Legalábbis szokatlan a szoros meccs Floridában, a napsütötte félsziget ugyanis ,,amúgy" elég szolid republikánus hátországnak számít. 1952 óta mindössze háromszor tudott itt demokrata nyerni: 1964-ben Johnson, 1976-ban Carter, és 1996-ban Clinton. Érdekesség, hogy Clinton első alkalommal - 1992-ben - alulmaradt az idősebb Bush-sal szemben, de négy évvel később már sikeresebb volt az akkori republikánus jelöltnél, Dole-nál.
Az állami törvényhozást szintén a republikánus párt uralja, mint ahogy a szövetségi törvényhozásba is inkább konzervatívokat küldenek a floridaiak. Annál is meglepőbb ez, mert Florida olyan államként él a köztudatban, ahol a - hagyományosan demokratákat választó - kisebbségek szerepe meghatározó. Valóban: a szavazóképes lakosság 15-15 százaléka spanyol ajkú, illetve fekete. Ők azonban inkább a városokban koncentrálódnak, és közülük csak a feketék a valóban megbízható demokrata szavazók. A ,,latinóknak" szimpatikus a republikánus párt szociális konzervativizmusa, és inkább feléjük hajlanak, különösen a Mexikóval határos déli területeken. Sőt, csak itt: országos szinten elsöprő többségük a demokratákat választotta a legutóbbi elnökválasztáson.
A republikánusok egyébként az utóbbi időben fel is figyeltek erre, és megpróbálják a spanyol ajkú lakosságot en masse a maguk oldalára állítani. George W. Bush élen jár ebben, texasi otthonában népszerű a szintén nagyszámú hispán kisebbség köreiben, és beszél spanyolul is. Floridában pedig testvére, Jeb Bush a kormányzó, akinek a felesége is hispán.
Floridában egyébként teljesen korrekt az időjárás, Miamiban ragyogó napsütés van, egyebütt enyhe felhőzet, a hőmérséklet 25 fok körüli. Jobb helyen el se dőlhetne.