A szájkarate éjszakája

A piros sarokban a címvédő

Donald Trump 2016-os ellenfele, Hillary Clinton nem tudott mit kezdeni az egykori valóságshow-sztár rendhagyó stílusával, féligazságokkal és személyeskedő támadásaival. Clinton, aki visszafogott, rideg politikai vitákhoz volt szokva, szemmel láthatóan mosolya mögé rejtette felháborodását és Trump vagdalkozását. 

Az amerikai elnök fáradhatatlanul támadta, méghozzá valóságshowkat megszégyenítő erővel Clintont, aki hiába sorolt fel igazolható tényeket, Trumpról leperegtek, miközben minél jobban próbálta kizökkenteni ellenfelét higgadtságából. Lekezelő stílusával az amerikai "kisemberek" avatárjává vált, aki egyszerűen beszól a politikai elitnek, nem hagyja magát megvezetni a "politikus dumával". Megfigyelők szerint ezzel pedig elérte azt, hogy nem az kell, hogy valakinek tényszerűen igaza legyen, elég ha a hallgatóságot megnyeri. 

Trump megnyilvánulásai – már amikor nem készítik fel és nincs súgógép – gyakran félmondatokból összegyűrt gondolatláncolatokból állnak, messze nem tanúskodnak kimértségről és összeszedettségről. Az elnök gyakran rögtönöz, pontos, részletes válaszokat nem ad. Megfigyelők szerint azonban stílusának pont ez adja a varázsát híveinek körében. Az amerikai elnök bármennyire is katyvasszerűen, de egyszerűen beszél, méghozzá sokak számára szórakoztató módon. Ha figyelmen kívül hagyjuk az elnöknek tulajdonított már-már vallásos hódolatot, elég csak egy nagygyűlését megnézni, amelyen ezreket indít meg a kritikusok szerint igazából semmiről sem szóló, sztorizós előadásmódja. Még akkor is, ha az tapintatlan, emlékezzünk csak, amikor egy fogyatékossággal élő riportert figurázott ki négy évvel ezelőtti kampánygyűlésein. 

Mindemellett Trumpnak megvan az az autoriter jellege is, ami sokak szemében vonzó, az elnök pedig él is tisztségéből fakadó hatalmával, például amikor számára nem tetsző újságírói kérdésekkel találkozik. Ilyenkor vagy megvonja a szót a kérdezőtől, vagy nem válaszol, miközben minősíti az újságíró munkahelyét. Ez a hiteltelenítés technikája, ami tömören így néz ki: „fake news, a lapod tisztességtelenül számol be rólam, maradj csendben, nem válaszolok″.

A kellemetlenkedési eszköztárában olyan eset is volt például, amikor összeszólalkozott a CNN riporterével a migráció témájában, majd miután elfogyott a türelme, csöndre intette.

  Gyerekesnek tűnhet, de működik. 

A kék sarokban a kihívó

A 77 éves Bidennel szemben több amerikai sajtóorgánumban megfogalmazódott a szellemi épsége miatti aggodalom. Biden erre számos furcsa megnyilvánulásával szolgált rá, amelyeknek többsége azonban – ellenben republikánus ellenfelével – rosszindulatúnak nem nevezhető. 

Biden a mosolygós, visszafogott, mindenkivel kiegyező, laza politikus szerepét öltötte magára, aki a bírálatokat és a kekeckedéseket egy nagy mosollyal és egy "c'mon man!" (hagyjuk már) kezeli. Gyakorlatilag ez lett Biden mottója, amiről a CNN is készített egy színes összeállítást, melyet itt tud megtekinteni. 

A mosolygós, kedves idős ember imázsát azonban már többször beárnyékolta az, amikor a veterán politikus zavartan beszél, keresi a szavakat, vagy éppen olyat mond, amit még támogatói sem tudnak hova tenni. 

Egyik szemléltető példa, amikor még egy 2008-as kampányeseményen Missouri kormányzóját magasztalta, és megkérte, álljon fel, hadd lássa a közönség. Aztán kapcsolt, hogy az akkor korai negyvenes éveiben járó Chuck Graham tulajdonképpen 16 éves kora óta kerekesszékes...

 Az idei kampányidőszakban pedig a CNN műsorában küszködött azzal, hogy mit is akar mondani.

Nancy Pelosi, a demokrata többségű amerikai képviselőház vezetője korábban is óva intett attól, hogy Biden kiálljon Trump ellen. Elemzők szerint a házelnök tart attól, hogy Trump úgy megsorozza Bident, hogy a demokrata elnökjelölt bele fog zavarodni a védekezésbe, érdemben pedig nem fog tudni ellentámadni.

