Külföld

Világtükör

További Külföld cikkek

Megújulhat-e Irán? Megújul, netán összeomlik a CDU Németországban? Miért késik a szekus akták nyilvánosságra hozatala Romániában? Válságban lenne a kanadai egészségügy? Ahány ország, annyi sajtó...

Irán: iszlám demokrácia?

Khatami iráni elnök szavaz

"A parlament felügyel minden ügyet, a parlament a demokrácia szimbóluma, a legalitás kulcsát birtokolja; Ismétlem, ez a szükségletünk a mai napra és a holnapra nézve. A parlament, a nép nevében minden intézményt és szervet ellenőrzése alatt tart." Ezek Khatami iráni elnök szavai, s az iráni Tehran Times idézte őket a választás apropójából. A The New York Times cikkírója szerint ezek a választások egyet jelentenek egy reformokról szóló referendummal. Huszonegy évvel a forradalom után az irániak szavazata végre jelezné Khatami népszerűségét, aki 1997 óta az állam feje, s egyben az iszlám állam reformpolitikusa. De az elnök szociálliberális reformprogramját még messze nem valósította meg: el kell érnie célját, s javítania kell az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatán is, olvashattuk az amerikai napilap csütörtöki számában. Vajon tényleg a reformerek győznek a mostani választásokon? Az iráni Iran-e Farda főszerkesztője, Ezzatollah Sahabi szerint "még a választások után is nehéz lesz meghatározni, hogy melyik frakció, vagy melyik párt kerül többségbe a parlamentben." A főszerkesztő kommentárját az iráni hírügynökség (IRNA) idézte. Akárcsak Bijan Nafisso, az iráni Ettelaat napilap publicistájának véleményét, aki a Tehran Times hasábjain fejtette ki, hogy "egyik frakció sem képes arra, hogy az abszolút többséget megszerezze. A jelenleg jelenlévő valamennyi frakció együttesen kerül be a parlamentbe", írta cikkében Nafisso. A svájci Le Temps szerint eljött a "teheráni tavasz", s a nép végre megadja Khataminak azt a támogatást, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az 1979-es iszlám forradalom ígérete valóra váljon, s megvalósuljon Iránban a demokrácia. A legtalálóbban mégis az arab Al Hayat napilap fogalmazott, amikor Khatamit "iráni Gorbacsovnak" nevezte. A választási eredményekre várva az Iran Daily napilap közölte, hogy a jelöltek 76%-a ötven éven aluli. A napilap idézte Zahra Shojaie elnöki tanácsos nyilatkozatát, miszerint a következő parlamentnek orvosolnia kell a nőkre vonatkozó törvények kidolgozásának gyengeségét. A tanácsos ugyanakkor azt is jelezte, hogy a választásokon az előző választásokhoz képest 60%-kal nőtt a női jelöltek száma. A választásokat megelőzően több iráni újság elmélkedett olyan politikai témákon, amelyeket korábban cenzúráztak volna. A Sobh-E-Emruz (amit egyébként Khatami elnök egykori tanácsadója irányít) napilap például azt elemezte, hogy mi volt annak az oka, hogy 1979-ben győzött az iszlám forradalom Iránban. A cikket a már említett Ezzatollah Sahabi írta. Sahabi véleménye nem sokban különbözik a nyugati történészek nagy része által hirdetett állásponttól: az irániak elégedetlenek voltak az előző rendszer modernizációs politikájával, a nyugati kultúra korlátlan beömlésével. Ezt a szituációt egyesek kihasználva, a nép nevében, de valójában nem a néptől eredő forradalmat csináltak. Akit a téma jobban érdekel, annak ajánlott a francia nyelvű Courrier International e heti száma, ahol egy külön, az interneten is hozzáférhető melléklet van Iránról.

The New York Times

Le Temps

Courrier International melléklete

Index

Összeomlik vagy megújul a CDU?

"Schauble feladja!"

