Kulturális antropológia és Madonna segge

Van egy szép mondásod a globalizációról, "Think locally, fuck globally!", azaz "Helyi viszonylatban gondolkodj, de világviszonylatban dugjál!" Ezen túlmenően is foglalkoztat ez a fogalom?

Eugene Hütz: Nagyon sok magvas beszélgetés folyik mostanában a témában, de ahogy Charlie Chaplin - aki egyébként nem más, mint egy cigány zsidó, akin keresztül a világ elkezdte tisztelni a romákat - mondta: "A humor az életben maradás motorja". Szóval a filozófia, a politika és minden, ami ide tartozik, az nagyon fontos, de valakinek mondania kell ezekről a dolgokról valami humorosat is. És miért ne én legyek az? 

Az iróniáról viszont korábban, a Multi Contra Culti Vs. Irony album idején, úgy nyilatkoztál, hogy megmérgezi a világot.

Eugene Hütz: Általánosságban véve nincs semmi bajom az iróniával, remek stilisztikai eszköz és csak gazdagítja a világlátásodat. Gond akkor van, ha az irónia életszemléletté válik. Akkor rákúrtrál. Akkor aztán nem marad semmi más.

Az Isle Of Wight fesztiválon tavaly egy "Creative people must be stopped" feliratú pólóban mászkáltál. Ez mi akart lenni?

Eugene Hütz: Hát irónia! Láttam, hogy árulják azt a pólót, mondom, nem hiszem el, milyen nevetségesen korlátolt egy dolog. Meg kellett szereznem. Mintha egy Goebbels-idézet lenne. Azt a kibaszott mindenit.

Mennyiben határozta meg a szemléletedet a kulturális antropológiához való kötődésed?

Eugene Hütz: Ez az egyetlen tudomány, amivel igazán érdemes foglalkozni. Az egyetlen kézzelfogható, komolyan vehető tudományág, de tényleg. Minden állami intézmény - az iskolák, a hadsereg, a kormány - azt szolgálja, hogy a társadalom rendezett legyen. És az antropológia mindezek ellen beszél. Az antropológia azt állítja, hogy persze, ezek a dolgok a társadalmi berendezkedés pillérei, de ami igazán fontos, az az emberi tényező és hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz az ősi értelemben. Ez az, ahogyan az emberek interakcióját igazából szemlélem egy kultúrában. A roma kultúrában ez nagyon eleven és élő dolog, törzsi, nagyon közvetlen. Az én lelkemnek ez az igazi öröm, velük szeretek lógni, mert ők azok az emberek, akiket még nem daráltak be az állami intézmények.

Kik a példaképeid?

Eugene Hütz: Nick Cave, Iggy Pop, Sasha Kolpakov, Viktor Buziljou, utóbbiak szerb cigányok.

Valahol azt nyilatkoztad, hogy sosem szeretnél szupersztár státuszba kerülni, ehhez képest ma, amikor kimentél a koncert után megkeresni az általad Lisának nevezett lányt, a fél magyar sajtó a nyomodban volt.

Eugene Hütz: Nincs semmi affinitásom a celeb életstílushoz, státuszhoz vagy bármihez, ami ezzel jár. Nekem a státusz az égvilágon semmit sem jelent. Nekem egy ember érzelmi és spirituális hozzáállása fontos, és hogy milyen minőségű munkát végez. Az teljesen mindegy, hogy ismert ember vagy nem. Például Joseph Beuys vagy Stravinsky, ők olyan emberek, akik kurvára nem akartak hozzátartozni a kiválasztottak köréhez, de nem tudták elkerülni, hogy ismertek legyenek. Mert kibaszott tehetségesek voltak. Mi történik, amikor a tehetségük közismertté válik? Egy csomó seggfej úgy kezd csinálni mintha ők is tehetségesek lennének, pedig az égvilágon semmi sincs mögöttük, csak élik a celeb életstílust. Kapják be!

Mi történt a színpadon, amikor Eugene elkezdett benneteket módszeresen püfölni? A show tervezett része volt?

Thomas Gobena: Sosem tervezünk, ezek a dolgok jönnek érzésből, meg amit az energia épp diktál. Ez csak ilyen viccelődés, semmi komoly.