Pedig Bident nem kell feltétlenül félteni, mivel bele tud állni a provokatív helyzetekbe. A veterán politikus nem bírja, ha sérti valami az igazságérzetét, de főként azt nem, ha hamis állításokat szegeznek neki. Volt, amikor egy gyári munkással állt le vitázni,

vagy amikor „hazug, kutyaképű pónikatonának″ nevezett egy egyetemi hallgatót, aki az iowai jelölőgyűlésről kérdezte, melyen szerinte rosszul teljesített az elnökjelölt. 

Meglehet, Pelosi nem attól félti Bident, hogy Trump sarokba szorítja, hanem attól, hogy kihozza a béketűrésből, a demokrata politikus pedig olyat talál mondani mérgében, amit nem csak ő maga, hanem az egész Demokrata Párt meg fog bánni. 

Egy súlycsoportban vannak

Trumpnak a varázsát az adta, hogy a politikába újonnan érkezett, nem véletlenül az elitellenes "drain the swamp" (felrázni a rendszert) szlogennel kampányolt, amellyel belopta magát az amerikai „kisemberek” szívébe. Az más kérdés, hogy Trump is a felsőosztály tagja és a beígért kormányzati vérfrissítés is elmaradt. 

Biden gyakorlatilag az egész életét a politikában töltötte, korántsem nevezhető patyolattiszta múltúnak, de vélhetően ez a szakmával jár. Trump felhánytorgathatja demokrata ellenfelének azt, hogy a múltban rasszista politikusokkal is baráti viszonyt ápolt, a hetvenes években ellenezte a színes bőrűek buszoztatását az integráció érdekében, de az utóbbi hónapok faji kérdéssé fajuló, könnyen Trump számlájára írható zavargások említésével könnyen háríthatja a támadást Biden. 

 A választók egy jelentős részét ugyanis nem érdeklik a tények, szimpátia alapján döntenek, ha még nem köteleződtek el teljesen valamelyik jelölt mellett. 

Vívási technikák 

Az elnökválasztási kampány, valamint az utóbbi időkben tett megnyilvánulásaik alapján az alábbi retorikai technikák alkalmazása várható. 

Trump – offenzív képességek

• gúnyolódás: Trump előszeretettel minősíti ellenfeleit, gyakran ad lekicsinylő gúnyneveket. Demokrata ellenfelének, utalva elő-elő forduló zavartságára, a Sleepy Joe (Szundi Joe) nevet adta. Előző ellenfelét, Hillary Clintont pedig, utalva állítólagos korruptságára, a "crooked" (hitvány/csaló) jelzővel illette. A Trump-féle válogatott gúnynevekről Wikipédia oldalt is készítettek. 
• féligazságok és tényszerűtlen vádaskodások: Trump nem fél be nem bizonyított, vagy teljes mértékben fals állításokkal dobálózni, hiszen ezzel alá tudja ásni ellenfele hitelességét a tényekre nem kíváncsi nézők szemében.
• lekezelés: Trump rá se hederít ellenfeleire, félvállról veszi ellenfelét, mindennek elhordja, gúnyosan mosolyog vagy ellenséges, szúrós tekintettel vizslatja.
• provokáció: megpróbálni kihozni a béketűrésből ellenfelét, "leviszi a földre", ami viszont az ő pályája.

Biden – offenzív képességek

• nem igazán ismertek. A demokrata elnökjelölt nem jeleskedik vitaképességekben, még kevésbé a hangoskodásban és a szünet nélküli magyarázásban. Mivel széles körben egyezkedő politikusnak tartják, ezért nem is várható, hogy izomból nekimenjen ellenfelének, legfeljebb amikor elveszti a fejét. 

Trump – defenzív képességek

• fake news: a vele szemben felhozott kritikák hitelességének megkérdőjelezése.
• áldozatszerep: a bírálatok alapjaiban történő megkérdőjelezése. Az amerikai elnök számtalanszor hangoztatta már azt, hogy "boszorkányüldözés" áldozata, alaptalanul vádolják csupán azért, mert nem szimpatikus egyeseknek. Az ellene indult alkotmányos eljárást (impeachment) is ezzel magyarázta. 
• riogatás: az elnöki kampány során Trump többször riogatott azzal, hogy a novemberi választás tisztességtelen lesz, a demokraták például a levélszavazatokkal el fogják csalni.
• ellentámadás: kritikus kérdésekre nem ad választ, hanem ellenfelének egy vélt vagy valós gyenge pontját nagyítja fel, támadja meg, elfeledtetve az eredeti kérdést.