Február 16-án lemondott valamennyi pártban betöltött funkciójáról Wolfgang Schauble, aki Helmut Kohlt követően lett a hitelét vesztett CDU pártelnöke. A német sajtó egyöntetű véleménye szerint a CDU jövője így több mint bizonytalanná vált. "Schauble gibt auf!" ("Schauble feladja!"). A Süddeutsche Zeitungtól kezdve a Frankfurter Allgemeine Zeitungon át a Die Weltig és a Frankfurter Rundschauig valamennyi német napilap hasonló főcímmel kommentálta a Helmut Kohl után tizenhat hónapig elnöklő Schauble lemondását. A konzervatív Die Welt tisztelettel emlékezik meg Wolfgang Schauble hosszúnak nem nevezhető pártelnöki munkásságára. A lap szerint Schauble azt akarta, hogy a pártban az igazság uralkodjon, mégis áldozata és egyben rabja lett a CDU elveszített becsületének. A Die Welt álláspontja szerint egyedül Schauble volt képes arra, hogy tragikus helyzetéből megmentse a pártot. A Süddeutsche Zeitung ellenben máshogy emlékszik a lemondott pártvezérre. A cikkíró úgy véli, hogy a párt és a parlamenti frakció talán megbocsátja azokat a hibákat, amiket Schauble elkövetett, illetve a volt pártelnök nyomorult válságkezelését, hiszen senki nem látott más alternatívát. De Schauble elveszítette mindazt, ami egy vezető számára a legfontosabb: az önbizalmát és azt a képességét, hogy az embereit motiválja. Visszavonulása logikus, és tiszteletreméltó. Ami a további eseményeket illeti, a Die Welt optimista: "Tegnaptól látjuk az alagút végét." A Frankfurter Rundschau publicistája máshogy vélekedik: "Valaki számolta? Száz nap alatt ez a harmadik, negyedik vagy ötödik megújulása a CDU-nak?" A cikkíró szerint a következő reformerekre is hasonló sors vár majd, ha nem változtatják meg alapjaiban a pártot. Bárki is legyen az utód, annak először is tisztában kell lennie azzal, hogy a CDU "zombivá vált", vonja le a konklúziót az FR.

Die Welt

Süddeutsche Zeutung

Frankfurter Rundschau

CDU

IRA = Haider

Gerry Adams, a Sinn Fein vezetője

Amíg az osztrák szélsőjobbos Haider kormányalakítása felháborította az Európai Uniót, addig a békefolyamatokat megfúró IRA negatív visszhang nélkül maradt, sajnálkozott az ír The Examiner napilap "Az IRA ugyanolyan fasiszta, mint Haider?" című cikkében. A hetilap párhuzamot kötött az osztrák szélsőjobb választási győzelme és az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) okozta északír válság között. (Mint ismeretes, az IRA visszautasította fegyverei leadását, ezzel megszegve a londoni kormánnyal kötött békemegállapodás feltételeit.) Mindkét esemény az Európai Unión belül történt, többé-kevésbé azonos időben. Mindkét esemény a toleranciát, a modernizációt és a demokratikus hagyományokat kérdőjelezte meg. A The Examiner szerint azonban a külföldi reakciókat illetően a két esemény különbözött egymástól. Írország esetében nem érkezett sem az EU, sem Washington felől hivatalos tiltakozás akkor, amikor az IRA nem volt hajlandó letenni a fegyvert. Továbbá azt sem kísérte hivatalos felháborodás, amikor a terrorszervezet politikai szárnya, a Sinn Fein képviselőinek egy része helyet kapott az északír végrehajtó hatalomban. Az IRA tehát visszautasította a civilizált politikával fémjelzett játékszabályokat, ami a lap által idézett The Irish Times ír napilap szerint fasiszta, paramillitáris politikára vall, amelyben a fegyvereké a főszerep. Az ír újság szerint az IRA terrorista akcióval nem a nagyhatalmi státusszal rendelkező Nagy-Britanniát, hanem az európai értékeiről híres, az Európai Közösséghez 1973 óta tartozó Ír Köztársaságot fenyegeti.

