Velük építené újjá Trump az amerikai álmot

Most, hogy túltette magát a világ a sokkon, hogy minden előzetes felmérés és találgatás ellenére Donald Trump nyerte meg az amerikai elnökválasztást, elindult a találgatás, hogy vajon mit is fog csinálni a Trump-kormány, és hogy kik lesznek ennek a legfontosabb miniszterei. Különösen a gazdaság területén ígért nagy dolgokat az ingatlanos valóságshow-sztárból lett elnök, győzelmi beszédében azt mondta megduplázza az amerikai gazdaság növekedését, a kampánya pedig attól volt hangos, hogy visszahozza az ipari munkahelyeket Kínából és Mexikóból. 

Az elmúlt napokban a Politico, a BBC és sok más lap is elkezdte találgatni, hogy kik lehetnek majd Trump gazdasági kabinetjének tagjai, a Buzzfeed pedig egy olyan jelöltlistát is lehozott, ami állítólag egyenesen Trump csapatától jött. Ez alapján a Trump populista gazdaságpolitikáját Wall Street-i bankároknak, olaj- és acélmágnásoknak és klímaváltozást tagadó lobbistáknak kellene végig vinni. A jelöltek alapján úgy tűnik, nem sok területen lesz eltérés az eddigi republikánus fősodortól, csak ott, ahol az Trumpnak is számít. 

A Goldman Sachsból az öngyilkos osztag élére

Trump a legfontosabb gazdasági pozíciót, a pénzügyminisztérium vezetését legnagyobb valószínűséggel a kampánya pénzügyeit koordináló Steven Mnuchinra (ejtsd: Menucsin) bízná. Ez azért lenne nagyon érdekes, mert 

A most 54 éves Mnuchin a Wall Street gyermeke, szó szerint: New York egyik legbefolyásosabb bankárcsaládjába született, apja, Robert Mnuchin 30 évet húzott le a Goldman Sachsnál. Steve szintén a Goldmannál dolgozott 17 évig, hogy aztán megalapítsa a Dune Capital Management nevű cégét, ami 2009-ben megvásárolt egy bedőlt jelzálogbankot, majd One West néven tovább üzemeltette. Ennek a vezetésében is benne volt Mnuchin, miközben a bank ellen több per is zajlott azért, mert jogtalanul árvereztek el ingatlanokat.

Érdekesség, hogy a Dune Capital része volt annak a konzorciumnak, amely finanszírozta Trump Chicagói felhőkarcolójának felépítését, és amelyet később a most megválasztott elnök be is perelt, amiért 2008-ban a pénzügyi válságra hivatkozva meghosszabbították a hitelszerződést.

Mnuchin ezt a cégét végül eladta 2015-ben. A bankszektor mellett 2006 óta a Hollywoodban is komoly szereplő, és a Dune Entertainment nevű cégével (később RatPac Entertainment) olyan filmeknek volt a producere, mint a Pi élete, a legújabb Mad Max film, vagy az Öngyilkos osztag. Innen lett aztán Trump legfőbb pénzgyűjtő embere idén nyáron. Az új feladatát pedig elég jól kezdte: júliusban 80 millió dollárt kalapozott össze Trumpnak, csak 10 millióval kevesebbet, mint amennyit Clinton gyűjtött abban a hónapban. Emellett Trump gazdaságpolitikai tanácsadó csapatának is oszlopos tagja volt.

Mnuchin eddig annyira nem kacérkodott a politikával, de azt lehet tudni, hogy korábban Hillary Clintonnak is adományozott, 2012-ben pedig azt a Mitt Romneyt támogatta, aki most Trump egyik leghangosabb republikánus ellenzője volt. Ezen kívül még mindig sok barátja van a Wall Streeten, ami volt goldmanosként nem olyan meglepő.

