedom Act nevű törvényt. Az egyetlen olyan pont, ahol a techszakma képviselői felhúzhatják a szemöldöküket, a titkosítási vita. Ennek a lényege dióhéjban, hogy a terrorizmus és más bűntények elleni harc jegyében érdemes-e a titkosítás gyengítésével hozzáférést adni a hatóságoknak a felhasználók adataihoz, vagy egy ilyen hátsó bejárattal többet ártanánk-e a személyesadat- és nemzetbiztonságnak, mint amennyi haszna lenne.

A techprogramjában Clinton „elutasítja a hamis választást” a nemzetbiztonság és a magánszféra védelme között, ami önmagában rendben lenne, de általában azoknál visszatérő fordulat ez, akik nem akarják elfogadni a szakma egybehangzó véleményét, hogy nincs olyan, hogy biztonságos hátsó ajtó. Obamára is jellemző volt korábban a hasonló maszatolás, bár végül az FBI titkosításgyengítő kezdeményezéséből vagy az olyan ellentmondásos javaslatokból, mint a Burr-Feinsten-féle törvénytervezet, se lett semmi.

Clinton korábban se foglalt világosan állást a kérdésben, tavaly pedig ő is a hátsó ajtók ötletével kacérkodott, még ha megengedőbben is, mint például az FBI igazgatója vagy számos kongresszusi képviselő. A friss programja csak egy bizottság felállítását javasolja, vagyis semmi konkrétat. Azt mindenesetre rögzíti, hogy Clinton szerint a kiberbiztonság létfontosságú a gazdaság és a nemzetbiztonság szempontjából is, és az egyre több okoseszközzel csak egyre fontosabb lesz, ezért többet költene a fejlesztésére.

Akad közös pont is Clinton és Trump terveiben, talán éppen azért, hogy Clinton megpróbálja kifogni a szelet az ellenfele vitorlájából. Ő is erőteljesebb fellépést ígér a kínai hekkerek ipari kémkedése ellen, és ellenzi a Kínával kötött szabadkereskedelmi egyezményeket, ha azok az amerikai munkahelyek vagy a nemzetbiztonság rovására mennek.

Több Amerika, kevesebb Kína

Trumpnak még mindig nincs kimondott programja techtémában, pedig az ágazatot képviselő szervezetek már nagyon szeretnék, ha elmondaná, mire készül. Más programjaiból és a megszólalásaiból azért ki lehet ezt-azt hámozni az ő elképzeléseiből is.

Egyik fő üzenete, hogy ha ő állna a parancsnoki hídon, keményebb kézzel fogná a kormányt, például újratárgyalná a munkásosztályt érzékenyen érintő szabadkereskedelmi egyezményeket. (Nem véletlen, hogy Trump gazdasági csapatában az egyetlen kutató közgazdász az a Peter Navarro, akinek az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelem a szakterülete.) Ezért érthető az is, hogy nem fecsérelt túl sok szót a Szilícium-völgyre, hiszen az ő célcsoportja elsősorban a fejlődő országokba áthelyezett ipari munkahelyek nélkül maradó, leszakadó fehér munkásosztály, nem holmi lattés-keretesszemüveges programozó startupperek. A sokat hangoztatott munkahelyteremtése se a techszektort érintené elsősorban, hanem a kevésbé képzett rétegeket.

Ami mindebből kimondottan a techszektort is érintheti, hogy Trump rávenné Kínát, hogy hagyjon fel azzal a gyakorlattal, hogy az amerikai cégeknek meg kell osztaniuk a szabadalmaikat a helyi partnereikkel, ha belépnének a kínai piacra, ami szerinte „de facto szellemitulajdon-lopás”. Emellett a de jure lopással, vagyis a már említett ipari kémkedéssel szemben is zéró toleranciát hirdetett.

Azzal szorongatná meg Kínát, hogy a jüan árfolyamának mesterséges alacsonyan tartása (így a kínai export számára kreált mesterséges előny) ellensúlyozására masszív importvámokkal sújtaná a kínai cégeket. Az ellenzők szerint ez a stratégia egyrészt hibás előfeltevésre épít Kínával kapcsolatban, másrészt a viszony esetleges elmérgesedésével a kínai kereskedelemben érintett cégek inkább veszthetnek a dolgon. Főleg azok a nagy techcégek, akik Kínában szereltetik össze a termékeiket, mint például az Apple.

Áttételesen Trump bevándorlási politikája is érintené az ágazatot. Trump egyrészt megemelné a munkavállalói – úgynevezett H-1B – vízummal érkező külföldieknek adandó fizetéseket, hogy a cégeknek kevésbé érje meg őket alkalmazni. (A szerinte káros gyakorlatra példaként nevesíti is az IT-szektort.) Másrészt előírná az amerikai cégeknek, hogy az amerikai munkavállalókat részesítsék előnyben. A techcégek attól tartanak, hogy mindkét rendelkezés csökkenthetné a rugalmasságukat, amely éppen a munkaerő könnyű mozgására épít. Trump egyébként a külföldi munkavállalók számának csökkenésétől várná azt is, hogy több nő, illetve fekete és latino amerikai jusson munkához a Szilícium-völgyben.