The Irish Times

Késik a "múlt" Romániában

Amíg idehaza már az internetes médiumok fiatal szerkesztőire is "politikai röntgen" vár, s a magyar polgárok szabadon röhöghetnek a róluk írt jelentésekben, addig Romániában késik az egykori politikai rendőrség, a Securitate dossziéihoz való hozzáférést biztosítani hivatott törvény. Azaz az ominózus törvényt már kihirdették, de alkalmazására még nem került sor. Erről panaszkodott Románia legolvasottabb napilapja, a Romania Libera "A patkányirtás még várat magára" című cikkében. A napilap a szomszédos országokat hozza fel példának, ahol a hasonló aktákba már boldog-boldogtalan betekinthet. A Romania Libera szerint a parlamanti botrányok, a politikai pártokon belüli viták mind-mind késleltetik a törvény alkalmazását. A napilap "nem érti", hogy miközben az illetékesek hangoztatják, hogy a fontos aktákat a szekusok a forradalom idején már megsemmisítették, miért akadályozzák akkor mégis a törvény alkalmazását? Ehhez tartozik az a botrány is, ami a Securitate archívumát tanulmányozó kollégium tagjainak kinevezése körül robbant ki. A kinevezés kapcsán létrehozott parlamenti bizottság volt ugyanis az első, aki a tagok kinevezésének késleltetésével fékezi a folyamatot: a kollégium mind a mai napig nem alakult meg. S mivel a dossziék továbbra is zár alatt vannak (a lap szerint feltehetőleg a következő parlamenti választásokig), az ex-szekusok és az informátorok számára nem lesz probléma újabb parlamenti mandátumok és befolyásos posztok megszerzése. A Romania Libera a botrányért a Petre Roman vezette Demokrata Pártot teszi felelőssé. A lap szerint a párt többek között ebből kifolyólag veszít egyre inkább a népszerűségéből, ahogy azt a közvélemény-kutatások jelzik. A dossziék zár alatt tartása pedig azért ilyen fontos egyesek számára, mert a hozzáférésük esetén nemcsak az válna nyilvánvalóvá, hogy konkrétan kik voltak a Securitate emberei, hanem az is, hogy ezen személyek nagy része alkotja a jelenlegi román gazdasági és politikai magot.

Romania Libera

Amikor egy minisztert meggyilkolnak Szerbiában...

Bulatovic védelmi minisztert likvidálta egy bérgyilkos

...akkor a sajtó találgat. Ki tette, kinek állt érdekében? Pavle Bulatovic védelmi minisztert február 7-én likvidálta egy bérgyilkos, de a szerb sajtó és közvélemény még mindig csámcsog az eseten. A miniszter meggyilkolásának indítékát kereste a Nin belgrádi hetilap. Az újság szerint a szerb hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyanú ne terelődjön Milo Djukanovic montenegrói elnök személyére, aki nyílt ellensége volt az elhunytnak. Bulatovic ugyanis azzal vádolta Djukanovicot, hogy szerepet vállalt azokon a gyűléseken, amelyek Montenegró hatalmát kívánták megerősíteni Belgráddal szemben. A montenegrói elnök pedig azzal vádolta Bulatovicot, hogy felbérelte a maffiakörökben ismert és két évvel ezelőtt meggyilkolt Darko Asanint, hogy "verje szét" a Belgrád-ellenes montenegrói tüntetéseket. A The New York Times arról számolt be, hogy a NATO légitámadásai idején Bulatovic szerb katonai intervenciót kérelmezett Montenegró ellen. A tartománnyal való esetleges konfrontáció miatt az egykori védelmi miniszter még egy katonai rendőrséget is létrehozott. A Nin hetilap egy montenegrói ellenzéki véleményére hivatkozva - miszerint sem Montenegró, sem a Milosevics-klikk nem áll a gyilkosság hátterében - alaptalannak ítéli meg Paddy Ashdown brit politikus azon véleményét, mely a gyilkosságot a belgrádi vezetés számára kitűnő ürügynek látja ahhoz, hogy az katonai támadást indítson Montenegró ellen. Ami Milosevicséket illeti, az eset kapcsán a nyugati (francia, brit és amerikai) titkosszolgálatok "terrorista akciójára" gyanakodnak, és "összesküvés-elméletüket" intenzíven hirdetik úton-útfélen. A belgrádi vezetésnek azért is érdeke bemártani a Nyugatot, hogy ezzel a belső ellenzéket, s elsősorban Vuk Draskovicot és pártját, illetve a "gyűlölettől vezérelt" NATO-t járassák le. A Nin szerint Milosevics "összeesküvés-elmélete" azért nem előnyös a belgrádi vezetés számára, mert semmi mást nem bizonyít, mint Jugoszlávia tehetetlenségét a külföldi titkosügynökök és zsoldosok akciói ellen.

