Külföld

Világtükör

További Külföld cikkek

Bár a múlt hét európai sajtója az osztrák kváziführernek szentelte lapjait, azért volt itt más is: két holland Arkan focistái ellen emelt szót Strassbourgban, elítélték a brit halálorvost, egy kenyai lap pedig Richard Holbrook informáltságát kérdőjelezte meg.

"Heil, der!"

Az európai sajtó apraja-nagyja (az északír problémával foglalatoskodó britet kivéve) Jörg Haidernek szentelte a múlt hetet. A belga és az olasz lapok kivételével az európai lapok túlzottnak, hisztérikusnak értékelték a Haider-ügy kapcsán kibontakozó EU-reakciót. A német Der Spiegel interjújában Haider a nemzetközi felháborodás kapcsán azt nyilatkozta, hogy nem élhet "tökéletes harmóniában az egész világgal", s hogy "néhányan előítéleteket táplálnak velük (a párttal) szemben", s az EU által keltett botrány nem más, mint rágalmazás. Haider a német hetilapnak kifejtette, hogy mindenki borzalmas dolgokat mondott róla, mégis "a csúcsra jutott", mert a "választók máshogy látják a dolgokat", mint a "rágalmazók." Az osztrák pártelnök szerint az Egyesült Államokat a "bécsi zsidó közösség néhány magas rangú vezetője" kérte arra, hogy szövetkezzenek ellene, de az osztrák vezetés Madeleine Albrightnak jelezték, hogy párbeszédet folytatnának az USA-val. Haider nem érti, hogy miért kellene félni attól, hogy Ausztria diplomáciai karanténba kerül? Véleménye szerint mihelyst elmondják az érveiket, mihelyst megismerik őket az emberek, az előítéletek meg fognak szűnni. Arra a kérdésre, hogy milyen tanulságokat szűrt le a náci korszakból, a pártvezér kifejtette, hogy azoknak akik a háború után születtek, semmi okuk arra, hogy bűntudatuk legyen, ellenben emlékeznek a korszakra. Végül hozzátette: "Tudatában kell lennünk, hogy egy diktatórikus rendszer nagyon gyorsan felbukkanhat egy demokratikus állapotból."

Der Spiegel

Index: Osztrák-dosszié

Index: A kormányalakítás utáni helyzet Brit sorozatgyilkos

Múlt hét kedden a brit sajtó egésze a 150 ember halálát okozó - a The Daily Telagraph konzervatív napilap által csak "ördögi orvosként" ismert - Harold Shipman bírósági ítéletén csámcsogott. Shipmant az ország "legnagyobb sorozatgyilkosának" tekintik, nem csoda: az 54 éves orvos nagy adag morfiumot fecskendezett be betegeinek, s injekciós akciójának összesen 150 beteg esett áldozatául, írta a The Independent. Shipmant életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, de ennél lényegesebb, hogy az eset rávilágította a közvélemény és a politikusok figyelmét arra, hogy a brit orvosok "akcióit" nem megfelelően ellenőrzik.

Shipman

The Daily Telagraph

The Independent Arkan focistái Európában

Néhány európai képviselő kérvényezte Jugoszlávia kizárását a Belgium és Hollandia által rendezett Euro 2000 elnevezésű labdarúgó kupából, írta a De Morgen című brüsszeli napilap. Az okok: sokan attól tartanak, hogy az eseményre olyan szurkolók érkeznek Belgiumba, akik egykoron a január 15-én meggyilkolt Arkan által "üzemeltetett" gyilkos milíciának dolgoztak. Mivel Jugoszlávia az első körben három meccset játszana Belgiumban, a keresztény-demokrata Arie Oostlander, és a környezetvédő Jan-Joost Lagendjik holland képviselők decemberben és januárban a strassbourgi közgyűlés elé terjesztették beadványukat, melyben kérik a jugoszláv csapat kizárását és szurkolóik Belgiumban és Hollandiában való tartózkodásának megtiltását az Euro 2000 rendezvény ideje alatt. A két holland képviselő kérvényét a szocialista és a liberális frakciók ellenkezése miatt elutasították. A kérvényezők arra hivatkoznak, hogy az Arkan által alapított FC Obilic jelenleg a jugoszláv bajnokság élén van, s több játékosuk erősen nacionalista érzelmű. Ugyanakkor Arkan volt az elnöke a belgrádi Vörös Csillag klubnak, amelynek a keménymagja alkotta az Arkan-féle milíciát. Így ha a brit huligánokat elutasítják, akkor normális, hogy nem szabad utat engedni a "gyilkosoknak, tolvajoknak és a szimpatizánsaiknak", érvel a két holland képviselő. A szocialista és liberális képviselők szerint azonban a tiltás csak rosszabb hatást eredményezne, s azt érzékeltetné, hogy Európa még mindig idegenkedik Jugoszláviától. Arie Oostlander ezzel az érveléssel nem ért egyet. Véleménye szerint egy ilyen bajnokságra csak pénzesebb jugoszlávok tudnak eljönni, márpedig a pénzesebb jugoszláv valamilyen formában kapcsolódik a jelenlegi politikai rezsimhez. S mivel a foci és a politika Jugoszláviában egy és ugyanaz, ezért a politikai bojkottot a labdarúgásra is alkalmazni kell, ahogy azt az apartheid korszak idején Dél-Afrika esetében alkalmazták, idézte a holland képviselőt a De Morgen.

