Új hidegháború a látóhatáron?

Talán még emlékezünk Ronald Reaganre és csillagháborús projektjére, ami lehetővé tette volna, hogy egy sereg műhold segítségével az amerikaiak időben észleljék a feléjük tartó ballasztikus rakétákat, majd lelőjék őket a becsapódás előtt. A tervből semmi nem lett, főleg pénzügyi és technikai okokból.

Csavargóállamok

A Clinton-féle program ennek egy szerényebb változata: abból az elgondolásból indul ki, hogy a világban megszaporodtak azok az ún. "csavargóállamok" (rogue states), amelyeket nem köt sem lelkiismeret, sem nemzetközi egyezmény, ellenben rühellik az USÁ-t és vannak (vagy lehetnek/lesznek) nagy hatótávolságú tömegpusztító fegyvereik. Például Észak-Korea, Irak vagy Irán.

Az elnök terve egy földre telepített elhárítórendszer, amely néhány rakéta megállítására lenne képes, optimista becslések szerint kb. 2005-re. (Részletekről lásd lentebb, illetve a keretben.) Tehát ,,nem az oroszok (vagy a kínaiak) ellen irányul".

A tervet mindenki utálja

Az oroszok arra hivatkoznak, hogy az megszegi az 1972-as ABM (Anti-Ballastic Missile) szerződést, amely többek között megtiltja a tervező feleknek, hogy olyan védelmi rendszert telepítsenek, amely a másik fél atomfegyvereit használhatatlanná teszi. Putyin nem hiszi el, hogy a védőernyő a ,,csavargóállamoktól" védene, és szerinte a program beindítása újabb fegyverkezési versenyt indíthat el. Ezért nem hajlandó módosítani az ABM szerződést, sőt még az egyéb leszerelési megegyezéseknek is beint, ha az USA megsérti az ABM-et.

A védelmi program működése:

1. A kilövést egy műhold érzékeli. 2. Földi radarok durván feltérképezik a rakéta pályáját. 3. Egy alaszkai szuperpontos radarállomás követi a rakétát, miközben a colorádói elhárítóközpont megindítja az elfogórakétát. 4. Amint az elfogóberendezés elég közel kerül, saját szenzorait használva jelöli ki a megsemmisítési pontot, figyelembe véve az esetleges "csalikat". 5. A rakétát elvileg röppályájának csúcsán, az űrben kell megsemmisíteni. A teljes rendszer ára jelenlegi formájában valahol 27 és 50 milliárd dollár között van, ebbe egy kilövőállomás és a radarberendezések tartoznak. További tervek léteznek extra követőradarok és kilövőállomások (az űrben és a tengeren), valamint műholdak építésére. A bővítés valószínűleg az ABM teljes újraírását követelné.

Bár a kínaik nem írták alá az ABM-et, szintén hallani sem akarnak egy olyan védőrendszerről, ami egy halom ócskavassá változtatná a hosszú évek alatt összeimádkozott atombombáikat.

A legidegesebb viszont Európa: egyrészt azért, mert félnek, hogy a program által beindított fegyverkezési verseny újabb hidegháborúhoz vezethet, és nincs kedvük megint az amerikaik és az oroszok közé szorulni, másrészt, mert a védőernyő őket nem óvná a bombáktól (Clinton ugyan ezen a téren hajlandó a kompromisszumra, viszont az európaiak aligha hajlandók vállalni a költségeket).

Hogy a dolog egyelőre a levegőben lóg, annak két oka van. Az egyik az, hogy az elnök eddig még senkit nem tudott meggyőzni: korábban Európában nem tudta eladni a programot, moszkvai találkozóján pedig Putyint sem tudta rábírni semmi komolyra.

Rakéta elfogása

Hiába mondta Clinton, hogy a rendszer képtelen volna megállítani egy koncentrált, többszáz vagy -ezer rakétás orosz támadást (egyébként tényleg), Putyin, abbéli aggodalmában, hogy a most még szerény terv később tovább bővülhet, nem hajolt meg. Ráadásul egy ravasz javaslattal, amiről még most sem tudja eldönteni a Pentagon, hogy őszinte-e vagy csak taktikázás, kifogta a szelet Clinton vitorlájából. Putyint azt mondta, hogy közösen építsenek ki egy észlelőrendszert, és akkor majd időben figyelmeztethetik egymást, hogyha valamelyik ,,csavargóállam" valóban támad.

A rendszer nem működik tökéletesen

A másik ok az, hogy a rendszer igazából nem biztos, hogy működik. Eddig két tesztet bonyolítottak le (alkalmankénti jó százmillió dolláros költséggel), de csak az egyik sikerült (úgy-ahogy).

A következő kísérlet júliusban lesz, viszont Clintonnak már ősszel (hajszálnyival az elnökválasztás előtt) döntenie kell a telepítés beindításáról, ha tartani akarja a 2005-ös határidőt. A program rengeteg tudományos kritikát kapott, és valóban kétséges, hogy teljesen megbízható-e. Több elemző szerint már az is kérdés, hogy egyáltalán kell-e számítani támadásra a ,,csavargóállamok" részéről - szerintük egyetlen diktátor sem olyan bolond, hogy megkockáztasson egy full-scale amerikai megtorlást, gyakorlatilag értelmetlenül.

Az elnökjelöltek mellette

A két elnökjelölt véleménye gyakorlatilag nem tér el a kérdésben. Bush a reagani vonalat képviseli, teljes-brutális védőernyőt akar, hogy aztán nyugodt szívvel csökkenthesse a támadórakéták számát. Mögötte vállvetve a republikánusok. Gore retorikája óvatosabb, viszont ha megnézzük a számokat, Bush valójában ugyanarról beszél, mint a demokrata vezetés, csak hangosabban veri a dobot. Most úgy látszik, túl hangosan.