The New York Times

Váláságban a kanadai egészségügy

Nemcsak a magyar egészségügy van padlón. A The New York Times napilapban a kanadai egészségügy válságáról olvashattunk. A cikk megdöbbentő adatokat, tényeket közölt. Nem múlik el úgy nap, hogy a kanadai sajtóban ne jelenne meg cikk a 90%-ban állami "fennhatóság" alatt álló kanadai egészségügyi rendszer válságáról, jelentette ki az amerikai napilapnak Pierre Gauthier, az egyik quebec-i orvosszövetség elnöke, aki szerint az egészségügy lett Kanada első számú problémája. A múlt hónapban Torontóban annyira telítettek voltak a kórházak, hogy a város huszonöt kórházából huszonháromban egyszerűen nem tudtak elsősegéllyel szolgálni egy teljes napon keresztül. A tél folyamán a Vancouver General Hospital parkolója pedig annyira túlzsúfolt volt, hogy a mentőautók nem tudtak a kórházba jutni. A szívinfarktusos betegek 20%-ának egy órát kellett várakozniuk, hogy bejussanak az intézménybe, holott őket tizenöt percen belül kezelni kellene. A The New York Times szerint a válság oka az, hogy a kereslet nagyobb, mint a kínálat. Ottawaban például drasztikusan, a felére csökkentették a vidéknek szánt egészségügyi támogatásokat. Montrealban hét, Ontarioban pedig negyvennégy kórház volt kénytelen becsukni kapuit, vagy egyesülni más kórházakkal. Ezen kívül Ottawa gyakorlatilag nem ad lehetőséget arra, hogy külföldi orvosok dolgozzanak az intézményeiben, a kanadai orvosi egyetemeken pedig 20%-kal csökkentették a lehetséges felvételizők számát: ma Kanadában 20000 lakosra jut egy hely, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában ez a szám 13000. Québecben 36000 ápoló(nő)t és 1200 orvost nyugdíjaztak idő előtt. Ráadásul a múlt évben 6000 kanadai ápoló(nő) és 1000 kanadai orvos helyezkedett el amerikai kórházakban. Mivel a kanadaiak 90%-a él az Egyesült Államokkal határos vidékeken, számos beteg amerikai kórházakban kezelteti magát. Kanadában ugyanis hosszú időket kell várni egy-egy kezelés elkezdésére. A The New York Times értesülése szerint egy rákos beteg a kemoterápiás kezelésére akár 4 hónapot is várhat. Montreal orvosai pedig újabban a rákos betegeket a New York államban található plattsburghi Champlain Valley Physicians kórházba küldik. A plattsburghi kórháznak ez persze jó üzletnek bizonyul: nemrég még be akarták csukni, ma pedig már másfél millió dollárt költenek új felszerelésekre. A kanadai kórházakban az ügyvédek olyan papírokat íratnak alá a rákos betegekkel, melynek alapján a beteg elismeri, hogy tudatában van annak, hogy a sugárkezelést valószínűleg késve kapja meg. Van olyan kórház, ahol 670 beteg van várólistán. A New York-i kórházakat a kanadai betegek kiszolgáltatott helyzete arra késztette, hogy Kanadában reklámozzák szolgáltatásaikat.

The New York Times

Kínát a G8-csúcsra hívná Japán

A legfejlettebb ipari országok (G8) legközelebbi csúcstalálkozóját Japán szervezi, az eseményre Okinawaban kerül majd sor. Tokió szeretné ha a csúcson megfigyelői státuszban Peking is részt venne, írta a japán Nihon Keizai Shimbun napilap (Az újság japán legtekintélyesebb gazdasági napilapja.) A júliusi csúcstalálkozó minden bizonnyal a japáni diplomácia fő fogása lesz. Kína esetleges meghívása megosztja a G8 tagjainak véleményét, de az egyértelmű, hogy Pekinget vonzza a "klub". A hongkongi Ta Kung Pao újság 1999 december 8-án publikált egy elemzést, amely erősen hangsúlyozza, hogy a gazdasági és politikai értelemben is nagyhatalomnak tekinthető Kína nem hiányozhat a G8-ból. Jóllehet azt senki nem vitatja, hogy az emberi jogok és a demokrácia területén még van mit fejlődnie Kínának, de a cikk szerint ideje, hogy a G8 Kínával bővülve G9-re keresztelje át magát. A Nihon Keizai Shimbun japán napilap írásából az derült ki, hogy Kína azért keresi a G8 "társaságát", mert a koszovói konfliktus során ráérzett arra, hogy nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nemzetközi politika főszereplője, sokkal inkább a G8. Kína tehát hiába állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, ha hatalmát nem tudja ezzel "fitogtatni". Kína közeledésének másik oka Tajvanra vonatkozik. Ha Kína részt vehetne a G8-csúcson, akkor Tajvannal szembe kerülne előnyösebb pozícióba, hiszen Tajvannak semmi esélye nincsen arra, hogy egy ilyen eseményre meghívást kapjon. Ez nem lenne igaz a Kereskedelmi Világszervezet (OMC) esetében, amelynek elvileg "bárki" tagja lehet. (Tajvan ugyan a második Világháború után tagja lett a GATT-nak, nem tagja az OMC-nek.) Kína előnyére válik, hogy közeledését nem utasítaná vissza Németország. Gerhard Schröder német kancellár szerint "fontos, hogy a XXI. században Kína is a legfejlettebb államok köréhez tartozzon." Persze Schröder véleménye sem mentes érdekektől, ahogy Japáné sem. Németország és japán ugyanis minél előbb állandó tagja szeretne lenni az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és jelen pillanatban ennek csak Peking van ellene, olvashattuk a Nihon Keizai Shimbun hasábjain.

