Vészforgatókönyvek Trump cselekvőképtelenségére

De mi történik, ha az elnök cselekvőképtelen, vagyis bármely okból nem képes hivatalát ellátni és intézkedéseket hozni? Az alkotmány 25. módosítása rendelkezik erről a folyamatról.

Mivel az amerikai alkotmányos rendszer nem ismeri az előrehozott vagy rendkívüli választás fogalmát, és az elnöknek a mandátum utolsó percéig intézkedésre képesnek kell lennie, Dwight Eisenhower elnök – egészségügyi problémái miatt – megállapodást kötött alelnökével, Richard Nixonnal a végrehajtó hatalom átruházásáról, amennyiben az elnök cselekvőképtelenné válna. Eisenhower volt az Egyesült Államok addigi történetének legidősebb elnöke. Első ciklusában szívrohamot és enyhe stroke-ot kapott, így a hidegháborús feszültségek kapcsán egyre nyugtalanabb lett a nemzet.

A két vezető megállapodása úgy szólt, hogy Eisenhower ideiglenesen átengedi a hatalmat, ha ismét cselekvőképtelen lenne, és ő maga határozza meg, hogy mikor vállalja újra feladatait.

Amikor a legidősebb elnököt John Kennedy, a legfiatalabb megválasztott elnök váltotta, a Kongresszusi Kutatási Szolgálat szerint „a kérdéssel kapcsolatos aggodalmak enyhültek". Egészen Kennedy meggyilkolásáig. Akkor viszont felgyorsultak.

Az eredeti Alkotmány II. cikke szerint az alelnök viszi tovább az elnök „hatáskörét és kötelességeit" az elnök „képtelensége" esetén, de azt nem mondja meg, hogy mi módon és milyen eljárással lehet azt megállapítani és kimondani. A halál esete nyilvánvalóan automatikus váltással jár, de létezhetnek más forgatókönyvek is.

Ezért született meg az alkotmány 25. módosítása, amelyet a kongresszus 1967-ben emelt törvényerőre. Ez a módosítás tölti ki az alkotmányos hiányosságot: hogyan lehet biztosítani, hogy a nemzetnek legyen vezetője az elnök cselekvőképtelensége esetén is.

Ezekről írásban tájékoztatja a házelnököt és a szenátus pro tempore elnökét (vagyis az alelnököt). Addig az alelnök ideiglenesen megbízott elnökként szolgál, teljes hatáskörrel.

Ilyen lépések eddig csak egészségügyi okokból történtek, mégpedig háromszor. Ronald Reagan elnök ezt tette, amikor 1985-ben rákműtéten esett át, és George H.W. Bush lett ideiglenesen felelős az országért. George W. Bush elnök hivatalosan kétszer, 2002-ben és 2007-ben hivatkozott a módosításra, amikor rutinszerű kolonoszkópiákon esett át.

A módosítás 4. szakasza egy sokkal összetettebb forgatókönyvvel foglalkozik:

Az elnök erre írásbeli ellenvéleményt tehet, mely szerint igenis képes a feladat betöltésére.

Az alelnök és a kabinet tagjainak többsége ismét alkalmatlannak nyilváníthatja az elnököt, és ezt négy napon belül írásban meg kell tennie. A kongresszusnak 48 órán belül össze kell gyűlnie, és 21 nap áll rendelkezésére a kérdés eldöntésére. Mindkét ház kétharmados szavazata szükséges annak megállapításához, hogy az elnök nem képes a hivatali cselekvésre. Ennek hiányában az elnök felhatalmazása fennmarad.

A 4. szakaszban létezik még egy út az elnök szolgálatképtelenné nyilvánításához. Az alelnök ezt az adminisztráció vezető tisztségviselőivel és olyan más testülettel együtt teheti meg, amelyet a kongresszus törvényben előírhat, tehát egy alkalmi felülvizsgálati csoporttal. De kik ők és ki jelöli ki őket? Orvosok? Pszichoterapeuták? Jogtudósok? Vallási vezetők? Az alkotmánymódosítás erről nem rendelkezik és a kongresszus soha nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezt tehát nem lehet figyelembe venni a következő egy hónapban.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz a még esedékes elnöki vitákkal? Jogi értelelmben ez mellékes, mert a vita nem kötelező, és a következő vagy akár mindkét találkozót is le lehet mondani. Ennek a politikai hatásai fontosabbak, vagyis hogy mit szól ehhez a közvélemény, és hogyan értékeli a szavazás pillanatában a jelöltek fizikai és egészségi állapotát.

De ez csak a fejekben dőlhet el.

Borítókép: Donald Trump amerikai elnök (j) és Mike Pence alelnök a washingtoni Fehér Ház Ovális irodájában 2020. szeptember 11-én - MTI/AP/Andrew Harnik