Index: Lelőtték a boszniai mészárosok vezetőjét Görög-török közeledés: "Kis lépések diplomáciája"

38 éves "átok" sünt meg, amikor januárban Georges Papandréou görög külügyminiszter Törökországba látogatott. A Miliyet török napilap szerint naivitás lenne azt hinni, hogy a tavalyi török földrengés teremtette "pszichológiai" klíma lenne a két ország közeledésének alapja. A török lap a "valódi okokra" kíváncsi: mi vezette rá Athént erre a lépésre, feladva az általa "ellenőrzött feszültségnek" nevezett politikáját? A lap szerint a kérdés azért is lényeges, mert sem Costas Simitis görög miniszterelnök nem szolgált kedvező válasszal Bülent Ecevit török miniszterelnök hivatalos meghívására, sem a törököknél vendégeskedő Papandréou külügyminiszter nem válaszolt egyértelműen az Ankarai Műszaki Egyetemen arra a kérdésre, hogy Görögország - a vétójogát visszavonva - végre hajlandó-e szabad utat adni az EU-nak Törökország segélyezésére. A Miliyet úgy véli, a változások egyik oka az a botrány, amely Abdullah Öcalan letartóztatott kurd vezér (képünkön) és az athéni diplomácia közötti viszonyt tárta fel. Mint ismeretes, Görögország kenyai nagykövetségén bújtatta Öcalant, s így majdnem rákerült a terrorizmust támogató országok feketelistájára. Ennélfogva a görög vezetés rájött, hogy ha nem akarja elveszíteni hitelét a nemzetközi politika színpadán, illik revizionálni a törökökkel folyatott diplomáciájukat. A Miliyet második tényezőként Ciprust jelöli meg. (Ciprus szigete 1974 óta egy török és egy görög részre van osztva.) Görögország ugyanis szeretné ha Ciprus az EU-hoz csatlakozna, de ehhez szüksége van Törökország beleegyezésére, nem beszélve arról, hogy Franciaország, Németország, Olaszország és Hollandia hallani sem akar erről addig, amíg nem rendeződik a ciprusi konfliktus. Az eredmény: a Helsinkiben nemrégiben megrendezett EU- csúcson Görögország elengedte vétójogát a törökök EU csatlakozásával kapcsolatban, illetve Törökország nem ellenkezett a ciprusi csatlakozás kérdését illetően. A To Vima görög hetilap a közeledést úgy értékelte, hogy a "felforrósodott" periódust mostantól a két ország közötti "habozós közeledés" korszaka váltja fel. (Ismail Cem török külügyminiszter február 11 és 13 között Athénba látogat.) A görög hetilap szerint a Törökországot és Görögországot megosztó vitás kérdések várhatóan rendeződni fognak, bár az első lépést a görögöknek kell megtenniük, mivel a törökök nyilvánosan kijelentették: nem módosítják követeléseiket. A To Vima vélekedése szerint elsősorban a görög diplomácián a sor, hogy a két ország közötti "pozitív klímát" megteremtse, esetleg egy új együttműködési szerződést aláírva. A görög vezetésnek konkrét ajánlatokat és prioritásokat tartalmazó listát, valamint pontos diplomáciai naptárt kellene készítenie, javasolta a görög hetilap.
(Egy kis érdekesség: az általunk idézett Miliyet című török napilapot 1950-ben alapították. Főszerkesztőjét 1979-ben ugyanaz az ember gyilkolta meg, aki pár évvel később a pápára rálőtt, nevezetesen Ali Agca.)