Viszont elég vicces lenne, ha Trump egy volt Goldman Sachs bankárt nevezne ki pénzügyminiszternek, miután Trump a kampányának egy jelentős részét töltötte azzal, hogy a korrupt pénzvilágot szidta és Hillary Clinton szemére olvasta a Goldman Sachs-os kapcsolatait (Hillary amúgy nagy valószínűséggel szintén egy Wall Street-i bankárt nevezett volna ki pénzügyminiszternek). Így viszont nehezebb elhinni az olyan kampányígéreteket, mint hogy Trump bezárja majd azt a jogi kiskaput, aminek hála a pénzügyi befektetésekből élőknek alig kell adót fizetniük.

Persze nem teljesen biztos, hogy Mnuchin lesz a befutó, helyette pedig esélyes lehet a Bearn Sterns bank közgazdásza, David Malpass, Larry Kudlow, aki szintén a Bearn Stearnsnél dolgozott, mielőtt a CNBC üzleti hírtévé műsorvezetője lett, vagy Steve Moore, a washingtoni Heritage Foundation nevű agytröszt közgazdásza, akinek szabadpiaci elvei szintén egyenesen szembe mennek azzal, amit Trump a maga módján képviselt a kampányban.

Felröppent az a hír is, hogy Trump csapata a Wall Street egyik legnagyobb kutyáját, a JP Morgan bankot vezető Jamie Dimont próbálja épp elcsábítani pénzügyminiszternek, de Dimon állítólag visszautasította az ajánlatot. A JP Morgan hivatalosan nem kommentálta a hírt. Egy másik legendás tőzsdecápa, Carl Ichan neve is fölmerült. 

Az olajbáró és a klímatagadó 

A Vox hírmagyarázós oldal a választások napján megjelentetett egy cikket azzal a címmel, hogy „Donald Trump katasztrofális lesz a bolygónak". Ez pedig már abból is látszik, hogy kik felelhetnek majd Trump kormányában az energetikáért és környezetvédelemért.

Trump nagyon kevés konkrét, közpolitikával kapcsolatos beszédet tartott a kampány alatt, de az olajipar egyik legnagyobb konferenciájára Észak-Dakotába elment, hogy elmondja a véleményét a klímaváltozásról és az olajkitermelésről. Az ott elmondott beszédét pedig ha nem is szóról szóra Trump barátja, Harold Hamm írta, a befolyása mindenképpen óriási volt. 

Hamm egy oklahomai olajmágnás, a Continental Resources nevű cég vezérigazgatója, és a Politico szerint a legesélyesebb az energiaügyi miniszteri posztra. A Trumphoz hasonlóan 70 éves milliárdos a leendő elnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója, aki sokat tett azért is, hogy az olajipar a republikánus jelölt mögé álljon. És ahogy egy olajkitermelésből meggazdagodott üzletemberhez illik, Hamm szerint még több olajat kellene kitermelni az Egyesült Államokban.

mert Hamm szerint így az OPEC kitermelőktől kell olajat importálni, „ha pedig ezekből az országokból veszünk olajat, akkor az iszlamista terrort pénzeljük".

Hamm eddig még nem töltött be kormányzati tisztséget, de 2012-ben Mitt Romneyt is ugyanúgy megkínálta a tanácsaival, mint most Trumpot. A kérdés nem az, hogy megkérdezik-e, hanem inkább az, hogy elfogadja-e, hogy hajlandó-e otthagyni Oklahomát Washingtonért.

Ha viszont nem, akkor szóba jöhet még Robert Grady kockázati tőkebefektető, aki korábban még az öreg George Bush és Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó alatt is dolgozott energetikai ügyekben (de akinek a neve a belügyminiszteri pozíciónál is felmerült), vagy Mick McKenna, energetikai tanácsadó, aki korábban a Dow Chemical és a Koch Industries lobbistájaként is dolgozott. 