A konkrét programpontokon túl Trump bevallottan bizalmatlan a techcégekkel szemben, több megnyilvánulásában kérdőjelezte meg a startupszcéna társadalmi-gazdasági hasznát. Jeff Bezost, az Amazon vezérigazgatóját például azzal vádolta, hogy azért vette meg három éve a Washington Postot, hogy az Amazonnak ne kelljen adót fizetnie, mert akkor az egész gigacég egy csapásra összeomlana. (Bezos csak annyit válaszolt, hogy még tartják Trumpnak a helyet a szintén az ő tulajdonában lévő Blue Origin hamarosan induló űrrakétáján – vagyis hogy szívesen kilőné az űrbe a republikánusok akkor még csak elnökjelölt-jelöltjét.)

Azt sem próbálta soha elhitetni magáról, hogy a személyes adatok vagy a szabad információáramlás védelmének keresztes lovagja volna:

• Az FBI és az Apple közötti év eleji titkosítási csatározásban is kritizálta az Apple-t, mert nem voltak hajlandók a saját titkosításuk feltörésével segíteni a hatóságot. Ekkor csattant el az az emlékezetes Twitter-üzenet is, amelyben Trump az iPhone-ok bojkottjára szólított fel – egy iPhone-ról.
• Az NSA tömeges megfigyelési gyakorlatáról szivárogtató Edward Snowdent egyszerűen kivégeztetné.
• Az Iszlám Állam netes nyomulását azzal törné le, hogy szólna Bill Gatesnek, ugyan zárja már be néhány helyen az internetet.
• A netsemlegesség tavalyi megerősítését pedig Obama internet elleni támadásaként értékelte egy Twitter-bejegyzésében.

Inkább a törlőrongy, mint az orosz hekkerek

Trump harciassága szokatlanul nyílt és határozott kiállásra ösztönözte magukat a techszektor politikailag általában semleges(nek látszani igyekvő) képviselőit is. Július közepén 145 neves szakmabeli nyílt levélben ment neki a republikánus jelöltnek: „Az elmúlt évben hallgattuk Donald Trumpot, és megállapítottuk:

Trump katasztrófát jelentene az innováció számára.

A víziója szembemegy a szabad gondolatcserével, az emberek szabad mozgásával, illetve a rajtunk kívüli világgal való produktív kapcsolattartással, amely kritikus a gazdaságunk számára, és az innováció és növekedés alapját jelenti” – írták. A levél aláírói között olyanokat is találni, mint a Slack vagy a Tumblr vezérigazgatója, az amerikai telekomszabályozásért felelős FCC volt igazgatói, az OECD egy volt amerikai nagykövete, Facebook-, Reddit és eBay-alapítók, korábbi Twitter-, Facebook-, Google-, Apple- vagy Dropbox vezetők, Jimmy Wales Wikipedia-alapító, Steve Wozniak Apple-alapító, a netsemlegesség elvét megalkotó Tim Wu, vagy az internet egyik atyjaként ismert Vint Cerf. (A legnagyobb techcégek azért vigyáztak, hogy jelenlegi alkalmazottaik ne kerüljenek a listára.)

A techvilág egyetlen nagynevű képviselője, aki beállt Trump mögé, a Paypal-alapító Peter Thiel, akiről az utóbbi időben elsősorban annak kapcsán lehetett hallani, hogy a Gawker-médiabirodalom kinyírásán ügyködik, részben sikerrel. Trump techszektorral kapcsolatos terveiről azonban Thiel se beszélt a republikánus konvención tartott beszédében, inkább a gazdasági és külpolitikai nézetei miatt állt be mögé.

Trumppal szemben Clintont szoros szálak fűzik a Szilícium-völgyhöz, a programját is pozitívan fogadta a szakma, és a techszektorból behúzott támogatások is elképesztő különbséget mutatnak: Clinton 30 millió dollárt szedett össze július végéig a Szilícium-völgyben, Trump 300 ezret.

Persze Clintonnak van is honnan javítania techtémában: az emailbotránya nem növeli éppen a népszerűségét az információbiztonságot nagyra értékelő ágazat képviselői szemében. A demokratákat az utóbbi időben ért sorozatos hekkertámadások hatására viszont prominens fehérkalapos (vagyis jó szándékú) hekkerek Clinton mellé álltak: az augusztus eleji Las Vegas-i Black Hat hekkerkonferencián a rendezvény (és egyben a másik nagy hekkeresemény, a Defcon) főszervezője tartott neki adománygyűjtést. Valószínűleg az se tetszett neki, hogy Trump orosz hekkerek államközi kibertámadásra buzdításával viccelődik.

A Trumptól való félelem mértékét a techvilágon belül talán semmi nem is mutatja plasztikusabban, mint hogy egy hekkerközösség beállt egy jelölt mögé, aki, amikor arról kérdezték, megpróbálta-e letörölni a magán emailszerverét, képes volt azzal viccelődni, hogy

törlőronggyal, vagy hogyan?