Hofi örökében, hahaha

A stand-up comedy hálátlan műfaj a Szigeten: három szomszédos koncert zenéje szűrődik a sátorba, a szöveges poénokat nem érti a sok külföldi, a közönség állandóan jön-megy. Aki itt nevettetni akar, annak minimum zseniális műsorral kell készülnie. A magát dumaszínháznak nevező hazai standup-szcéna nem igazán bővelkedik az ilyen zseniális előadókban, az évtizedek óta magát ismétlő Szőke-Badár páros élmezőnynek számít, egyébként a jobbak néha felléphetnek a Fábry Showban, az ocsút pedig felszippantja a Sas-kabaré vagy az ATV. Vasárnap este nagyjából a két végletet láthattam: dumaszínház A-tól D-ig, avagy mit ér a humor, ha hiteltelen?

Lakótelepi humor

Kezdem a jó hírrel, akit úgy hívnak, hogy Kőhalmi Zoltán – mint legtöbb kollégája, ő is a Rádiókabaré és Fábry köpönyege alól bújt elő. A dumaszínházban bevált recept, hogy egyszerre ketten lépnek fel, egy gyengébb és egy jobb előadó, és az utóbbi menti az előbbi bénázásait. Kőhalmit szinte azonnal a műfaj csúcsára repítették beszédhibától sem mentes, ám nagyszerű monológjai; amikor legutóbb láttam, már Badár volt mellette a másodrendű sztár.

Kőhalmi titka a hitelesség. Nem erőlködik azon, hogy aktuálpolitikai eseményekből gyártson poént vagy hírességeket parodizáljon. Egyszerűen körülnéz és észreveszi, hogy mi vicces. Elmeséli, hogy milyen pedagóguscsemeteként felnőni egy vidéki lakótelepen, ahová a papa a helyi csirkegyárból hordta haza az "alakhibás, panírhiányos" vasárnapi ebédet, és mi röhögünk, mert a mese valamelyik elemét mi is átéltük. És amikor Kőhalmi azt mondja, hogy ha öttalálatosa lesz a lottón, akkor megveszi a Havanna-lakótelepet és egybenyitja, nem kell használati utasítást mellékelnie a poénhoz. Hofi óta egy humorista sem állt ilyen közel a közönségéhez.

A Szigeten is hozza a formáját, kellő mértékben keveri a fesztiválra szabott új vicceket a már ismert poénokkal (amiken persze jó megint nevetni), tíz perc múlva már zeng a sátor a tapstól. Ügyesen belesző a monológjába több zenei stílust a laptop dj-zéstől Kurt Cobainnig, és különösebb erőlködés nélkül megnyeri a több száz fős közönséget. Aztán megjelenik Szabó Kristóf.

Izzadságszag a színpadon

Szabót nemrég láthattuk a tévében: ő az ATV Humorbajnokságának üdvöskéje, ő volna most Kőhalmi mellett a gyengébb, bátorításra szoruló kolléga. Hamar kiderül azonban, hogy esetében egészen egyszerűen pályatévesztésről van szó. Mint az ATV-n már láthattuk, Szabó azzal próbálja megteremteni a "vidám" "alaphangulatot", hogy hülye arcot vág és elnyújtva, lassan beszél, ami a Szigeten kifejezetten szerencsétlen stratégiának bizonyul: túl messze a színpad, és túl világos van még ahhoz, hogy a kivetítőket lehessen nézni. Ilyen körülmények között csak verbális poénokkal lehet célt érni, a humorista viszont erőltetett mórikálásával csak kiemeli, hogy mennyire pocsék a szövege.

A legjobb vicce az, hogy a most lebontott Skálából inkább gyógyszergyárat kellene csinálni, és akkor lehetne Richter Skálának hívni, aztán elkezd filózni azon, hogy akkor viszont legalább kilenc emeletesre kellene építeni, majd elhangzik egy ízléstelen poén 9/11-ről. A helyzet egyre kínosabb, a Hahota-o-méter kileng, majd tönkremegy, a tömeg széledni kezd, megindul a pusmogás. Szabó izzadva kitölti a negyedóráját, aztán lemenekül a színpadról.

A humoristák általában kétszer két blokkot adnak elő a fellépéseken, de Szabó érzi, hogy nem kellene visszajönnie. A hátralevő időt Kőhalmi tölti ki, és megmenti a műsort. Amikor végül elköszön, "nagyszínpad!" kiabálás búcsúztatja.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!