Grady emellett esélyes még a környezetvédelemért felelős szövetségi ügynökség, az EPA vezetői posztjára, bár a Politico szerint ez a feladat inkább Myron Ebellé lehet. Ebell a Competitive Enterprise Institute nevű konzervatív agytröszt klímapolitikai szakértője – ezt a think tanket természetesen többek között az Exxon Mobil és az olajkitermelésben is érdekelt Koch testvérek alapítványa pénzeli –, és arról híres, hogy „klímaszkeptikus" vagyis nem fogadja, hogy a klímaváltozás létezik, vagy hogy azt az emberi tevékenység okozza. Persze mindkettő olyan tudományos tény, amit az ezzel foglakozó kutatók nagyon döntő többsége elfogad, de ahogy Ebell mondja:

minél többen mondják, hogy hinned kell valamiben, annál inkább meg kell kérdőjelezned azt.

Ebell emellett olyanokat is mondott, hogy a széndioxid nem egy szennyező anyag (persze az), és hogy lehet, hogy a Föld éghajlata egy kicsit emelkedik (nem kicsit, nagyon), de nem vészesen, azt pedig lehetetlen megállapítani, hogy ezt az emberi tevékenység okozza-e (nem annyira lehetetlen, sokaknak sikerült már). Ez nagyban egybevág azzal, amit Trump mondott a kampány alatt, zanzásítva ugyanis

Trump korábban arról is beszélt, hogy le kell építeni a környezetvédelmi ügynökséget, mert az mindent szétszabályoz, és pontosan ez lehet Ebell feladata, aki ezt valószínűleg nagyon lelkesen végre is hajtaná. Ezzel pedig vége is lehet az EPA-nek, amit amúgy a szintén republikánus Nixon elnök hozott létre 1974-ben, amikor az amerikai politika jobboldala még nem tartotta szélsőliberális összeesküvésnek a környezetvédelmet.

Nem a szokványos republikánus

Trump eddig megvizsgált potenciális gazdasági miniszterei nem igazán térnek el az elmúlt 10 évben látott republikánus mainstreamtől: Wall Street-i nagykutyák, szabadpiaci közgazdászok és klímatagadó olajbirkózók. Trump viszont egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy vissza kell hozni a munkahelyeket Amerikába és újra kell tárgyalni a szabadkereskedelmi egyezményeket, ehhez pedig egy olyan valaki kell, aki mer szembe menni a republikánus párt szabadpiaci doktrínáival. És pont ilyen Dan DiMicco, aki jó eséllyel Trump kereskedelemért felelős embere.

DiMicco, ahogy sokan Trump fő gazdasági tanácsadói közül, az üzleti világból jött, az Egyesült Államok legnagyobb acélgyártójának számító Nucor Corporationt vezette egészen 2014-ig.

nézeteit pedig meg is írta az „American Made" című, tavaly megjelent könyvében, amiben azt fejti ki, hogy igazából miért nagyon rossz mindenkinek, ha Ázsiába vagy Mexikóba mennek az ipari munkahelyek. DiMicco Trump első számú kereskedelempolitikai tanácsadója volt a kampány alatt, így lehet, hogy neki kell majd véghezvinnie Trump egyik legnagyobb és legbonyolultabb kampányígéretét: újratárgyalni az USA szabadkereskedelmi egyezményeit, kereskedelmi miniszterként vagy külkereskedelmi főtárgyalóként. 

A kereskedelmi tárcára a Buzzfeed szerint amúgy esélyes még Chris Christie, Mike Huckabee vagy a befektető Lew Eisenberg, aki a Republikánus Párt fő pénztárnoka. A BBC szerint pedig versenyben lehet még Wilbur Ross, egy másik öreg milliárdos fiatal feleséggel, aki a Rotschild banknál gazdagodott meg.

Szintén atipikus Trump jelöltje a munkaügyi posztra, mert egy nőről van szó, aki ráadásul Obama kormányában is dolgozott: Victoria Lipnic 2002-től 2009-ig, tehát Bush és Obama alatt helyettes munkaügyi miniszter volt, majd Obama kinevezte az Egyenlő Foglalkoztatási Esélyek Bizottsága nevű intézmény élére. Lipnic az egyetlen lehetséges tagja Trump kabinetjének, aki a szövetségi államigazgatásból jönne, és aki, bár többet dolgozott republikánusokkal, igazából mindkét oldallal együtt tudott dolgozni.