Miliyet

To Vima Hogyan segíti Bangkok a burmai rezsimet?

Az alábbi kérdést tette fel az angol nyelvű, nemzetközi újságírók cikkeit közlő The Bangkok Post thaiföldi napilap. A kérdés joggal foglalkoztatja a thaiföldi közvéleményt, miután az Isten Hadserege elnevezésű szeparatista mozgalom tíz tagja túszokat ejtett Ratchaburiban, s a túszejtésnek a thaiföldi hadsereg beavatkozása vetett véget: a katonák mind a tíz túszejtő terroristát hidegvérrel megölték. (Ugyanez a szervezet hajtott végre túszszedő akciót tavaly októberben Bangkok burmai nagykövetségén.- D.A) A demokratikusnak nem nevezhető Burma Myanmar tartományában az ott élő burmai kisebbség ellen színtiszta etnikai tisztogatás folyik. A 12 éves Johny Htoo és hasonló korú testvére (képünkön) vezette Isten Hadserege mozgalom a Myanmarában kegyetlenül tisztogató burmai katonai rendszer ellen küzd."Mit kell tennünk akkor, amikor a szomszédunknál (Burma) az atrocitások és elnyomások miatti szenvedés túllépi a határainkat és nemzeti biztonságunkat fenyegeti? Segíteni kell az áldozatokon vagy az elnyomók oldalára kell állnunk?", teszi fel a kérdést a The Bangkok Post. A lap szerint a thaiföldi hatóságok igazságtalanul bánnak a polgárháború elöl Thaiföldre menekülő burmai kisebbséggel szemben azzal, hogy kiutasítják őket Thaiföldről. Márpedig a menekültek többsége hétköznapi ember. A thaiföldi segítőkészség hiánya a cikk szerint "visszaüt" a thaiföldiekre, mivel a burmai elnyomás ellen küzdő etnikum a drogüzlet révén jut a háború finanszírozásához nélkülözhetetlen pénzhez. Márpedig a drogot a thaiföldi iskolákban terjesztik. A menekültügy kapcsán felmerülő másik probléma, hogy a földönfutóvá vált burmaiakat a thaiföldiek a modern rabszolgaság szintén zsákmányolják ki, így gazdasági hasznot húzva a burmai konfliktusból. Mindez azt eredményezi, hogy Thaiföld érdeke Myanmar status quo-jának megtartása. A thaiföldi vezetés így a burmai elnyomó rezsim segítőjévé, támaszává vált, olvashattuk a bangkoki napilapban.

The Bangkok Post Richard Holbrook is tévedhet

Kissé elmarasztalta Richard Holbrook amerikai ENSZ-követet a The East African nevű kenyai napilap. Az újság szerint Holbrooknak hiányos ismeretei vannak Afrikáról. Mindezt arra alapozza a lap, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a január hónapot Afrika hónapjának keresztelte, amikor is az ENSZ szervezésében a napirendi ponton az AIDS betegség szerepelt, s Holbrooke kifejtette, hogy a fekete kontinensen csak Ugandában és Szenegálban nem veszíti el munkahelyét az aki a betegségben szenved. A The East African szerint Holbrooke információi hamisak, hiszen számos afrikai államban részesülnek a diszkrimináció elleni védelemben AIDS-es betegek. A lap ugyanakkor hozzátette: Afrika nem képes szembenézni sokszor a problémákkal (nevezetesen az AIDS-el), amikor számos országban háborúk dúlnak. Talán ha az Egyesült Államok felfüggesztené a fegyverek afrikai eladását, a kontinens végre békében próbálná megoldani a problémákat, célzott a The East African a problémák gyökerére.

