Sziget: tömegpszichózis és szinkronizáció

A tömegpszichózissal kapcsolatban gyakran emlegetett példa a nagy francia forradalom, amelynek eseményein remekül lehet követni, hogy a tömeg mikor és kinek a befolyása alá került, eleinte segítve, később akadályozva a forradalom vívmányait. A jelenség során egy közösségben (vagy egy egész társadalomban) egy szokás elfogadott normává válik, az egyén feloldódik a közösségben és tömegpszichózis hatása alatt az ember hajlamos olyan cselekedetekre, amelyekre egyébként erkölcsi és egyéb gátjai miatt nem ragadtatná magát.

A történelemből lehetne még több példát hozni a hitleri Németországtól a pogromokig, a szektákkal kapcsolatban is gyakran emlegetik a fogalmat, és a Bibliában is megtaláljuk a tömegpszichózis leírását (például annál a résznél, ahol a tömeg Jézus ellen fordul). Az utóbbi évben többször előkerült a jelenség Magyarországon is. Népszerű téma volt a médiában a tavalyi augusztus 20-i vihar által előidézett tömegpánik után és a sajnálatos őszi események kapcsán. A tévészékház ostromában részt vett, társaira támadó szabadnapos rendőr egyenesen tömegpszichózisra hivatkozva próbálta menteni tettét.

Mint az állatok

Novemberben egy békésebb ügy miatt is sokat hangoztatták a fogalmat: akkor került a mozikba Fabricius Gábor Live című rövidfilmje a Szigetről. A film VIP bemutatóján Tari Annamária pszichológus mondott beszédet, kifejtve, hogy a Sziget pozitív példa a tömegpszichózis hatására. "Az egyén a tömegben felolvad, feladja saját szokásait, és alkalmazkodik a csoportnormához. A Szigeten a zene hatására alkotnak az egyének egy közösséget, a közös élményben oldódnak fel" – fogalmazott akkor Tari.

Hasonlókat mond megkeresésünkre Síklaki István szociálpszichológus is: "Az együttes élmény hatására az egyéniség feloldódása zajlik le, amitől nagyobb fokú örömérzet, feldobottság tud kialakulni." A jó értelemben vett tömegpszichózisnak tehát nem feltétlenül van köze a zenéhez: a több ezer emberrel való közös sörözés is hasonló élmény lehet, de idézhetnénk a korábbi Szigeteken nagy hagyománynak örvendő spontán kukakoncerteket is.

A szakember szerint a jelenségnek evolúciós gyökerei vannak. "Minden csapatban élő lény – különösen a nyájállatok – nagyobb eséllyel élnek túl egy krízishelyzetet, ha gondolkodás nélkül és azonnal, összhangban cselekszik az egész csapat. A csordákban élő állatoknál ez a fennmaradáshoz szükséges. Az ősemberek 50-70 fős hordákban éltek, ez komoly létszám volt ahhoz, hogy a tömegpszichózis jó túlélési stratégia legyen" – fogalmaz Síklaki. Ezt a stratégiát még ma is alkalmazzuk. "Váratlan, negatív esemény, például tűz esetén ugyanez a tömegben feloldódott egyéniség egy másfajta viselkedést produkál, ilyenkor a csoport viselkedése mint egy fertőzés terjed szét a tömegen. Nincs mód mérlegelésre, racionális döntésre; ha a tömeg a K-híd felé rohan, akkor mindenki oda rohan" – hoz szigetes példát a tudós. "Egyéni különbségek vannak, de azért ez a pszichózis valamennyire mindenkire hat."

Hőbörögnek, öngyújtóznak

A Szigettel kapcsolatos másik fontos tudományos fogalom a szinkronizáció. Ez nagy vonalakban egy kaotikus állapot időbeli rendeződése, ami gyakori jelenség a természetben (jó példa rá a szinkronban cirpelő tücskök). Az emberi szinkronizációra példa a színházi vastaps és a focistadionok kedvelt tömegszórakozása, a mexikói hullámzás. Vicsek Tamás, az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének kutatója, a jelenség szakértője kollégáival megalkotta e jelenségek matematikai modelljét, sőt, meghatározta a mexikói hullám átlagos sebességét is (12m/s).

Vicsek a gerjeszthető közegekre használt általános modellekből indult ki. Ebben egy elemnek (egyénnek) háromféle állapota lehetséges: gerjeszthető, aktív és nem gerjeszthető. A hullám modelljében minden emberre csak a közeli szomszédja hatott, és ha elegendő számú szomszédja volt aktív, ő maga is aktiválódott és felállt.

A Szigeten is találkozhatunk a szinkronizációval: amikor a neves énekes kiabálja, hogy éééjó, a közönség pedig visszaéééjózik, majd az énekes azt válaszolja, hogy éjáó-óóó, a közönség pedig visszaéjáó-óóózik, az irányított szinkronizáció. De említhetnénk a "nem látom a kezeket a magasban" típusú közönséghülyítéseket is. Külső szemlélőnek ez furcsa lehet, de a fentebb említett csoportélmény és feloldódás érdekében és hatására az ember ilyenkor hajlamos furcsán viselkedni. Csak így fordulhatnak elő a nagy koncerteken lassú számoknál felvillanó öngyújtótengerek, ami lássuk be, a koncertes anomáliák között is nagyon a bödön alján van.

Tömegben rendetlenkedünk

Nemcsak időbeli, de térbeli rendeződésről is lehet beszélni – írja Vicsek a Mindetudás Egyetemén elhangzott előadásában. A természetből vett gyakori példa erre a madárcsapat szétzavarása (a madarak először kaotikusan rebbennek fel, de a levegőben repülve rendezik mozgásukat), a legközismertebb emberi példa pedig a zarándokok körkörös mozgása a Kába kő körül és egy műjégpályán köröző tömeg. De elég, ha olyan hétköznapi jelenségre gondolunk, mint a gyalogosok mozgása az utcán: bizonyos, modellben is leírható szabályok (megfelelő távolság tartása más gyalogosoktól, oszlopoktól, stb.) alapján létrejön egy rendezett mozgás.

A Szigeten is találni ilyen mozgásokat, bár elég merész feladat lenne például megalkotni a pogózás egyenletét (valószínűleg inkább a Brown-mozgásra emlékeztetne, mint rendezett rendszerre). Magától értetődő példa a tömeg vándorlása a színpadok között. Vicsek szerint a rendezett mozgás annál nehezebben valósul meg, minél nagyobb sűrűségű a tömeg. Aki próbált már Faithlessről átkeverni Natascha Atlasra, most bizonyára nem lepődött meg.