Energia, az van a Gogol Bordellóban. Adtatok már punnyadt koncertet?

Thomas Gobena: Az energia zenéből jön, egyszerűen nem tudunk leállni. Ettől őrülünk meg, vagy éppen nem, mert ha a közönség nem indul be, akkor mi sem. Imádjuk a zenénket, kísérletezünk vele, jövünk jó nagy energiával, aztán a tömeg ezt visszaáramoltatja.

Néhány dolog azért tudatosan kitaláltnak tűnik a zenekarban, a színházias megoldások, a jelmezek, a kabarészerű elemek.

Thomas Gobena: Nagy zenekar a miénk, és nem akarunk összeütközni a színpadon, ezért tudnunk kell, ki hol van. A lányok esetében néhány dolog valóban előre koreografált. Figyelni és koordinálni kell, de egy csomó minden teljesen spontán. Mint amikor egy klubban táncolsz, hallgatod a zenét: akkor sem találod ki előre, csak táncolsz érzés szerint, ahogy jön.

Néhány megnyilvánulásotokból – különösen Eugene interjúiból – az tűnik ki, hogy nagy hangsúlyt fektettek az eredetiségre.

Thomas Gobena: Én személy szerint nem bírom, ha valaki lenyúlja a másik kreativitását és abból próbál megélni. Mondjuk valaki meglát minket és azt mondja, én is akarok egy ilyen zenekart, és leutánozza. Ilyen a kereskedelmi célú zene is, nincs benne semmi eredeti, az egyik dal pont úgy szól, mint a másik. Beleraknak egy csomó pénzt ezekbe a srácokba, hogy aztán ugyanolyan ismertek legyenek, mint a többi. A mi zenekarunknak nem volt előképe, ilyen zenét mi csináltunk először. És szép lassan egyre jobban megy, láttad, ma is milyen nagy tömeg volt. Ez a zene organikus útja, a másik út pedig a rádió és sajtó, ami csak felduzzasztja a dolgokat. A médiát minden hír érdekli, csak az a baj, hogy nem tesz különbséget az eredeti és az utánzás között.

A Gogol Bordello igazi multikulti zenekar: a legkülönfélébb etnikai hátterű, ukrán, orosz, izraeli, etióp, amerikai emberek játszanak együtt.

Thomas Gobena: Ez csak a világ leképeződése, annyi különböző ember él egy helyen, mi ezt reprezentáljuk. Eltérő hátterünk ellenére nagyon jól tudunk kommunikálni egymással.

A tavalyi koncerten még nem te basszusgitároztál. Hogy kerültél a zenekarba?

Thomas Gobena: Egy haver haverja szólt, hogy kell nekik egy basszusgitáros, gondoltam, oké, megnézem. Elkezdtünk együtt játszani együtt, és rájöttem, ez az én zenekarom.

A zenekar kétszer is dolgozott Madonnával, júliusban a Live Earth koncerten Hütz és a hegedűsötök színpadra léptek vele, és a komplett zenekar szerepel Madonna készülő filmjében. Azt már többször elmondtátok, hogy remek együttműködés volt, minket az érdekel, hogy Madonna még mindig jó nő-e? Például jó még a segge?

Thomas Gobena: Azt kérdezed, jó segge van-e? Elképesztően gyönyörű nő, negyvennyolc éves, és tizenhat éves lányok nem néznek ki úgy, mint ő. A munkához való hozzáállása, és az energiája nagyszerű, és nagyon keményen megdolgozik mindenért. Pedig nem kellene neki ennyire pörögnie, már annyi pénzt csinált.

Van olyan előadó, akit mindenki nagyra tart a zenekarban?

Thomas Gobena: Manu Chao. Nagyon jóban vagyunk vele, és nagyon hasonló a hozzáállása a zenéhez, mint nekünk. Nem vagyunk teljesen egyformák, de az attitűd ugyanaz. És nagyon jó ember. Nagyon bírjuk még a Clasht, meg egy csomó minden mást. Nekem személy szerint Bob Marley a kedvencem. Nincs még egy ilyen zenész, még ma is teljesen aktuális, még mindig elad egy csomó lemezt. Jamaica kis hely, de a hatása a világ legutolsó szegletében is érezhető. Na ez egy eredeti dolog.