The East African

Hachem halála, Izrael bosszúja

A Dél-Libanoni Hadsereg második legfontosabb emberének, Akl Hachemnek peches egy nap volt a január 30-ai vasárnap. Tudniillik ekkor lett áldozata a Hezbollah ellene elkövetett bombamerényletének. A Dél-Libanoni Hadsereg az izraeli hadsereg szövetségese a dél-libanoni régióban. A merényletet üdvrialgás kísérte Dél-Libanonban, Bejrútban, valamint számos faluban. A bejrúti As-Safir című lap a "kamera háborújának" nevezte az eseményt, mert a Hezbollah által üzemeltetett Al Manar televízió rögzítette, majd műsorra tűzte Hachem felrobbantását. A merénylettel az izraeliekkel együttműködő Dél-Libanoni Hadsereg nyugdíjba készülő vezérének, Antoine Lahd-nak az utódját tették el láb alól, ugyanis éppen Hachem örökölte volna Lahd posztját. De nemcsak a Dél-Libanoni Hadsereg utánpótlása hanem az izraeli hadsereg is károsult, hiszen Izrael elveszítette legjobb dél-libanoni "munkatársát". A megtorlás sem maradt el: az As-Safir tudósítása szerint vasárnap délután az izraeliek légi-és tűzérségi támadást indítottak több dél-libanoni támaszpont ellen. Az izraeli Ha Aretz napilap hétfői számában arról tudósított, hogy Ehud Barak izraeli miniszterelnök a merénylet kapcsán kifejtette: úgy tekintett Hachemre, mint fegyvertársára, s mindent megtesz azért, hogy a merénylet felelőseit megbüntessék. Az izraeli védelmi miniszter-helyettes, Ephardm Sneh pedig vasárnap este Antoine Lahddal találkozott. A megbeszélésen a védelmi miniszter is elmondta: Izrael válaszol a merényletre. A Jerusalem Post izraeli napilap értesülése szerint a "válasz" nem korlátozódik a már megkezdett katonai akciókra. A diplomáciai nyomás is arra készteti Izraelt, hogy hátráltassa meg a hetek óta egyre intenzívebben támadó libanoni Hezbollahot. A napilap szerint azonban a dél-libanoni bombázások sokba kerülnek Izraelnek. Természetesen a Hezbollah oldaláról is érkezett már válasz a válaszra: az izraeli területen fekvő Margaliyot falura, egy napközi otthon közelére dobtak le bombát, olvashattuk a Jerusalem Postban. Az újság szerint ha az izraeli hadsereg egészen a libanoni-izraeli határig húzódik vissza, akkor Margaliyo még könnyebb célponttá válik. A feszültséget és az aggodalmat csak növeli, hogy a falu lakosságának 80%-a aláírt egy petíciót, kifejezve azt, hogy ha az ott lakók nem tudnak normális életet élni, akkor elhagyják a régiót. A megtorpant békefolyamatok kellős közepén Izrael a következő dilemma előtt áll: vagy evakuálják az ominózus zónát, vagy utat engednek az erőszaknak? A döntés nem könnyű.

As-Safir

Ha Aretz

Jerusalem Post Gyerekes dolog

A hagyománnyal szakítva egyre több kínai házaspár dönt úgy, hogy nem akar gyereket, olvashattuk a Duzhe kínai folyóirat "Mihelyst egy gyermek eltűnik" című cikkében. A cikkből kiderült, hogy növekszik azon kínai házaspárok száma, akik a nyugati mintára épülő Dink ("double income and no kid", "dupla jövedelem, gyerek nélkül") elnevezésű családmodell mintájára tervezik életüket. A kínai folyóirat szerint a statisztikák azt mutatják, hogy a Dink-modell főleg a városokban élő családokra jellemző. A kínai nagyvárosokban 600.000 ilyen jellegű családot tartanak számon. A régi kínai hagyományok szerint ha lemondunk a gyerekről, egyben lemondunk a gazdagságról is, mivel a gyerekek az öregeket, idősebbeket tartják el. A negyvenes évek végén született második generációs kínaiak még nem merték volna elképzelni a családot gyerek nélkül, a negyedik és az ötödik generáció azonban szívbaj nélkül vállalja a szimplán szerződésen alapuló, gyermek nélküli házastársi életet. A modern szemlélet főleg az urbánus, felsőfokú végzettségűek körében terjedt el, s gyakran éppen a függetlenségre vágyó kínai nők határoznak úgy, hogy nem kívánják életüket a gyerekekkel összezárva a házban tölteni, írta a főleg társadalmi-kulturális cikkeket közlő Duzhe.