Nihon Keizai Shimbun

Iszlámista vérengzés Algériában

Február 14-én iszlám fegyveresek támadtak polgári lakosokra Khemis Melyana város közelében. A támadás során tizenhatan meghaltak (ebből három nő) és több mint tizenketten megsebesültek. A frankofon La Tribune szerint ez a - várostól mintegy néhány száz méternyire lejátszódó - látványos merénylet ismét nyugtalanságot keltett az algériaiak között, akik még tisztán emlékeznek az előző év borzalmaira. (Az iszlámista csoportok több ízben követtek el mészárlásokat civil lakosok ellen.) A napilap ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a hatóságok gyorsan reagáltak a drámára: Khemis Myliana város felett és körül több tucat helikopter bevetésével keresték az elkövetőket. Az algériai sajtó felháborodását csak növelte az a tény, hogy ez az akció hasonlóképpen, mint a tizenegy emberéletet követelő január 24-ei eset, a kormány által meghirdetett "egyezmény" után történt. Az "egyezmény" értelmében az az iszlámista, aki január 13-ig leadta a fegyvert, amnesztiában részesült. A La Tribune értesülései szerint Delly régióban még nagyon sok támadásra kész, megfelelő támogatottsági hálózattal rendelkező fegyveres iszlámista rejtőzik. A jelenlétük és az újabban rájuk gyakorolt katonai nyomás pedig azt jelzi, hogy az algériai elnök, Bouteflika által 1999 áprilisában beígért algériai béke megvalósulása messze van. (Szombaton ismét iszlámisták által elkövetett merénylet történt Algériában.Öten meghaltak.)

La Tribune

Nyugati szekták terjeszkednek Afrikában

Nyugati protestáns szekták terjeszkedéséről olvashattunk az amszterdami De Volkskrant napilapban. A cikkíró szerint a szekták a katolikus egyház rovására terjeszkednek, s gyakran amerikai mintára, rendkívül agresszív kommunikációs stratégiát alkamaznak arra, hogy híveket gyűjtsenek. Afrika 1900-ban kb. nyolcmillió keresztényt számolt. Kilencven évvel később a keresztények száma 175 millióra emelkedett. A cikkíró szerint azonban az utóbbi években a protestáns szekták hódítanak. A De Volkskrant beszámol arról az esetről, amikor a nigériai Benin Cityben 16 hívő toporzékolt egy Istentisztelet alatt, miközben a német evangélista lelkipásztort, Reinhardt Bonnkét próbálták megérinteni. A lagosi The Guardian szerint Bonnke több ezer hívőt gyűjtött össze Afrikában, s az egyik prédikációja miatt 1991-ben kitört vallási összecsapás következtében kétszázan veszítették életüket a Nigéria északi részén fekvő Kanóban. A holland lap szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban is több tízezerre tehető azok száma, akik ehhez az új szektához tartoznak: gyűléseik során protestáns lelkész segítségével kezdenek ördögűzésbe, hogy az ország vezetője, Laurent Kabila és az ország keleti részét ellenőrzése alatt tartó lázadókból kiűzzék a gonosz ördögöt. A De Volkskrant által megszólaltatott egyik dél-afrikai egyházi humanitárius szervezet munkatársa, Antoine Rutayisire szerint a protestáns szekták sikere annak köszönhető, hogy az afrikaiak nagy része már visszataszítónak tartja a kiöregedett katolikus doktrínákat. A nyomor és a háború pedig termékeny talajt kínálnak új vallási alternatívák számára, akik zeneileg is a régiók ősi kultúrájához hasonló rítusokat nyújtanak a hívők számára. Persze az új telekommunikáció adta lehetőséget kihasználva. Nairobiban (Kenya) például szinte képtelenség úgy a televízióban műsorokat nézni, hogy ne találkoznánk unos-untalan több órán át tartó vallási műsorokkal. Ebben közrejátszik az is, hogy a legtöbb televíziós programot egyenesen az Egyesült Államokból sugározzák, tudtuk meg a De Volkskrant cikkéből.