A szenátusért is vérre mennek

Hillary Clinton és Donald Trump párharcával párhuzamosan a kongresszusért is küzdenek a demokraták és a republikánusok. A kongresszusi képviselőket minden két évben újraválasztják, a szenátorok viszont hatéves ciklusokat töltenek ki, ami azt jelenti, hogy minden második évben a 100 szenátor harmadáról szavaznak csak.

A képviselőház az elmúlt időszak gerrymanderingje (a körzetek átrajzolása) miatt nehezen kerülhetett volna veszélybe a republikánusoknak. Noha felvillant az esély a demokraták előtt, amikor Trump bezuhant a felmérésekben a pinafogdosós, 2005-ös felvételének nyilvánosságra kerülése idején, azonban ahhoz tényleg Clinton óriási földcsuszamlás-szerű győzelme kellett volna, hogy reálisan legyen esélyük az alsóház visszaszerzésére.

A most 54-46-ra (két független, köztük Bernie Sanders is a demokratákkal szavaz) a republikánusoknak álló szenátusban viszont annál szorosabb lett a helyzet. A 2014-es félidős választásokon a republikánusok nagyot nyertek, a pollok szinte mindenhol alúlmérték jelöltjeiket, így Barack Obama elnökségének utolsó két évére már nemcsak a képviselőház, hanem az egész kongresszus a republikánusok kezébe került. Most viszont alapvetően védekezésre kényszerültek, hiszen a kedden eldőlő 34 szenátori helyből 24-et a republikánusoknak, és csak 10-et kellett a demokratáknak megtartaniuk. Pusztán emiatt is a demokratáknak több esélyük volt hódításra, mint a republikánusoknak.

Egy fontos szempont van még az elején, ha a 100 fős szenátusban pont 50-50 lenne a két párt között az állás, akkor a felsőház elnöki posztját is betöltő alelnök szava dönt – vagyis ebben a helyzetben az elnökválasztás eredményén múlna minden. A demokratáknak tehát négy szenátori helyet kell megszerezniük, ha Clinton, és ötöt, ha Trump nyeri az elnökválasztást.

A FiveThirtyEight modellje alapján eltérő mértékben, de lényegében Hillary Clinton esélyeivel együtt mozgott a demokraták esélye is arra, hogy visszavegyék a szenátust. Amennyire a kampány hajrájában összefonódott az elnökválasztás fordulataival a szenátus sorsa is, úgy most sem kizárt, hogy minden azon múlik majd a szenátusi versenyeknél is, hogy melyik államban, melyik elnökjelölt tudta jobban mozgósítani a szavazóit.

Trump kicsit sem szokványos jelöltsége, és a kampány hajrájában előkerülő botrányai komoly fejtörés elé állították a szoros versenyekben küzdő republikánusokat. Sokan úgy döntöttek, hogy elhatárolódnak tőle, sőt, volt, aki vissza is vonta a támogatását, hogy aztán a kampány fordultával hirtelen mégis finomítson álláspontján. Viszont abban bízhattak a szenátorok, hogy többségük Trump botrányai alatt is jobban állt a felmérésekben, mint az elnökjelölt.

A demokrata jelöltek esélye különösen október közepén, Trump botrányaival összefüggve nézett ki a legjobbnak. Ez volt az az időszak, amikor már Barack Obama is áttért arra, hogy a demokrata szenátusért kampányoljon, mert annyira biztosnak érezték Clinton győzelmét. Azonban így is csak 1-1 ponttal tudtak vezetést szerezni a jelöltjeik.

Így aztán nem meglepő, hogy miután az FBI igazgatója bejelentette 11 nappal a választás előtt, hogy újranyitják a nyomozást Hillary Clinton magánszerverről folytatott levelezésének ügyében, a helyi jelöltek sokkal nagyobb veszélybe kerültek, mint az elnökjelölt, akinek országos előnye akkoriban még 6-7 pontos volt, és az elnökválasztás kezdetére 3 pontra süllyedt.

A szenátus sorsa végül tényleg hajszálon is múlhat. A FiveThirtyEight felméréseket összesítő modelljében még egy hete is volt 66 százalék esélyük a demokratáknak a többség megszerzésére, azonban az utolsó pillanatban ez egy centivel átfordult, és a republikánusok 51,6 százalékos győzelme lett a valószínűbb. Ez lényegében egy teljesen lutri helyzetet jelent, ahol tényleg az utolsó államban dőlhet el, kinek sikerül többséget szereznie.

Azt, hogy mennyire összefonódhatnak az elnökválasztással, jól jelzi, hogy Wisconsinban például 1980 óta nem nyert republikánus szenátor elnökválasztási évben – és 1984 óta nem is szavazott republikánusra az állam elnökjelölteket tekintve. Wisconsin nagyon a demokratáknak állt, de aztán Trump is hirdetni kezdett az államban az utolsó pillanatban, és Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetőjének a Super PAC-je is pénzt pumpált az államba. A republikánus jelölt Ron Johnson is óvatos volt Trumppal, bár azért idővel a támogatásáról biztosította. A demokrata Russ Feingold a választás előtti hetekben keményen támadta őt és Trumpot is, hogy nem törődnek a nők jogaival, miután Johnson korábban nem szavazott meg egy olyan törvényt, ami a nőket védte volna a családon belüli erőszaktól. 

