Új hidegháború a látóhatáron?

További Külföld cikkek

Kapcsolódók (1)

Clinton a Dumában

Clinton elnök oroszországi látogatásának utolsó napján a Dumában mondott beszédet, és áthidalhatónak nevezte az ABM-szerződés módosítása körül kialakult nézeteltérést.

Mivel a közel-keleti békéből még egy darabig nem nagyon lesz semmi, Bill Clinton egy nemzeti rakétavédelmi program ügyes és olajozott beindításával akarja lezárni nyolcéves elnökségét. Az elnök azonban darázsfészekbe nyúlt.

Talán még emlékezünk Ronald Reaganre és csillagháborús projektjére, ami lehetővé tette volna, hogy egy sereg műhold segítségével az amerikaiak időben észleljék a feléjük tartó ballasztikus rakétákat, majd lelőjék őket a becsapódás előtt. A tervből semmi nem lett, főleg pénzügyi és technikai okokból.

Csavargóállamok

A Clinton-féle program ennek egy szerényebb változata: abból az elgondolásból indul ki, hogy a világban megszaporodtak azok az ún. "csavargóállamok" (rogue states), amelyeket nem köt sem lelkiismeret, sem nemzetközi egyezmény, ellenben rühellik az USÁ-t és vannak (vagy lehetnek/lesznek) nagy hatótávolságú tömegpusztító fegyvereik. Például Észak-Korea, Irak vagy Irán.

Az elnök terve egy földre telepített elhárítórendszer, amely néhány rakéta megállítására lenne képes, optimista becslések szerint kb. 2005-re. (Részletekről lásd lentebb, illetve a keretben.) Tehát ,,nem az oroszok (vagy a kínaiak) ellen irányul".

A tervet mindenki utálja

Az oroszok arra hivatkoznak, hogy az megszegi az 1972-as ABM (Anti-Ballastic Missile) szerződést, amely többek között megtiltja a tervező feleknek, hogy olyan védelmi rendszert telepítsenek, amely a másik fél atomfegyvereit használhatatlanná teszi. Putyin nem hiszi el, hogy a védőernyő a ,,csavargóállamoktól" védene, és szerinte a program beindítása újabb fegyverkezési versenyt indíthat el. Ezért nem hajlandó módosítani az ABM szerződést, sőt még az egyéb leszerelési megegyezéseknek is beint, ha az USA megsérti az ABM-et.

A védelmi program működése:

1. A kilövést egy műhold érzékeli.
2. Földi radarok durván feltérképezik a rakéta pályáját.
3. Egy alaszkai szuperpontos radarállomás követi a rakétát, miközben a colorádói elhárítóközpont megindítja az elfogórakétát.
4. Amint az elfogóberendezés elég közel kerül, saját szenzorait használva jelöli ki a megsemmisítési pontot, figyelembe véve az esetleges "csalikat".
5. A rakétát elvileg röppályájának csúcsán, az űrben kell megsemmisíteni.

A teljes rendszer ára jelenlegi formájában valahol 27 és 50 milliárd dollár között van, ebbe egy kilövőállomás és a radarberendezések tartoznak. További tervek léteznek extra követőradarok és kilövőállomások (az űrben és a tengeren), valamint műholdak építésére. A bővítés valószínűleg az ABM teljes újraírását követelné.

Bár a kínaik nem írták alá az ABM-et, szintén hallani sem akarnak egy olyan védőrendszerről, ami egy halom ócskavassá változtatná a hosszú évek alatt összeimádkozott atombombáikat.

A legidegesebb viszont Európa: egyrészt azért, mert félnek, hogy a program által beindított fegyverkezési verseny újabb hidegháborúhoz vezethet, és nincs kedvük megint az amerikaik és az oroszok közé szorulni, másrészt, mert a védőernyő őket nem óvná a bombáktól (Clinton ugyan ezen a téren hajlandó a kompromisszumra, viszont az európaiak aligha hajlandók vállalni a költségeket).

Hogy a dolog egyelőre a levegőben lóg, annak két oka van. Az egyik az, hogy az elnök eddig még senkit nem tudott meggyőzni: korábban Európában nem tudta eladni a programot, moszkvai találkozóján pedig Putyint sem tudta rábírni semmi komolyra.

Rakéta elfogása

Hiába mondta Clinton, hogy a rendszer képtelen volna megállítani egy koncentrált, többszáz vagy -ezer rakétás orosz támadást (egyébként tényleg), Putyin, abbéli aggodalmában, hogy a most még szerény terv később tovább bővülhet, nem hajolt meg. Ráadásul egy ravasz javaslattal, amiről még most sem tudja eldönteni a Pentagon, hogy őszinte-e vagy csak taktikázás, kifogta a szelet Clinton vitorlájából. Putyint azt mondta, hogy közösen építsenek ki egy észlelőrendszert, és akkor majd időben figyelmeztethetik egymást, hogyha valamelyik ,,csavargóállam" valóban támad.

A rendszer nem működik tökéletesen

A másik ok az, hogy a rendszer igazából nem biztos, hogy működik. Eddig két tesztet bonyolítottak le (alkalmankénti jó százmillió dolláros költséggel), de csak az egyik sikerült (úgy-ahogy).

A következő kísérlet júliusban lesz, viszont Clintonnak már ősszel (hajszálnyival az elnökválasztás előtt) döntenie kell a telepítés beindításáról, ha tartani akarja a 2005-ös határidőt. A program rengeteg tudományos kritikát kapott, és valóban kétséges, hogy teljesen megbízható-e. Több elemző szerint már az is kérdés, hogy egyáltalán kell-e számítani támadásra a ,,csavargóállamok" részéről - szerintük egyetlen diktátor sem olyan bolond, hogy megkockáztasson egy full-scale amerikai megtorlást, gyakorlatilag értelmetlenül.

Az elnökjelöltek mellette

A két elnökjelölt véleménye gyakorlatilag nem tér el a kérdésben. Bush a reagani vonalat képviseli, teljes-brutális védőernyőt akar, hogy aztán nyugodt szívvel csökkenthesse a támadórakéták számát. Mögötte vállvetve a republikánusok. Gore retorikája óvatosabb, viszont ha megnézzük a számokat, Bush valójában ugyanarról beszél, mint a demokrata vezetés, csak hangosabban veri a dobot. Most úgy látszik, túl hangosan.