Biden - defenzív képességek

• széles mosoly: egyfajta csintalanságba ágyazott magabiztosság. Az arckifejezés üzenete - ugyan már, nem vagyok én olyan.
• lazaság/jófejkedés: a kritikák és a vagdalkozások elhessegetése, amivel egyben ügyel arra, hogy ne veszítse el a fejét.
• "c'mon man!": hüledezéssel, megdöbbenéssel fogadja a nem tetsző állításokat, gyengítve az állítás hitelességét.
• elkomorulás: amikor Bidennek valami nagyon nem tetszik, arca egy pillanat alatt megváltozik. Ilyenkor mintha sose létezett volna a jófejkedő Joe bácsi, és a Trump repertoárjában található némelyik eszközzel kezd élni. Sértő szavakat használ, hazugsággal vádol, felháborodik és amikor már elege van, lezárja a beszélgetést. 

Az alábbi videóban Biden iszonyatos módon nekimegy egy idős szavazópolgárnak, aki megkérdőjelezte Biden egészségügyi állapotát és fia, Hunter Biden korrupciógyanús ügyleteiről faggatta. A demokrata elnökjelölt láthatóan nem értékelte a kérdéseket, egyebek közt ledagadtozta honfitársát, és még az utolsó szó jogán megjegyzést is tett a korára. 

Egyik kopó, másik eb?

Mindkét elnökjelölt beszélt már össze-vissza, melyekről több weboldal is hosszú listát készített. Biden többször zavartan tette ezt, amit széles körben idős korának róttak fel. Mindazonáltal a legtöbb zagyvasága inkább tapintatlanságból fakad, amelyet támogatói megbocsájthatónak tartanak. 

Lehet, hogy ír vagyok, de nem vagyok hülye

– utalt ezzel származására. Amikor pedig 2010-ben Brian Cowen ír miniszterelnököt fogadta, összekeverte, hogy az ír kormányfő édesanyja vagy édesapja hunyt el. A botlást a tőle megszokott "jópofasággal" kezelte. 

Az anyukája kb. tíz évig élt Long Islandon, Isten nyugasztalja. Annak ellenére, hogy ő..., ácsi... Anyukád még életben van. Az apukád halt meg. Isten áldja a lelkét!

Trump lajstroma ezzel szemben hemzseg az értelmetlen kijelentésektől, melyek közül nem egy tanúskodik a rosszindulatáról. 

Utálatos... Szerintem ő volt az amerikai szenátusban a legszemetebb, legborzalmasabb, legtiszteletlenebb mindenkivel szemben

– vélekedett Kamala Harrisről, Joe Biden alelnökjelöltjéről. Trump szeret túlzásokba esni, egyszerű, de erős szavakat használ repertoárjában. Ilyenek például a "sad" (szomorú), "best" (legjobb), "tremendous" (óriási), "great" (hatalmas/kiváló), "loser" (vesztes/lúzer) vagy éppen a "stupid" (hülye). Ezek a jelzők, hasonlóan az elnök által használt gyúnyszavakhoz,  egyszerűek, de hatásosak.

Elit egyetemre jártam. Nagyon tanult vagyok. Nekem vannak a legjobb szavaim, nekem vannak a legjobbak, de nincs is jobb szó a hülyénél. Igaz?

Mindazonáltal pont a primitívség, a rosszindulat és a féligazságok azok, amik Bident ki tudják hozni a sodrából, aminek következtében a demokrata elnökjelöltnek akár egy nagyon csúnya oldala is megmutatkozhat több millió tévénéző előtt. Trumpról legalább már tudni, hogy nem válogat az eszközökben, nem szokta visszafogni magát. Ráadásul kampányában már mindennek elhordta ellenfelét, amit meglehet, hogy a vitában is hangoztatni fog. Ha viszont Bidenről kiderülne az, hogy tud ugyanolyan aljas módszerekkel élni, felmerül a kérdés: nem mindegy melyik nyer? 

A televíziós elnökjelölti vitának három fordulója lesz, a keddi első meccs valószínűleg meg fogja határozni a következő kettő hangulatát. 

Tartsanak velünk szeptember 30-án, hajnali 3-kor az Index címlapján, amikor szakértő csapatunk Percről-percre követi és kommenteli a vitát.

(Borítókép: Joe Biden (balra) és Donald Trump kombó. Fotó: AFP)