New Hampshire-ben is oda-vissza billegett a verseny Kelly Ayotte republikánus szenátor, és kihívója, Maggie Hassan demokrata kormányzó között. Ayotte-ot megpróbálták minden erővel Trumphoz láncolni, például a nőkről tett megjegyzéseihez. Ayotte helyzetét jól jelzi, hogy egy októberi vitán még azt mondta, hogy példaképnek tekinti Trumpot a gyerekek szemében, de másnap már kénytelen is volt visszaszívni ezt. A demokratákat ez persze nem akadályozta meg abban, hogy ezzel teli reklámokat sugározzanak. Hassannak segített, hogy Clintonék is gyakran kampányoltak az államban, és például a progresszív mozgalom nagyágyúinak, Bernie Sanders vermonti és Elizabeth Warren massachusetts-i szenátor is beszállt. A republikánusok végül azzal kezdtek el kampányolni, hogy szükség van a republikánus szenátusi többségre, hogy ellenpont lehessenek egy Clinton-elnökségnek.

Pennsylvaniában is azzal küzdött a helyi republikánus szenátor, Pat Toomey, hogy mihez kezdjen. Végül nem támogatta Trumpot, de nem is ítélte el teljes mellszélességgel a kijelentéseit. Ezzel viszont sem Trump elkötelezett támogatóit, sem a milliárdosra fújó mérsékeltebb republikánusokat nem sikerült teljesen maga mögé állítania. Kihívója a demokrata Katie McGinty, akinek segített, hogy a demokrata jelölt Hillary Clinton sokat járt az államban, és Barack Obamával is kampányolt együtt. Ráadásul ez az egyetlen állam, ahol Clinton több kampányirodát üzemeltetett, mint Obama négy évvel ezelőtt. 

Louisiana, egy biztos republikánus déli állam, azért érdekes, mert összesen huszonnégyen próbálkoztak David Vitter szenátor megüresedő helyére, köztük egyébként a volt Ku-Klux-Klán-vezér David Duke. Azzal, hogy ennyire sűrű a mezőny, várhatóan senki nem éri el az 50 százalékos küszöböt, amivel elkerülhetnék a december 10-i második fordulót. Ez azt is jelenti, hogy könnyen lehet, hogy addig nem derül ki, melyik párt irányítja majd a szenátust. Louisianában állami szinten megválasztottak már demokratákat, például a legutóbbi kormányzóválasztáson is. Fontos lehet az is, a jelöltek hogyan állnak a fegyvertartás szigorításához, különösen azok után, hogy nyáron két fehér férfi agyonlőtt egy fegyvertelen fekete férfit, a történtek után tüntetések is voltak. 

A FiveThirtyEight szerint a demokratáknak a legjobb esélyeik Illinois-ban, Wisconsinban és Pennsylvaniában is. Missouriban viszont jó esély van arra, hogy Trump nyer, de közben a demokrata szenátorjelölt is. Nevadában is segíthetett az elnökválasztásra éppen a demokraták leköszönő szenátusi vezetője, Harry Reid által megpörgetett előzetes szavazás a demokratáknak. Az utolsó trendek viszont New Hampshire-ben pont nem a demokratáknak kedveztek, hiszen Trump az elnökválasztási versenyben is behozta Clintont.

A kongresszusi versenyek alakulása már csak azért sem mindegy, mert több republikánus szenátor és képviselő már belengette, hogy Clinton esetleges megválasztása esetén impeachmentet kezdeményeznek ellene, vagyis megpróbálkoznak az elmozdításával többek között az emailbotrányára, vagy pedig a Clinton Alapítvány ügyeire hivatkozva. Azonban eddig még egyetlen egy elnök esetében sem sikerült lefolytatni az impeachmentet, melyet a képviselőház kezdeményez, a szenátus folytat le és a legfelsőbb bíróság elnöke felügyel.

Apropó, legfelsőbb bíróság, ez a választás egyik legfontosabb kérdése. Az ultrakonzervatív Antonin Scalia bíró halála óta helye betöltetlen maradt a testületben, mivel a republikánus többségű kongresszus vitára sem bocsátotta Barack Obama balközép irányultságú jelöltjét. Ehelyett azt hangoztatták, hogy majd az új elnöknek kellene új jelölttel előállnia. Ráadásul a leginkább liberális Ruth Bader Ginsburg bírónő visszavonulása is elképzelhető a következő ciklus alatt, így a következő elnök könnyen évtizedekre előre meghatározhatja a legfelsőbb bíróság erőviszonyait, ezzel pedig évtizedekre megváltoztathatja az Egyesült Államok arculatát.